Nehéz szavakba önteni, mennyire jól esett ez a derby győzelem most. Egy kicsit kezdett elfogyni a lendület az elmúlt hetekben, időtlen idők óta nem vertük meg az Intert (2016, egy jó Bacca, Alex, Niang trió valakinek??), a tabella pedig túl szépen nézett ki ahhoz, hogy igaz legyen. Adott volt tehát, hogy valahogy megint kiszopunk, februárban is sikerült sima nyert helyzetből összeomlani. Ehelyett az történt, hogy a Serie A legfiatalabb átlagéletkorú csapata megcsapta a legfőbb Juventus kihívó, másfélszer nagyobb értékű kerettel és 12 miliós fizetést kapó edzővel rendelkező riválist, úgyhogy továbbra sem kell felébrednünk ebből az álomból.

Elérkezett az utolsó EL selejtező ideje, ismét csak egyszerű a képlet, 1 meccs lesz (idegenben), ha nyerünk, ott vagyunk a csoportkörben végre, leakasztunk egy kis pénzt, ami még a mercato hátralévő részét is beindíthatja.

Valóban nem lett könnyű meccs ebből a csütörtökiből, az elején egy pillanatra nagyon meg is ijedtünk, aztán viszonylag magabiztosan fordítottunk, de az utolsó 20 perc megint elég gyengére sikerült, mint a Bologna ellen, csak itt majdnem meg is szívtuk, könnyen egyenlíthettek volna a norvégok. Rövid összegzés a tovább után.

A Shamrock elleni győzelem után még két kört kell mennünk az EL csoportkörbe jutáshoz, elsőként a norvég Bodø/Glimt következik a San Siroban csütörtök este, lenézni pedig nem szabad az ellenfelet, mert ez egy trükkösebb meccs lehet, mint amire számítunk.

Hölgyek, Urak, úgy kezdtük ezt a szezont, ahogyan azt kell, teljesen megnyugtató, magabiztos győzelemmel Szinyóék ellen, akik a legnagyobb veszélyt az első 70 percben nem a kapunkra, hanem a játékosaink lábaira jelentették. Ibra dupla, Calabria feltámadás, random Duarte feltűnés, volt itt minden!

Most már mondhatni a szokásos könnyedséggel, magabiztossággal és szép játékkal hoztuk le az újabb kötelező győzelmet, elsősorban a címben említett két úriembernek köszönhetően. Egy tökéletes július tökéletes zárása, dicsérethalmazzal a tovább után, mert megérdemli a csapat és a Pioliball.

Közeledik a bajnokság vége, a Sampdoriához látogatunk az utolsó előtti fordulóban, nagyjából most már tényleg tét nélkül, nagy Roma bénázás kéne az 5. hely megszerzéséhez. A brutálisan jó sorozat folytatása, a veretlenség megőrzése lehet a cél. Tovább után rövid beharang, addig meg egy kép a héten bemutatott következő hazai mezről.

Eseménydús kedd esténk volt, a Sassuolo megverése mindig édes élmény (mióta Berardi egy négyessel kivégezte Allegrit), bebiztosítottuk az EL szereplést a következő szezonra, kiesett gyakorlatilag a teljes védelem pont az Atalanta elleni meccs előtt, és ráadásul egy váratlan fordulattal a semmiből az edzőkérdés is tisztázódott.

Újabb győzelmet arattunk, hátrányból fordítva, főleg néhány kiemelkedő egyéni teljesítménynek köszönhetően, de a játék összességében is rendben volt ismét csak. Kezdünk ehhez hozzászokni, és na, nem olyan rossz érzés. Rövid összefoglaló a tovább után.

Pláne akkor, ha ilyen szarul játszunk. Mert Nápolyban bizony nem sok közünk volt a meccshez, főleg az első félidőben, a hazaiak sokkal veszélyesebbek voltak, de így is sikeresen harcoltuk ki a döntetlent, és így a megszerezhető 12 pontból 10-et gyűjtöttünk be a Roma-Lazio-Juve-Napoli négyes ellen.