2018. november hónap bejegyzései

Az év meccse (nem) # Milan v Dudkó

Hölgyek-Urak, következik az a párosítás, amelyet tényleg csak a legnagyobb szurkolók fognak végigszenvedni. A szerény képességű északiak ellen aligha várhatunk sokat, ez az a meccs, amire fel lesz küldve, aki nevezve lett a keretbe, és nem fárad el, ha 45 percet végig kell járókereteznie. A „továbbjutás” szempontjából, nameg a becsület terhére is, célszerű és indokolt lenne valahogy itthon tartani a 3 pontot. És ugye az a legfontosabb. Örömfoci, nagy törések, eddig fel nem fedezett tehetségek – Alilovic meg Simics, Bartók is beáll, reméljük nem hangolódik le tőle. Remélem, nem sérül le senki, nem fáznak meg, stb, a többi nem érdekel. Aki mégis leül nézni, a bankkártyáját helyezze kartávolságon kívülre, veszélyes ez ilyenkor. Hajtás után probabile, aztán hello. Continue reading

Karcolt, a bukéja gyász lett, de legalább ütős volt # Lazio 1-1 Milan

 

Hölgyek-Urak, nehéz értékelni a tegnapit. Egyfelől, meglepően helyrén helytálltak a srácok, sőt, egészen a 94. percig vezettek is, egy hajrában szerzett, mákos gólnak köszönhetően. Mindezt úgy, hogy feneketlen kút mélységben voltak az esélyeink a meccs előtt, köszönhetően a raklapnyi sérültnek. Viszont csak bassza az embert, hogy csak sikerült elbalfaszkodni a végét, és nem sikerült egy kurva nagyot odapiszkítani „legnagyobb” közvetlen riválisunk csüdjére. Annyira kevésen múlt. Rutintalanság? Karma? Nem tudom, ha „pártatlan szemmel” tekintjük a történteket, egy pontnál többre nem nagyon szolgáltunk rá, a hazaiak pedig teljesítményükkel bőven kiérdemelték azt az egyet. Persze ez ilyenkor nem boldogít senkit. Egy biztos, ez a Lazio bőven üthető, előzhető kategória, nincs más dolgunk, mint hozni a „kötelezőket”. Hajtás után nagyon rövid összegzés olvasható. Continue reading

Szorít a csizma # Lazio v Milan

Hölgyek-Urak, ez most tényleg fontos lesz. A Lazióhoz látogatunk az Olimpicóba. A tét a negyedik hely. A 13. forduló zárásáig biztosan, de könnyen lehet, hogy ezen fog múlni. Kérdezzétek meg a kuzinokat, tavaly ők itt viccelték meg a Coccolinót, igaz, az az utolsó kör volt. Az előjelek egy picit horzsolnak, a bukik már oda is dobták az ellenfélnek a partit – 1.7-es szorzóval adják a hazait, el is mennek a picsába, díszlépésben. Lehetne nyöszörögni azon, hogy ennyi sérülttel így meg úgy, én azt mondom, bízzunk Apánkban, aki azt mondta, magabiztos, jó meccset fogunk játszani. Legyen is így. Biztosan emlékeztek, nem egyszer meggyomroztak már minket arrafelé, de most mi csak azért se készüljünk így, ha már „mindenki” ezt várja. Hajtás után röviden felvezetjük az esti métát.

Continue reading

Szegény Szintike # Milan 0-2 Juve

 

Sose néztem Szomszédokat, de valahogy mindig bennem volt mélyen egy tipikus epizód. Hogy Sári meg Piri megbeszélik az udvaron, hogy most már tényleg lemegy jövő héten az egész család Apajpusztára, és akkor lehet 4-kor kelni a kakassal és friss tejet inni a vödörből. Hisz annyi képeslapot küldött már Béla bácsi és Ilonka néni, csak az a fránya Pista postás, az a mindig spicces, kelekótya tökfej mindig elszórja, mert a hepehupás úton biciklizik, ahelyett, hogy igénybe venné (így!) a szolgálati Trabantot. Hisz akkor nem ihatna a Pali bácsi bögrecsárdájában a többi lump krapekkal. Közben Sanyika és Pistike hazaér a matekkorepról, és meglökik Lenke nénit, aki kivág erre egy másfélperces büntető komcsivénasszony monológot a mai fiatalságról. Bezzeg az ő idejében még a sínek között aludtak, és örült, ha a félnégyes nem járt, mert akkor negyed órával többet aludhatott. Akkor mi lenne, ha tudná, hogy a szemtelen lurkók már rég fent szipuznak, szegény hat éves Tomika technika felszerelését elsinkófálva. Közben megtárgyalják, hogy a tanító néni milyen mélyre behajolt valamelyik előtt, de a másik szerint nem volt szándékos, és a nővérének amúgy is nagyobb mellei vannak. Aztán egy jót kirókáznak az ablakon. Amiben Kutya majd jól eltaknyál, pedig már így is szétbaszta az ideg, mert nekiverte a Zsigulit a csuklóstrolinak. Azt a keserves, zsivány kurva hétszázát nekije! Olyan ez, amikor látod, hogy szaladgálnak előtted, és úgy látszik, mintha történne valami, de te tudod, hogy nem, és minden meg van írva előre. Hajtás után gyorsan mindenkit elengedünk a szünetre. Continue reading

