Pajtások, folytatódnak a kalandok, egy kellemes kis kupakalandnak nézünk elébe ma este. Nem mások, mint a nagyszerű öblítőkék macik jönnek cukiskodni a San Siróba. Remélem, sikerül addig vízkőtlenítenünk, meg vese-, húgy-, epe- és minden egyéb más, mert a hétvégén azért alaposan kihajtották magukat a srácok. Nem akarom túlragozni, lényeg a lényeg, próbáljuk meg, de a legfontosabb, azt gondolom, az lenne, vasárnap délben ne égjünk be a Dzsámpival egyszeriben megtáltosodott Samp ellenében. Szóval hosszabbítás meg sérülés, na az főleg ne legyen, ha egy mód van rá, és kovidot se szedjen össze senki a kedves vendégektől. Hajtás után a legfontosabb gondolatok és a kummantmező!!!

1. Ha Lazio, akkor mindig a keret önjelölt Karinthy Frigyesei jutnak eszembe. A legégőbb, de éppen ezért a legjobban ülő és mindig irigyelt naiv óvodás humor. Grande. Fajsz, ha már focizni nem nagyon szoktál mostanában, előadhatnál még egy-két ilyet!
   
2. Nemrég tudtam meg, hogy Mussolini dédunokája, Romano a kékeket erősíti. És nemrég voltam a termálban, amikor is volt szerencsém végighallgatni, ahogyan a lelkes amatőr történész apuka – szegény valószínűleg valami elbaszott kronológiával diétázik – csak úgy sorozta szegény 12 éves forma lurkóit a mindenféle bemagolt évszámával. Kellően kioktatóan intonálva, megfelelően megválasztott hangerővel, hogy a teljes közönség élvezhesse az igét. Na, és el is mesélte, hogyan kapták el anno a Ducét. Minden második mondata: „az a balfasz”, „az az állat”, „az a marha”.
   
3. Ma elég oltós kedvemben vagyok. Asszem megérdemelnék pár liter klóros vizet a tüdőmbe, na mingyár kiderül.

A kezdő állítólag:

MILAN (4-2-3-1): Maignan; Calabria, Kalulu, Romagnoli, Theo Hernandez; Kessié, Tonali; Messias, Brahim Diaz, Leao; Giroud. All.: Pioli

Kurva jó lesz, gyertek majd!!! Bár már kezd tavasziassá válni, az estéhez még mindig ajánlani tudom a forralt kocsmaborba büntetett feles portót.

A kulcsokat átadom, gyertek, forzázzátok ki!!!

Tipp: Milan 5-0 Lazio (Tomasson, Flamini, Helveg, Bertolacci, Harvey Esajas)

PS. Akkora rössel áradt ki belőle az elnyomott, el nem ismert értelmiségi háborgó szelleme – mely valószínűleg jobb híján a jellezetes, ekvatoriálisan geoid testalkatában tudott csak úgymond kicsúcsosodni – hogy nagy összegben fogadtam volna az illető úriember foglalkozására, na de ilyet nem tehetek, még belém is szorult némi jóérzés!!!