Urak-Hölgyek, nem jó ez a Roma egyáltalán. Cserébe még ki is fingottak csütörtök este, nem mintha addig ne húzták volna a saját belüket maguk mögött. Úgyhogy félni tőlük nem kell, csak annyira lesznek kemény ellenfél, mint az előző egynehány. Hisz a legkeményebb úgyis mindig ott van – saját magunk. Akit most talán le is gyűrhetünk nagy nehezen. Még szerencsésnek is tekinthető a párosítás, hisz a teher az azt el nem bíró hazaiakon lesz. A mieinktől sokat itt nem várnak, ez nekünk itt nagyon nehezen tud cikin alakulni. Ha Steve egy kicsit is összekapja a legénységet, akkor a pont jó eséllyel meglesz, de egy győzelem sem elérhetetlen álom csupán. Hajtás után rövid felkonf.

A Maestrónak jóformán két edzés is elég volt ahhoz, hogy valamiféle futball tárgykörébe tartozó csoportos mozgásformákat megtanítson ennek a szedett-vedett társaságnak. Pedig igazán nem volt könnyű dolga, a válogatott-szünet alatt megfogyatkozott Milanello, többen is csak a meccs előtt estek vissza éppen. Ehhez képest egy minimál karakter, egy egészen kezdetleges, de még akkor is megfogható és leírható elképzelés már megjelent a csapatán. Ez még azzal együtt is óriási pozitívum, hogy természetesen ettől még nem oldódtak meg a problémáink, fejben még mindig irtó gyenge és könnyen zavarba hozható a banda, távol vagyunk még a tavalyi formánktól is. Viszont az irány jó.

Gyors, az biztos

A fővárosban mostanában azért inkább sikerélmények értek minket – egy indokolatlanul hosszúra nyúló szopószéria után most mintha a mi oldalunkra billenne a mérleg nyelve az utóbbi néhány csörte alkalmával. Fonseca doktor megpróbál valamiféle játszós futballt rendszeresíteni a hazaiaknál, viszont ember legyen a talpán, ha abból az őskáoszból össze tud gyúrni valamit. Dadog az alapjárat rendesen, és akkor még nem is beszéltünk a rómaiakat sújtó sérüléshullámról – a középpályán szépen meg vannak lőve. És akkor még köszönjék meg nekünk, hogy felültettük őket az eurovíziós szopóvonatra, ez azért megérte, ezt az egyet legalább jól csináltuk. Megnéztem az előző 3 meccsük összefoglalóját – óriási élmény volt – elég szar ez a Roma, na. Utoljára a Lecsót verték – meggyőzőek már akkor sem voltak – azóta meg 2 sovány ix a veretes Cagliari meg a Ranieri-defibrillátort épp csak felcsatoló Samp ellenében. 

Durva lenne

Ami a mieinket illeti, a trend egyértelműen felfelé ívelő, legalább rövidtávon megoldódott az edzőkérdés. Jack – hüpp – kisebb sérülésén kívül maródink nincsen, sőt, fair play díjra ácsingózó sztárjaink közül sincs eltiltva senki. Ha Steve rendet tudott tenni a fejekben, akkor talán Calabriát sem szórják majd ki Perottiról két épületes baromság miatt, és még Musa sem biztos, hogy valami észveszejtően ordenáré taplósággal véteti észre magát. A római jobboldal inkább tűnik lelkesnek, mint firkásnak (Florenzi, Spinazzola), őket már csak lehozzák Theóék. A középpálya szép kis dilemma, a közönségkedvenc kamuarg még nem játszotta el a Maestro bizalmát teljesen. A kapitális hibáit leszámítva amúgy nem is játszott rosszul múltkorább. Köszönjük az ilyet. Keszi és Paq feladata, hogy feltöltsék agyatlansággal és alibivel izommal és érzéssel a középső tridentét. Ilyenkor szoktuk elmondani már-már közmondásos jelleggel azt, amit most már inkább nem is említek. Elöl a Tazmán ilyen teljesítmény mellett atomhétszentség, hogy kirobbanthatatlan, Aladdin nagyon kell, hogy legyen valami foci is, és valszeg Smallingra inkább Leaut küldeném rá, mint Pénteket. 

Ha helyzet van, a gól is jön

Valszeg megpróbálnak majd agresszív letámadással annyi egyéni hibába belehajszolni minket, amennyit csak ki tudunk termelni magunkból. Eddig talán ebben nyújtottuk a legmeggyőzőbb teljesítményt, ideje lenne máshová helyezni a hangsúlyt. Steve bácsi kisakkozza ezt nekünk, tudom. Csak bírjuk ki az első negyedórát, aztán bőven lesznek bejátszható hézagok a Smalling-Mancini-Veretout-Pastore négyszögben. Vagy mellette 🙂

Gyertek majd, kár lenne kihagyni a szezon első méltó győzelmét!

Tipp: Roma 1-3 Milan