Mezítláb korizni // Juve-Milan 1-0

Egy mérkőzésen mindig lesznek kulcspillanatok, és hogy egészen szakértői magasságokba emelkedjünk, ezek általában azért igen komoly kihatással vannak egy-egy meccs végkimenetelére. Az nem kérdés, hogy Dzsídában ebből sikerült pont rosszul kijönni – viszont amikor tízből kilencszer ez van, akkor ott nem Banti a hunyó. Aki ettől mondjuk köphet egyet és aláállhat. Continue reading

Lehajolunk az apróért # Milan v Juve

Hölgyek-Urak, nagy napra virrad holnap, 2016 után ismét nyerhetünk nemzetközi kupát. Tekintve, hogy a kevésbé dicső közelmúltban (lásd Trofeo Luigi Berlusconi) rendre behúztuk a hasonló vigadalmakat, én most is bizakodó vagyok. Valahol az arab világban lesz az eset, Katar vagy Emirátusok – egyik a másik fővárosa – nem mindegy?! Feltételezem, a srácok arrafelé is terítették az útleveleket, biztos vagyok benne, hogy derék honfitársaink ők is. Hisz már oly mindegy, hogy mit hogy hívunk, minek mi lenne a jelentése, mit keresünk mi egy szuperkupán, mit keres ez az esemény egy távoli, háborús övezetben, hogyan vehet rajta hivatalosan részt egy feloszlatásra váró bűnbanda?! Én azt mondom, engedjük el ezeket, ne feszüljünk rá, adjuk inkább hitelesen a szimpatikus lúzereket, az úgyis jól áll nekünk. Persze, mindent azért nem lehet, figyeljünk oda, May se gondolhatta, hogy csak azért tavasz van, mert épp nem esik a hó. Hajtás után eladjuk a disznót.

Mert a Tibi az pöttyös

Continue reading

Megmentőre várva # Sampdoria v Milan

Hölgyek-Urak, indul az új esztendő! Ma este feltépjük a gépház kapuját, betápláljuk a naftát, nekiesünk a behúzózsinegnek, hogy feldübörögjenek a motorok, és végre újra végigszánthassuk posztcunaminkkal a vidéket kedvenc szopómozdonyunk vezérállásából! Nagyon tutkó lesz, velünk tartotok? Mindjárt kezdésnek itt van nekünk ez a jóféle kupameccs, hogy próbára tehessük a várva várt messiást, valóságos istenítélet útján megbizonyosodhassunk, Mózes kopogtat a kapunkon, vagy csak egy vásári mutatványos próbálja meg kilopni a szemünket. A hét szűk esztendő mindenfajta ábrázolása képtelen leírni a decemberi keserves vergődés által bennünk felhalmozott csömört. És most epekedve várjuk, adja nekünk vissza a Jóisten azt, amit elvett tőlünk, a futballt magát. Hajtás után hevenyészve felskiccelünk néhány gyengébb bekezdést, érzem, most túlvállaltam magam. Continue reading

Talán még pont nem kevés # Milan 2-1 SPAL

Hölgyek-Urak, először is  boldog új évet kívánok mindenkinek 🙂

Másodsorban, a poszt témája hivatalosan a 2018-as év utolsó bajnoki mérkőzése, emellett pedig visszatekintés az elmúlt esztendőre. Jónak nem volt mondható se ez, se az, de talán még pont nem mondjuk azt, hogy fujj, takarodjon mindenki, mert ez mindennek az alja. Ez a meccs, ez az év a Milanhoz nem volt méltó, az, hogy ennyi hibával csak egy pontra van tőlünk a negyedik hely, csalóka, a megszerzett 31 pont bizony elég gyenge. Az elmúlt 5 évben rendre jobb teljesítményt kellett letennie az asztalra az aktuális negyediknek (72, 72, 67, 64, 65 pontok visszafelé görgetve), az tehát biztos, hogy ennél lényegesen erősebb formával tudunk csak odaérni a Bajnokok Ligájába tavasszal. Soha jobbkor nem jöhetett volna a téli szünet ennek a viharvert társaságnak. Nem tudom, mi romlott el az elmúlt egy-másfél hónapban, talán most lesz alkalom rendezni a sorokat. Hajtás után rövid összegzés következik.

