A Kalinka erejével # Milan 2-1 Udinese

Az egész eddigi szezon leghatékonyabb passzteljesítményével – 88%-os pontossággal találták meg egymást a srácok, eddig ez a liga csúcsa – vertük meg az Udinesét ma délután. Ez így muszáj volt az elejére, hogy el ne felejtsem, a lényeg azonban nem ez volt. Hanem inkább az, hogy a Kalinka kiütötte a kis zebrákat. Vergődtek nagyon, de az anyag ütött, hirtelen, gyorsan, ahogy odaért, már bumm-páff feküdtek a kis szarosok. Mielőtt még bármit elképzeltek volna maguknak. A tripla nem jött össze, de hát nem is volt rá szükség, tegyük csak szépen vissza a sapekot a butykosra, jó lesz az máskor is. És még a VAR is szerzett 2 gólt, csak hogy mindenki örüljön. Hajtás után rövid hozsannázás.

Igazi pippós gólok, igazi pippós szenvedéllyel

Azt gondolom, a látottak alapján elmondhatjuk, hogy megérdemelten nyert a csapat, sőt, a különbség nagyobb is lehetett volna, a vendégek saját erőből egy nagy nullák voltak, mi viszont voltunk olyan jószívűek, hogy végig meccsben hagytuk őket. Viszont, ha onnan nézzük, hogy a nagyjából hasonló erejű Cagliarit is 2-1-re vertük nem is olyan régen a San Siróban, akkor azért látszik előrelépés. Bizony, most nem a hajrában húztuk be a meccset egy Deus ex machina (Suso) góllal, és talán nem is voltunk olyan hektikusak meccs közben, nem hagytuk el olyan hosszú időkre a fonalat. Persze még így is retek sokat kell várnunk, hogy összeálljon a dolog valami kerek egésszé. De sokkal több tudatosság volt most a játékunkban, mint eddig a bajnokságban bármikor, azt merem állítani.

Bonucci passztérképe

Valószínűleg a formációváltásnak köszönhető, hogy ennyire tudtak ülni ezek a Bonucci-szárnyvédő kombinációk. Mintha Delneriéket meglepte volna, hogy Leo ilyen pazarul ki tudja ugratni akár Calabriát, akár RR-t, akik – átvéve ezeket a pompás labdákat – lendületből tudták támadni az alapvonalat. És igen, egészen pontosan pakolták befelé a lasztikat a jó Nikolának, aki simán a meccs embere volt. Kalinka nem egy labdabűvész, nem egy cselgép, de még csak nem is gyors különösebben. Cserébe viszont sokat dolgozik, és intelligensen csinálja azt, amit csinál. Szinte mindig úgy helyezkedik, hogy megjátszható legyen, tudja mikor kell elválni az emberétől, érzi hová kell érkeznie, és egyszerű, de hatékony befejező. Egy jobb Pippóra emlékeztetett ma a tag. Lehet, hogy nem jobb képességű, mint Bacca, de hát Ég és Föld, érzitek?

Ez a gyerek egyértelműen jobb szárnyvédőben

A két szélső védő és Kalinic egyértelműen nyertesei voltak ennek a hadrendváltásnak. Biglia is most játszott eddig a legjobban, a védelem előtt, ha nem is szórt olyan látványos indításokat, mint Leo, szép csendben szétpasszolta az egész mezőnyt. Nem tudom, minek köszönhető ez a feljavulás, de most én személy szerint nem tudtam hiányolni az ex-Capitanót a csapatból. Sajnos voltak olyanok is, akik egyértelműen szenvedtek ebben az új szerepkörben. Suso nem jutott levegőhöz bent középen, elveszett a tömegben, nem tudott lendületet venni, elmaradtak a tőle megszokott, meccseket eldöntő megindulásai vagy éppen centerezései. Többen is mondták, hogy Calhanogluval jobban festettünk, én is így éreztem. De Jack sem sziporkázott mezzalában. Bár azt már eddig is tudtuk, hogy ő inkább egy sorral feljebb szeret virgonckodni. A jó Alessiónak is fel kell még vennie a tempót, bőven elég volt egy darab ilyen látványos kulcspassz az egész szezonra 🙂 És Kessie tényleg felszántja a pályát, de még mindig nincs ő rendszerbe helyezve, azt gondolom.

Kalinka az isten

Lényeg a lényeg, nagyon alakulóban van még ez az egész. Nagyon messze vagyunk még attól, hogy legyen egy “gálakezdőnk”. Vince is inkább próbálgat ezt-azt, de valószínűleg ő sem látja még pontosan, kinek hol lesz a helye, mi lesz a szerepe. Most perpillanat az sem látszik, hol kéne megerősíteni a csapatot, hiszen tele vagyunk még kiaknázatlan erőforrásokkal. És még így is tíz éve nem kezdtük ilyen jól a bajnokságot 🙂 Látszik azért, volt honnan… Jövő szerdán hétközi forduló vár ránk, nem kisebb nevezetesség, mint a Società Polisportiva Ars Et Labor 2013 érkezik a San Siróba, nem kisebb nevezetességekkel, mint Borriellóval, Floccarival és Paloschival a soraikban. Abszolút nem lenézendő kategória!!! De azért őket is leabáljuk a faszba, már most epekedve várom, Vince mit főz ki nekünk, mivel vadítja meg a mai győztes receptet.