consectetur adipiscing elit. Vestibulum pellentesque est dui, in lobortis massa finibus vel. Pellentesque bibendum auctor lectus nec tincidunt. Vestibulum ultrices convallis congue. Mauris hendrerit justo scelerisque facilisis gravida. Nulla justo tortor, mattis sed dui a, faucibus maximus quam. Nulla vulputate luctus massa, sed porttitor est viverra a. Sed vitae placerat nibh. Vivamus metus velit, dignissim et diam at, rutrum bibendum ante. Praesent eu nibh at lectus ullamcorper feugiat vel id felis. Nulla facilisi. Vivamus volutpat purus lectus, eu vestibulum ex sollicitudin eget. Nam cursus sem sit amet nulla molestie consequat. Etiam convallis felis id quam ornare, aliquam rhoncus orci fermentum.
Címkearchívumok: serie_a
Melyik a szarabb?
Mindig az, amelyikre éppen gondolok. De most komolyan, hogy lehetne ezt eldönteni? Ez olyan, mintha azt kérdeznék, hogy barna vagy fekete színű cipőpasztával szeretnél-e fogat mosni. Vagy hogy tüdőrákban vagy torokrákban haljál-e meg. Vagy hogy Mészöly Kálmán vagy Pintér Attila legyen-e a gyereked magyartanára. Aki aztán a szörnyű élmények hatására az ISIS-be vagy az Al Kaidába lépjen-e be? Jajj, nem tudok dönteni, inkább megyek vissza cserepet pakolni! Node. „A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket.”- írotta vala Dante Allegri, a rasztahajú sufnipoéta. Úgyhogy ezt el kell dönteni, elvtársak! Hajtás után forró zsírba lógatjuk a pélót.
Milan-Sampdoria 1-1, ööö boldog születésnapot, József Attila!
Egy picit megkésve, de azért csak összefoglaljuk a vasárnap esti legendás mérkőzést. Talán van olyan, aki tudja, milyen posztra számíthat hajtás után, úgyhogy gyorsan levonom a konzekvenciákat még itt a bevezetőben. Két napja egy harcos, magához képest összeszedett, egészséges mentalitású, ámde fájdalmasan korlátozott képességű Milant láthatott a nagyérdemű. A vége felé izgulva figyeltem, hogy mennyi idő van még hátra, szurkolható volt a csapat. Viszont ebben ennyi volt, ez a csapat erre képes. Látszott. Mákkal persze lehetett volna 1-0 vagy 2-1, az összkép viszont ettől még ugyanez maradt volna. Hétvégén Madonnina, addig meg egy kis diagramgyűjtemény.
A nyuszi elhozta a malacot, a tojások még elég zsibbadtak
Emberek, nyertünk, 2-szer egymás után, most ráadásul idegenben! Határozottan úgy tűnik, hogy kezdjük összekanalazni magunkat a totális szétcsúszásból, és aprócska lépésekkel átevickélünk a középcsapatlét naposabb oldalára. Magát a meccset kár lenne sokáig elemezni, két korlátozott képességű gárda közül a jobban koncentráló nyert, ezzel visszavágtunk az őszi kiütéssel felérő hazai blamáért. Menez penge, Cerci kellett, hátul Palettáék megúszták eggyel, és ennyi a recept, Pippo Inzaghi győztes hadvezér. Hajtás után locsoljuk tovább a kölnit.
Chorizo Verona # Ez is fain lesz
Na, emberek, nem ússzuk meg, ezen a héten is lesz bajnoki. Amúgy se nagyon hiányozna, főleg úgy, hogy majd szétesik a fejem, no de meccs van, úgyhogy poszt is van, ez egy komoly blog, itt nincs szarozás. Az egész naptári évben jó nagy szarok vagyunk, egy igazi szar csapat, itt tényleg mindenki nagyon komolyan gondolja, hogy rakjunk össze egy igazi gány csapatot, nincsenek kompromisszumok. Láttam tegnap este, ahogyan a csóri Torino elintézte a nyálkássá szopkodott Bilbaót, hát mondom, baszódjon meg mindenki, én ezekre nagyon irigy vagyok. De miért nem lehet nekünk szerethetően szar csapatunk, na ezt magyarázza el nekem valaki! Persze fogjam be a pofámat, mert múlt héten levertük a Cesenát. Ehh, kurvaélet. Hajtás után bélmosóvízzel gurgulázunk.
