Milan – Liverpool 1-2 / Megmérettetve és könnyűnek találtatva

Hölgyek-Urak, különösebb nem érdemes bánkódni, kedd este egyértelművé vált: ebben most ennyi volt. És ezt el kell fogadni, többet előzetesen úgysem nagyon vártunk. Nem jó dolog egy majdnem teljes B csapattól kikapni otthon egy ilyen meccsen, de sajnos ez a mai topfutball realitása, ha egy Premier League élklub az ellenfél. Nem könnyítettük meg a saját dolgunkat sem a hibákkal, az viszont némi vigaszt jelenthet, hogy két góllal kellett volna nyerni amúgy is a másik meccs eredménye alapján, na meg így szerencsére megúsztuk a harmadik helyet és a minden bizonnyal bajnoki pontokba kerülő tavaszi EL szenvedést Moszkvában meg ki tudja hol.

Gondolkodtam mit írjak erről meccsről, mert úgy láttam nagy egyetértés van abban, hogy igazán senki sem csalódott, és nincs miről beszélni, mert tényleg nem ez a szintünk egyszerűen. Úgyhogy ja, ehhez csak csatlakozni tudok, számomra már tényleg az is extra volt, hogy egyáltalán az utolsó fordulóra úgy mehettünk rá, van még esélyünk, és egyébként nem vallottunk szégyent a csoportkör során, minden vereségünk csak 1 gólos volt, a Porto és az Atletico elleni hazai miatt lehet hiányérzet, amit el kell engedni most. Mégis, van azért bennem egy komolyabb csalódottság, ami közvetlenül nem feltétlen ehhez a meccshez kapcsolódik, a poszt zárásaként leírom miért, először viszont néhány szó magáról a találkozóról.

Az előjelek nem voltak olyan rosszak, kivéve egy nagy hiányosságot, ami viszont a játékunk szempontjából kritikus: Leao vagy Rebic nélkül egyszerűen bárhogy álljunk fel, garantáltan limitált lesz a támadójátékunk, pont. Utóbbiról tudtuk rég, hogy biztos nem lesz, Raffaello viszont 1 nappal a meccs előtt dőlt ki, ilyen ez a szezon. Ennek ellenére óvatos optimizmussal készülhettünk, amit sajnos már az első percekben sikerült eloszlatni. Nincs mese, egy ilyen meccsen otthon neki kell menni az ellenfélnek az elején, és a kezdeti lendületből előnyt kovácsolni, na itt semmi ilyen nem volt, sőt egyszerűen félve és izgulva játszott a csapat. Sokszor elmondtuk már, többnyire fiatalok, ebből kell tanulni, biztos vagyok benne, hogy így is lesz. Ennek ellenére begyötörtünk egy szögletgólt, és hát na, az a 7-8 perc azért szép volt, amíg továbbjutásra álltunk.

A Liverpool persze összességében dominált, viszont ez a két kapott gól akkor is fájt, mert hatalmas hiba után jött mindkettő, ráadásul a legmegbízhatóbb játékosaink követték el ezeket. Az elsőnél igazából nem túlzás, négy embert is meg tudok nevezni, Keszi nagyon könnyen hagyta elmenni AOC-t (nem a baloldalon játszó, jól kinéző változatot) maga mellett, Romagnoli nem lépett ki, Theo nem követte Salah mozgását, a legnagyobb baki viszont nálam Maignan számláján van, ezt szarul védte ki egyszerűen. A második gólnál meg pont Tomori bakizik bele, akitől utoljára vártuk volna, ennyire könnyelműen ezt nem lehet, akkora nyomás nem is volt rajta, érthetetlen hiba. Aggasztó amúgy, hogy az utóbbi 2 hónapban mennyiszer hibáztunk kritikusat a buildup során, a teljesség igénye nélkül: Tomori most, Bakayoko és Keszi a Sassuolo ellen, Keszi az Inter ellen, Theo a Fiorentina ellen, Bennacer a Porto ellen otthon, Krunic a Roma ellen (Theo piros lapja előtt). Ezen dolgozni kell, mert most már minden értelmes csapat (kivéve Simeone) tudja, hogy meg lehet minket zavarni nagyon komolyan az agresszív letámadással.

Összességében nekem persze jó élmény volt ez a BL csoportkör, játszottunk pár izgalmas meccset, megismertük a gyengeségeinket, tisztességgel helytálltunk, így első szezonra elég ez. A pénzügyek meg pláne tetszetősek, a Calcio e Finanza szerint összesen 45,17 millió eurót kaszáltunk, és ez csak a közvetlenül UEFA-tól érkező pénz, nincsenek benne a meccsnapi bevételek, plusz persze az olyan közvetett hatások, mint új szponzorok, marketingérték, stb. Az szintén ideális, hogy az EL bohóckodásról lemaradtunk így, tudom ebben megoszlanak a vélemények, szerintem megnyerni azt sem tudtuk volna, sok pénz nem jön be onnan, a sérülések biztosan akkor is be fognak még kavarni, így meg lehet tényleg teljesen a bajnokságra koncentrálni, a BL kötelező természetesen (eddig is az volt), akár a Scudettoért is nagyobb harcot nyomhatunk.

