Felhők között a Nap # Milan v Inter

Hölgyek-Urak, beköszöntött az Április. A kocsiból olybá tűnik, a legmosolygósabb tavaszi időben szeled a kilométereket, hisz csak a hét ágra sütő Nap meleg sugarai érnek el hozzád, a vissza-visszasettenkedő télutó alamuszi szelétől csak akkor fogsz lúdbőrőzni, ha már kiszálltál. Dehogy is, a pusztába kiérve egy alattomos roham fél métert is taszajt a gépen, csak győzz kapaszkodni a kormányba. Nem tudsz úgy sétálni a szabadban, hogy ötpercenként ne bocsátkozz bele valamilyen filozófiai mélységű problémába, vagy a levett pulóvernek kellene alkalmas helyet találni, vagy éppen azt vizslatod, elértek-e még védett helyet a rajtaütésszerűen támadó eső fenyegető támadása előtt. Azt gondolom, valahogy így állunk a soron következő Madonnina előtt is, amikor megpróbáljuk kibogozni e zavaros történet kusza szálait  –  melyeket olykor-olykor még pirotechnikai eszközök is kölcsönhatásba hoznak, lásd az illusztrációt. Hajtás után – ha rendet nem is teszünk – azért megpróbáljuk keretbe foglalni ezt a mi kis derbynket. 

— torokköszörülés —

Azzal kezdem, hogy az esélyesebbnek tartottak itt és most mink vagyunk. Ez viszont önmagában semmit sem ér, hogy messzebbre ne menjek, simán ki kellett volna szopjunk Bergamóban, ha ült volna a közvárakozás – nagyon nem ült. A mercatóból megerősödve jöttünk ki, tavasszal mi vagyunk a jobbak, eredményben is, játékban is, meg is előztük a kuzinokat a tabellán, akiket még egy sajátos belső válság is súlyt – ezek lehetnek a legfontosabb szempontok az árazásban. Sérültekben-eltiltottakban is nekünk kedvez most a szerencse, tegyük ezt is hozzá. Én mégis azt mondom, hozzám nem ért ide az a nagy hurráhangulat, maximális bizakodás mellett is több kétséget látok most, mint derűt. 

A hőskor

Az előző két forduló alapján azt sajdítom, elfogyott a naftánk, és felértünk egy nagyon szép, nagyon dicséretes, szívderítő és diadalmas ciklus tetejére. Az idők azt tanítják, ha elfogy a játék, eltűnnek az eredmények is. Meg még azt is, hogy nem nőnek az égig a fák. Hiányzott a kraft, kevés volt a játék, többet vettünk ki a kosárból, mint amennyit beletettünk. Pengés egyéni teljesítményekkel ideig-óráig ezt lehet ellensúlyozni (Kicsi Dollár, Aladdin, Pintér Tibi), egy “nagyobb” meccset viszont már sokkal nehezebben lehet ennyivel a magad javára fordítani. Ehhez már csak annyit kell hozzátenni, hogy a kuzionok már túljutottak a holtponton, és mintha már rádöbbentek volna, képesek ama szétvarrt, nárcisztikus nímand nélkül is futballcsapatként funkcionálni. Ezzel mondjuk szét is vernék a Moratti-korból megmaradt “egy nagy sztár és a többiek” klubmodellt, de ez már az ő dolguk. A Frankfurt-betli se tévesszen meg senkit, ők azt – nagyon bölcsen – elengedték. Ide kívánkozik, hogy ennél már csak mi voltunk előrelátóbbak, amikor be sem neveztünk a tavaszi haknikörre. 

Brazil zseni és argentin mesterember – a klasszikus leosztás

Az elmúlt 6 derbyn nyeretlenek maradtunk, sőt, az előző hármon még csak gólt sem szereztünk. Ezek után mindig elmondtuk, hogy csapatépítés terén ők mielőttünk járnak. Vajon most is alkalmunk lesz erre a tiszteletkörre? Én nem szeretném. Emlékszem, mostanság játékban mindig sokkal kevesebbet tudtunk letenni az asztalra, mint amit előzetesen várni lehetett. Hisz ősszel is le voltunk már játszva az asztal alá, hiába csak a legvégén jött a feketeleves. Ehhez kell hozzátenni azt az eltérő pályát, melyet bejárt a két csapat legutolsó ütközésük óta. Én értem, hogy lett középpályánk, összeállt a védelem, és szert tettünk a halálos fegyverre is, de ettől még nem tudjuk egy levegővel végiggálázni a komplett ritornót

Babonából

Ami a kuzinokat illeti, a régi ismerős Handánovic lesz a portás, előtte Skriniar és De Vrij bizonyíthatja be, hogy tényleg az övék a top duó, és nem a miénk. Az Asamoah-D’Ambrosio páros majdnem alliterál, ezen kívül, még akár majdnem jók is lehetnének, ha az egyik nem öregedett volna ki, a másik meg tudna futballozni. Pech. Verőembernek ott lesz Vecino és Brozovic. Most lehetne ide dolgokat kanyarítani, de hát az ellemes (!) teherautót is azért kapcsolod be, hogy zúgjon, célszerszámok, na. Előttük a  Politano-Mario-Perico-Martinez – kvartett rohamozhat, most elnézést kérek mindenkitől, de életem jelen szakaszában nem jegyzem minden másodvonalas latin előadóművész munkásságát – noha a legutolsóra emlékszem a Juvéből, szerintem onnan nem is lógott ki különösebben. 

Nálunk a gálakezdő futhat ki a zöldre, a padról leginkább Aladdin Borini imperátor, Tibi, Samu vagy Kotró segítségére lehet számítani, amennyiben meg leszünk szorulva. 

Ha Giggio áll a kapuban, és előtte az Alessio-Musa-páros takarít, én azt mondom, olyan nagy baj nem érhet, de majd meglátjuk. Sok múlhat Patika gyilkos hatékonyságán is. 

Gyertek majd, FORZA!!!

Tipp: Milan 1-1 Inter