Kicsit nehézkesen, szenvedős első félidővel, de nagyobb izgalmak nélkül hoztuk a kötelezőt, Stef úgy döntött a 60. perc körül, hogy kiteszi az asztalra, amit ki kell, behozta a frissen megolajozott Theot, plusz – és azt hiszem ezt senki nem látta jönni – Saelemessi/Dinhomaekers is leugrott a játszótérre oktatni kicsit a gyerekek közé, innentől kezdve pedig nem is volt gond. Hajtás után dicséretosztás mindenkinek, előtte meg álljon itt képként a világ legjobban kinéző és szurkoló bingóklubja.

Robog tovább a rangadóvonat, ezúttal a rabruhás brigádot látogatjuk meg, jó szájízzel a tavalyi 0-3-as kiütés után, de óvakodva, mivel már egyrészt nem a wannabe maestro Pirlonak kell leckét kiosztani, hanem visszatért a jó öreg Max hozzájuk, azaz bármikor kerülhet balbekk trequartistába, és esetleg még De Sciglio is fényt kaphat. Emellett pedig az is gond, hogy a szerelvényről ismét csak kezdenek lepotyogni a játékosok szépen lassan, hála az orvosi stáb áldásos tevékenységének, úgyhogy hiába lennénk talán még esélyesebbek is teljes csapattal, így egészen biztosan meg kell majd szenvedni keményen minden pontért. 

Túl vagyunk rajta, visszatértünk és letudtuk az első és egyben valószínűleg legnehezebb csoportmeccsünket, ami nem is akármilyen összecsapás lett. Igazából egyszerre kaptunk komoly leckét, és álltunk helyt egészen jól, az optimizmus jegyében a cím inkább az utóbbira fókuszál. A vereségre lehetett számítani, voltak azonban szép pillanatok, a tovább után kitérünk mindenre.

Az előző posztban letudtuk a sportszakmai elemzést, most pedig pénzügyi szemmel és ránézünk a mercatora, hiszen ahogy évek óta mindig, idén is nagy kérdés volt, mennyit költhetünk, hogy állunk gazdaságilag, mi engedhető meg az FFP miatt és így tovább. A nyilvánosan elérhető adatok alapján persze pontosan számolgatni nehéz, de ez nem állíthatott meg, a tovább után az eredmények és mélyebb betekintés abba, hogyan is zajlik a költekezés egy mercato alkalmával.

Mozgalmas nyári calciomercaton vagyunk túl, a távozók között csak 1-2 említésre méltó eset volt, érkeztek viszont 11-en (vagyis, néhányan maradtak ugye), van tehát miről beszélni. Elsőként  most szigorúan a sportszakmai szempontokat vizsgálva nézem az igazolásokat, és mivel így is hosszú lett a poszt, a pénzügyi részből külön bejegyzés készül inkább. A tovább után bemutatásra és elemzésre fel, rögtön beleugrunk a közepébe, statisztikák és hasonlítgatások izzítva, posztonként haladás és értékelés következik.

Elindítottuk a szezont hétfő este, nem túl jó előjelekkel különböző történések miatt (mercato, sérülések, riválisok szereplése), viszont az első meccsen a legfontosabb dolog sikerült: elhoztuk a három pontot Genovából. Hogy játék és az egyéni teljesítmények milyenek voltak, arról a tovább után értekezünk, egy rövid BL sorsolásos elmélkedéssel együtt.

2623 nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára BL meccset játszottunk, 2014. március 11-én. 3 pont. A szombati meccsek alakulása után ennyi kell, és szeptembertől ott vagyunk a BL-ben ismét, egészen biztosan. Otthon, a Cagliari ellen, önbizalomtól duzzadva Torino 10-0-ás megalázása után kell bebiztosítani a dolgot. A kuzinok sajnos nem vették át a receptet, sikerült kikapniuk, úgyhogy nem könnyítették meg a dolgunkat, de igazán nem kéne, hogy ezen múljon. Végre itt vagyunk, nem szabad elszalasztani a lehetőséget.

Megcsináltuk vasárnap a váratlant, így pedig a BL remény ismét visszatért, igen erősen ráadásul. Két meccset kell nyerni a hátralévő háromból, és akkor egész biztosan visszatérünk az elitbe, saját kezünkben van tehát a sorsunk. Elsőként maradunk Torinoban, lehet tehát a bivalyerős idegenbeli mérleget (és rekordot) még tovább szépíteni, egyúttal egy nagyon komoly lépést tenni a cél érdekében.

Négy forduló van hátra, négy döntővel ha úgy tetszik, de ezek közül is kiemelkedik a ma esti rangadó. Megyünk a zebrákhoz, ahol emberemlékezet óta nem nyertünk meccset, két nagyon szar formában lévő csapat küzd meg a BL helyekért. Nagy meccsre talán nem kell számítani, esély a győzelemre van, mert ha valamikor, most meg lehet fogni őket tényleg. Mindenki a fedélzeten, a szezon legjobb 90 percét kell lehozni, egy-két ember kiérdemelhetné az új szerződést, ahogyan Pioli sorsával kapcsolatban is sok kérdés eldőlhet.

Hát ez van srácok. A két hónappal ezelőttig meglepően sikeres elmúlt 1 év dicstelen véget fog érni, és sajnos megcsináljuk azt a bravúrt, hogy hiába vezettük vagy 20 fordulón keresztül a bajnokságot, hiába voltunk magabiztos előnnyel a többiekhez képest a második helyen, nem fogunk végül BL helyen végezni. Megmondom őszintén ez nekem most nagyobb gyomros, mint bármelyik szar év a rengetegből, mert azt hiszem az azért jól dokumentált, hogy a bajnoki címet egy percig sem hittem el, a top 4-et viszont biztosra vettem gyakorlatilag december óta. Rövid letargia a tovább után.