Na de akkor hogy miért keserített el valamennyire ez a meccs mégis: persze lehet azt mondani, hogy azért erősebb sokkal a Pool kvázi B kezdője is a mi közel legjobb csapatunktól, mert kiváló az edzőjük, láthatóan a csapatfilozófia kőkeményen bele volt verve ezekbe a második vonalas arcokba is, pontosan tudták mit csináljanak labdával és labda nélkül, a végén például egy olyan gyönyörű lesreállításuk is volt, amiből meg nem mondtam volna, hogy ők kb soha nem lépnek így együtt pályára. Impresszív volt tényleg. És persze közelebb fogunk kerülni ehhez meg az elithez a következő években, ha a megkezdett úton folytatjuk. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy egy olasz klubnak erre a szintre el lehet-e érni egyáltalán a modern futballban. A Premier League-ben egyszerűen annyi pénz van, hogy akármennyire is okosan csináljunk a dolgainkat, valószínűleg nagyjából lehetetlen lesz beérni az ottani topcsapatokat – ha csak nem vagy Bayern München és nincs kvázi egy egész liga alattad – ez pedig azért szomorú. Pedig optimista vagyok, simán lehet belőlünk majd egy stabil negyeddöntős BL csapat pár éven belül, de azt nehezen látom jönni, hogy random 8 embert kicserélve a kezdőnkből az egyik topliga listavezetőjét idegenben csak úgy lazán megcsapjuk majd. Aztán ne legyen igazam, lehet nem ez a jövő valójában, győzzetek meg. És persze ha ez is, kit érdekel igazán, ugyanúgy itt leszek Forzázni, különösen jó volt ezt újra BL meccseken megtenni. Jövőre ugyanitt, pár fokkal kompetitívebben!

Punti:

Maignan: Az elsőben masszívan, és kicsit talán a másodikban is benne volt, meg amúgy is rá nem jellemző módon bizonytalankodott. 5,5

Kalulu: Nekem elég idegesnek tűnt, ami érthető is, meg hát nem volt könnyű dolga egy ilyen támadósor ellen Többnyire helytállt azért. 6,0

Tomori: Jó első félidő, aztán az a sajnálatos hiba, látszott a végén, hogy le van törve nagyon, pedig a képességeiben és a fontosságában nem fog ám ettől sem senki kételkedni. 6,5

Romagnoli: Meglepően jól szerepelt a szélsebes támadók ellen, az első gólos kisebb hibája ellenére is. 6,5

Theo:
Nagyon rosszul játszott, de ugye ne felejtsük, hogy kisebb betegséggel küszködve tette ezt, szóval olyan nagyon nem tudok haragudni rá ezúttal. 5,0

Kessié:
Neki sem ment jól, sokat hibázott, a végén a kihagyott 1v1-es ziccer csak feltette az i-re a pontot. 5,0

Tonali:
Ő nálam a jobbak közé tartozott, elég jól felvette a ritmust, kevés játékosunkon látszott az, hogy az ellenfélnél is elférne, ő volt az egyik. 7,0

Messias:
Jól küzdött és észre lehetett venni a pályán, de nem amiatt, ami elsősorban a feladata lenne, nem igazán tudott veszélyt jelenteni Allison kapujára. 6,0

Díaz:
Ő pláne nem, el volt tűnve teljesen, 25 labdaérintése volt a meccsen, messze a legkevesebb a kezdők közül, irányítóként ezt nem lehet. 5,0

Krunic:
Nem hittem volna, hogy ezt le kell majd írnom egy BL meccs után, de a csapat legjobbja volt, méghozzá simán. Védekezésben is helyén volt, hatalmasat küzdött, és támadásban is jutott egy-két szép megoldás, le a kalappal, ennél többet nem is tehetett volna, nem rajta múlott. 7,5

Ibra:
Ez már sok neki sajnos, nincs meg az a sebesség ami kell ehhez a szinthez. És a pazarlóbb játéka sem ideális, amikor kevés helyzetből kellene gazdálkodni. 5,5

Cserék:

Bennacer: Sokkal előbb be kellett volna hozni, mert ő tűnt még kompetensnek a csapatból. 6,5

Széle, Flo, Yoko: Nem volt különösebb hatásuk a meccsre, egyedül Bakayoko kiugratását  Kessié helyzeténél lehet kiemelni, annak egy gólpassznak kellett volna lennie.