Győzelmet érő védés a végén

Continue reading

Lőjünk gólt # Milan v SPAL

Nem kis kérés, elvtársak-elvtársnők, a legutolsó négy meccs egyikén sem jött össze. Pedig egyik szembejövő sem volt egy kiköpött világválogatott (Torino, Bologna, Fiorentina, Frosinone). Noha Leo és Maldini nyilatkozatai alapján dehogy van helyzet, szinte biztos, hogy vadul kattognak a fogaskerekek, kit tegyenek lapátra a téli szünet által kínált 3 hétben. Leginkább félnie Gattának kell, a mostanság produkált borzalommal biztosan nem jutunk sokáig. Hogy mi romlott el, én nem tudom, de alaposan demotiváltnak tűnik a társulat. Ha nem sikerül valahogy akárhogy hozni a SPAL elleni ultrakötelezőt, el is lehet kezdeni listázni, melyik volt legendánk nem kapott még esélyt. Vagy jöhet Wenger, a lényeg, hogy maradjon fent a bohócsipka. De Hambi és a török is könnyen mozdulhat, ők sem decemberben mutatták be, miért rájuk fog épülni a következő nagy Milan. A Spál nyilván egy szar, de ez nem releváns az elmúlt hetek fényében. Szinte gála a kezdő, csak Poli hiányzik. Nem is húzom tovább, egyrészt BÚÉK, másrészt hajrá 🙂

Continue reading

Aki nem ugrál, büdös pomogács, hej-hej-hej! # Milan 0-1 Fiorentina

Hölgyek-Urak, boldog karácsonyt! Mindenkinek, tiszta szívből. Egy kis belassulást, egy falatnyi nyugalmat, egy szeletnyi békét és derűt mindenhová! Ez most, ami fontos. Lássunk túl a káprázaton, vegyük észre, minek mi az értelme, hol van az igazi mélység. Amit pedig el lehet engedni, azt tegyük is meg, könnyű szívvel, mindenfajta ellenkezés és keserűség nélkül. A mai meccs tökéletesen ez a kategória. Nem kellett vonuló madárrajokat kémlelni ahhoz, hogy már jó előre lássuk, a világ megváltását nem ettől a játéknaptól illett várnunk. Mondjuk ki, a mi szaros palánk hamarabb szétnyílt, kapituláltunk. Van ilyen. Volt ilyen. Lesz is még ilyen. És ettől még ugyanúgy jár a HÉV, megsül a pulyka, összeszurkálod az ujjad a tűlevéllel és ugyanúgy ott leszünk a Bajnokok Ligájában. Összedőlt volna a világ – a világ a legkevésbé sem dőlt össze. Hajtás után röviden felejtetjük a történteket. Continue reading

I’m sexy and I know it # Milan v Fiorentina

NO-NO-NO, YOU ARE NOT AT ALL!!!!!
Skacok, hölgyskacok is, millió scusi, ez most egy nagyon uccsó pilcsis beugró lesz, próbálunk az általános tréséghez felnőni, ha egy mód van rá. De ebben látunk magunk előtt utat. Mint ahogyan az ismeretes, elveszett a pontgyűjtős füzet, elkezdtük elhajigálni a kötelezően begyűjtendőnek gondolt mogyorószemeket. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy Pippót betyárbecsületből megszántuk karácsonyra, hogy ne most rögtön basszák ki, hanem január 2-án, plusz Nagy Ádinak is kedveskedtünk egy kurvaanyáddal felérő dicsérő zengzenettel az NSO útján. Azóta nem sok minden változott, leszámítva azt, hogy kifolyt a mák a bejgliből – nem lesz ott a ChocoChoco-duó – meg kéne már tanulni tisztességes nyárspolgári módon bejglit sütni, bassza meg a Teremtő, viszont a Capitano újra a kezdő tagja lesz, elöl-hátul mindent meg kell oldania, bár paradox módon inkább a góljai hiányoztak mostába’. Cserébe Ignác visszatér oda, ahol 10 évig kutyáztuk, a Tehenészgyerek meg mezzalában próbálhatja ki magát – Excapitano tényleg ennyire használhatatlan lenne – vagy csak bepróbálkozott a Mister feleségénél. Ott lesz még Maugli is, elöl pedig düböröghet az Akela. Na jól van, és megyek a 15 k után tusizni, aztán megnézek egy hohhohfilmet, nekem most inkább az adja. Majd írjatok sok kommentet. 

Continue reading