Ami jó, az jó # Chievo 1-4 Milan

Urak, ugyan tudom, hogy mindenki Juve-lázban ég már, viszont ez a veronai fellépés egyszerűen túl jól sikerült ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjuk!!! Szépen lesimáztuk a csacsikákat, pedig nem voltak ám rosszak, az eredményeik magukért beszélnek, normál körülmények között a nagy többség, azt hiszem, bele tudott volna törődni egy ikszbe. A mostani hisztériás helyzetben viszont nem volt már hova “hibázni”, igaz ez akkor is, ha nagyon nehéz megmondani, mi a reális, hol kellene már most tartanunk, mi számít blamának, mit kell elengedni. Nekem a Genoa is teljesen rendben volt az előző fordulóban, az egyetlen különbség abban rejlett, hogy most kijött a lépés. Lehet, hogy valakinek van egy nagyívű szakmai elmélete, nekem viszont nincsen. Hajtsunk!

A meccs hőse: SUSO

A Chievo ellen nehéz szokott lenni mindenkinek, azt gondolom, nagyon ritka, hogy beleszaladnak egy négyesbe, főleg otthon. Szóval tekinthető ez egy kifutott eredménynek is, és bizony, az is, baj ezzel viszont nincsen. A lényeg az, hogy  sima győzelmünk teljesen megérdemelt volt, nem kellett hozzá semmilyen buta rigó meg lengetős ember. Az első félidő a vártnak megfelelően küzdelmes lett. Én nem értem, miért szoktatok panaszkodni a srácok hozzáállására, persze lehet, hogy csak most emberelték meg magukat (nem hiszem), de egy demotivált csapat a Bentegodiban ennyi párharcot nem tud nyerni. Igen, első körben küzdőszellem kellett ehhez a győzelemhez, anélkül hiába lettünk volna erősebbek egyénileg.

Vince gólt kaptunk bazdmeg!!!!

Addig nyomtuk a Chievót labdával is, labda nélkül is, hogy csak tárva nyitva maradt az ajtó, Suso pedig kösöznte szépen, és csak meglőtte azt a gólt, amelyet Csirko úgy hiányolt az előző két meccsen. Lehet, hogy olcsónak tűnt, a következő meg még olcsóbbnak, ettől még igaz, hogy nyomás alá kellett helyeznünk a hazaiakat, hogy képesek legyenek ennyit és ilyen súlyosat hibázni. És akkor meg is érkeztünk, ez erről szól. Felőröltük őket, ahogy kell. A második félidőben lehet, hogy látványosabbá vált a játékunk, ennek viszont pont az kellett, hogy az elsőben feléjük kerekedjünk, letörjük őket, felejtessünk el velük minden illúziót arról, hogy ők itt meccsben voltak bármikor is. Kalinka gólja egészen pengére sikeredett, azért az nem semmi, hogy milyen szinte ki tudtuk mozgatni a védekezésüket, puszta passzjátékunkkal. Azért erre már igazán mondhatjuk, hogy oly rossz csapat már igazán nem lehetünk, ha egyszer ilyen megoldások tudnak előbújni a kövek alól. 

A csupaszív Borini

Az mondjuk elég pikáns, hogy a legtöbb vélemény szerint Bonucci nélkül jobbak vagyunk –szerintem is – most képzeljük el a helyzetet. Te tudtál volna a leltáróról őszintén szurkolni a csapatnak az ő helyében? Mert ez most nagyon nehéz mindenkinek, ha van egy rossz Bonuccink, abból mindenki csak rosszul tud kijönni. Viszont mégis az a lényeg, hogy nagyon kijárt már mindenkinek ez a szép siker (ha megengeditek, nekem ez bőven az a kategória), és ki tudja, ha sikerül felszállnunk  a megfelelő vonatra, akkor elmúlik ez a háborús-hisztérikus-csalódott hangulat, amely a csapat körül kialakult. A lényeg, hogy jó lesz ez 🙂 holnap folyt köv.