Betakarjuk őket? # Milan v Juventus

Én meglepődnék rajta 🙂 Most aztán tényleg csak a legvéresszájúbb háryjánosok tudnák megmagyarázni, hogy jöhetne ez össze. Annyira minden az ő oldalukon van. Valószínűleg nem is fog majd Mazzoleni rigó a képen látható szorult helyzetbe kerülni, hogyan csalja el a púposoknak a meccset. Persze ezt tudhattuk előre, és igazság szerint ez egy ki nem mondott, előre elkönyvelt zacskózás. Állunk is úgy a tabellán, hogy ne ezen múljon majd. De hát mégiscsak a sittesekkel játszunk, az ember ezt bizony nem tudja elengedni, hiába kenték el a szánkat az elmúlt években kevés számú kivételtől eltekintve, és már Berlusconi Coppa meg egyfélidős nyári zsíros kenyér meccsek sincsenek. Bízzunk a csodában? Gatta, szaggasd le a tökeiket! Hajtás után előhuhogjuk az ellenfél négereit, mert ez egy olyan blog. Continue reading

Bundáskenyér a múlt heti olajból # Betis v Milan

 

 

Kedveskék, folytatódnak a Bolygóközi Kalandok, az úticél Betis városa, Lisszabon agglomerációjában. Mint ahogyan – remélhetőleg – már megfeledkeztetek róla, az odavágón nemhogy szarul és még pocsékul is játszottunk, de még elég rendesen ki is kaptunk, bár lett volna az a rigó. De nem volt. Úgyhogy most revansot vehetnénk, ha tudnánk és akarnánk. Verbálisan ezt már megtette Gatta, de gyengén fog ez tettekben materializálódni. Ez pont nem az az ellenfél, és nem az a helyzet. A Társaság egy picit ki van fingva, és jól láthatóan a bajnokság az a sorozat, ahol a céljainkat el tudjuk érni. Minden más csak luxus, egy ilyen erőforráshiányos gárda esetében meg egyenesen pocsékolás. Ha most még akár ki is kapunk, simán továbbmehetünk Cipruson és odahaza a Wiener Neustadt ellen. Én nem tudom, ki hogy van vele, de jobban szeretném, ha Keszi inkább a hétvégén, a Juve ellen adna bele mindent, és azt sem szeretném látni, hogy pl. Kotrót is szétrúgják. Szöszke Boris meg Ex-excapitano villogjon most inkább, meg Maugli, ha be lett volna nevezve. (Öltöztessék be Bigliának, senkinek sem tűnne fel.) A luzitánokról azóta sem tudtam meg sokat, max annyit, hogy még játszik Joaquin, és náluk. Nem is nagy a pocakja, 48 évesen teljesen jó az. Hajtás után lehetséges kezdő, egy tipp és forzakiáltás. Continue reading

Capitano # Udinese 0-1 Milan

 

2 nap után nem valami hálás feladat öfit írni. De az bizony nagyon hálás volt, amikor Capitano jött, szerelt egy óriásit a félpályán, felkelt, felszaladt a tizenegyes pontig, aztán két hidegvérű vagy tétova passz után kilőtte a bal sarkot. Mindezt a 90-akárhanyadik percben, 0-0-nál, már-már lemondva a győzelemről. Nos, ezt a szerepet valahogy így képzeljük el. Ez bizony bármelyik elődjének a becsületére vált volna, és akkor ne is beszéljünk a kevésbé dicső közelmúltról. Egy igazi vezéri teljesítmény, le a kalappal! És akkor köszönjük még meg a csapatnak a szezon első, kapott gól nélkül lehozott bajnokiját, mindezt Zapival meg Ignáccal végig a pályán. Higu sérülése aggasztónak tűnt, de nem nekünk, hanem a púposoknak. Játszik a srác. Hajtás után nagyon vékony összefoglalás. Continue reading

Jean, pókhálózza le a sarkokat! # Udinese v Milan


De hát miért uram, hisz minden hétvégén megcsinálják ezt a vendégcsatárok. Akkor csak írjon egy bizonylatot, hogy ki tudjuk számlázni az albérlőnek. Remélem, ez vasárnap délre volt olyan rossz, elérje a mindenféle földi jók s a kellemes pihenés által megemelt fájdalomküszöböt. Ha nem, szóljatok, és próbálkozom még majd. Este megyünk a kiszebrákhoz, hogy kihozzunk mindent ebből az egyhónapos ciklusból, ami benne volt, benne lehetett. A jövő heti zacskózás előre borítékolt, utána pedig jön megint a megszolgált két hetes válogatott-szünet. Hellyel-közzel ez a mai muri dönti el, miféle lesz a zamata ennek a hónapnak. Ha sikerülne kiszenvedni itt is a vereség és a döntetlen elkerülését, akkor maradhatna a vigyori pofa. Minden más esetben gyűlnek a paparazzi-fotók, ki látta a faszkalap Contét Milánóban. (Vagy Prandellit. Vagy Zelenkát.) Könnyűnek nem lesz könnyű. De hogy mennyire lesz nehéz valójában, hát, ismerjük már magunkat… Hajtás után röviden felvezetjük a témát.

Continue reading