Szerencse, hogy tegnap még volt több olyan esemény, ami elterelte a figyelmem a vasárnap déli lecsóról, amiről túlzás lenne azt állítani, hogy a pokol legmélyebb bugyra, de megint kaptunk egy jobbegyenest, és elkezdtünk szédelegni – a kiütés határán vagyunk, ebből pedig tényleg baromi hamar végleg a padlóra kerülhetünk. Nem így nézett ki, de ez van – egyelőre megmentő viszont nem sok mutatkozik. Continue reading →