Lesajnálva egy lityi-lötyi meccsen
Amikor megláttam a kezdőt, egy picit elkámpicsorodtam, de arra a sokkra nem voltam felkészülve, hogy Muntari lesz a csk. Akkor már inkább tekerted volna a faszodra azt a kurva szalagot, kedves Pippo! Már elnézést. A meccs maga ambivalens élményt nyújtott, elsősorban azért, mert ahhoz képest, hogy milyen gyalázatosan nézett ki a kezdő, tulajdonképpen pariban voltunk a Juventusszal a mezőnyben, még akkor is, ha a végére nagyon simán kikaptunk. Hajtás után ragozzuk a szart.
Véget ért az idegenbeli menetelés
Drámai körülmények között szenvedtünk történelmi vereséget ma délután a Marassiban: Bonaventura legendás balosa megmenthette volna Inzaghi Pintér Attila-érdemrendjét, és még de Jongnak is volt egy lövése, ami ugyan jócskán fölé ment, de erő az kétségtelenül volt benne! Mind a két gigász átérezte a találkozó fontosságát: átszellemült arcú harcosok vonultak ki alig néhány órája Liguria tartomány legszilárdabb alapzatú mohos tőzeglápjára. A nagybetűs FODBALL ünnepe volt a mai: minden nyolcméteres oldalpassz, minden egyes háromméteres turházás mögül kiviláglott a bámulatos technikai tudás denevérszárnyakat megszégyenítő könnyedsége, a sokéves taktikai képzés birtokában megnyilvánuló acélkeménységű fegyelem és a legtökéletesebb középkori lovageszményeket felülmúló humán csoda. És akkor még meg sem énekeltük a harctér történéseit a parancsnoki állásból vezénylő lángelméjű stratégákat, de hajtás után alighanem erre is sor fog kerülni.
Erőtől duzzadó 3. helyezett
Ezt most rossz volt nézni, nagyon rossz, először a szezonban. Az utóbbi években már láthattunk mindenféle ringy-rongy Milanokat, egyik szarabb volt, mint a másik. Allegrival széthullottunk, mint a koleszos párna, Seedorffal is nagyon fájt olykor-olykor, és most Pippóval is annyira megvolt az élmény, hogy komolyan felmerült, mikor szenvedtünk ennél jobban a képernyő előtt. Hál’isten gyorsan találtam rosszabbat, hiszen például a tavaly januári reggio emiliai borzadályt azért még meg sem tudtuk most közelíteni. Az meg a legnagyobb vicc, hogy bizonyos források szerint ezzel a teljesítménnyel jöttünk fel a 3. helyre. Hajtás után röviden összegzünk, és reménykedünk abban, hogy hétvégén nem ezt az élveboncolást kapjuk az arcunkba.
Haladnánk mi, csak kiszántjuk magunk alól az aszfaltot
Nem volt sok kecmec a meccs előtt: ütni kellett volna a Fiorentinát a dobogóért. Nem sikerült, jogosan vagyunk csalódottak. Ha tényleg a BL-kvalifikáció a cél (mégis mi a bánat lenne?!), akkor gyorsítanunk kell, különben alul fogunk maradni a sok, elég hasonló játékerőt képviselő csapat harcában. Láthattuk, nem vagyunk mi sokkal erősebbek a liláknál, ha éppen azok vagyunk egyáltalán, a lényeg azonban pont az lett volna, hogy legyünk elég ügyesek, célratörőek és fegyelmezettek ahhoz, hogy behúzzunk egy ki-ki meccset egy közvetlen rivális ellen. Nagy tragédia persze nem történt, majd legfeljebb leírjuk a szezon végén, hogy a részvétel a fontos. Hajtás után röviden elemezzük a látottakat.
A Sinkanszen megbízhatóságával
Nem tartogat már sok ilyen lenyűgözően csodálatos vasárnap délutánt a 2014-es év – szeretett csapatunk méltányolta ezt, és kompenzálta nekünk a kieső D-vitamin adagunkat. Simán nyertünk, nagyon simán, számomra váratlanul, Pálka azonban még úgy is hatalmas vátesz lett, ha Nico Lopez a végén széttrollkodta az általa tippelt 3-0-ás vendéggyőzelmet – „Persze kár is sokáig elemezni,mert ha Honda továbbra is világklasszis szinte futballozik, akkor felesleges minden szócséplés, mert simán beülteti Marquest, vagy Marquezt, esetleg Rafael Marquezt” – írta beharangozójában. Valóban, a szőke japán teljesítményét csak a jubiláló szuperexpressz tavalyi évben prezentált átlagosan 50 másodperces késéséhez lehet hasonlítani. Persze vannak olyanok is, akik MÁV-os üzemmódban tolják, de hát nagyobb baj nem lett belőle, örvendjen mindenki. Hajtás után kisebb örömködés, elszállásmentesen.