Milan – Inter 1:1 – Nem ez volt megbeszélve!

Bár Milan szurkolóként idén (csak idén?) ezt igen nehéz elhinni, de néha lehet kellemesen is csalódni. Nem nagyot azért, pláne nem PiciPippo ellen, pláne nem az évnek ebben a szakaszában, pláne nem ilyen előjelek után, mint amiket mostanában labdarúgás címszó alatt magunkból kifosni képesek voltunk, és tudjuk, hogy ez amúgy is csak a Kopa, de na! Kérem szépen, az a helyzet, hogy az egyenlítésig nem csak, hogy egyenrangú ellenfelei voltunk ennek a mindig nagyon szimpatikus Internek, sokkal inkább helyenként, nyomokban inasba is raktuk őket. A termék egy mogyoró- és dióféléket futballra emlékeztető dolgokat feldolgozó üzemben készült. Hajtás után meglátjuk hogyan.

Continue reading

Coppa Italia / Milan-Inter / Újabb derbi

Végre Szerda, és ha Szerda, akkor copa és nem coop. Itt az ideje, hogy ezt az idei felejthetetlen szezont megkoronázzuk egy óriási kupa meneteléssel és esetleges győzelemmel. És mi adhatna ehhez méltóbb befejezést, mint hogy a városi rivális Intert kiejtjük innen? Menjenek ők csak a futottak még kupákért, az igazi nagy pályát hagyják csak meg nekünk, úgy kell most nekünk ez a győzelem, mint Conceicaónak Musah.

Most pedig megpróbálom összeszedni három pontban, miért vagyunk mi ennek a mérkőzésnek az esélyesei. Érkezzen is az első megfejtés: a hazai pálya előnyei. Kevesen tudják, de ezt a ma esti meccset a San Siroban fogják megrendezni, és nem pedig a Meazzában. Így pedig 60 ezer Milan szurkoló fogja üvölteni torka szakadtából Emerson Musah és a legnagyobb klasszisaink nevét. Az a pár ezer Interes nem sokat fog tudni hozzátenni valamelyik sarokból. És persze a hazai pálya előnyeivel nyilván a bírói küldöttség, valamint a VAR teljes támogatottságát is élvezni fogjuk. Innentől nem is lehet kérdés, ki lesz a nyertese ennek a ma estének.

A második pont pedig a játékosok közti különbségből adódik. Itt muszáj volt szétszednem, illetve posztokra bontanom az összehasonlítást, mert ennyire sok klasszist nem lehet egy lapon említeni. Tehát a védők közül messze kimagaslik Tomori, na nem az 1.85 cm magasságával, hanem azzal, amekkorát játszott az utolsó két meccsén. Óriási volt, amit ott művelt februárban. Ezek után nem csoda, hogy immár két hónapja senki nem látta a pályán, de még Milánóban sem, elvégre a csúcson kell abbahagyni. A középpálya nem szólhat másról, mint Musahról. Róla tudni kell, hogy három tüdeje és két bal lába van, éppen ezért az edzőnk nagy kedvence, hiszen a pálya bármely pontján, gond és hibalehetőség nélkül bevethető. Mutass nekem még egy ekkora klasszist az Inter csapatában. Na ugye, te sem tudsz. És a csatárok, persze mondanom sem kell, itt is a mi oldalunkra billen a mérleg nyelve. Gimenez már az első percben gólt fejelt a Futottak még kupa második meccsén az igen csak komoly erőt képviselő Feyenoordnak. Ekközben mégis mit csinált Martinez és Thuram? Jól gondolod, az égvilágon semmit. Na ugye, itt már minden kétkedőt meg kellett, hogy győzzek az igazamról.

De ha ez még mindig nem lenne elég, akkor itt a harmadik pont, ami után garantálom, hogy te is úgy fogsz leülni ma este a meccs elé, hogy semmi kétség nem fog maradni benned, melyik itt a jobb és esélyesebb csapat. Érkezzenek tehát az este valódi főszereplői, az edzők.  Nálunk van a világ jelenlegi majdnem legjobb portugál edzője. Náluk csak Pippo Inzaghi kisöccse. Nálunk minden fordulóban, de van, hogy már minden félidő után egy teljesen másik csapat lép a pályára; ugyanaz a 11 játékos soha, ezzel pedig össze is zavarunk minden ellenfelünket, néha még saját magunkat is. Hát mi ez, ha nem az edzősködés egy olyan magas szintje, amit még senki sem tudott teljesen megfejteni vagy megérteni? Ezzel szemben mit tud felmutatni kicsi Pippo? Rendszerint olyan cseréket, amivel saját csapatát hátráltatja. Tehát mindent egybevetve, nem létezik olyan forgatókönyv, ami szerint nem mi nyerjük ezt a derbit, legalább kettő gólos hátrányt ledolgozva a 85. perc után.

A végére pedig megjegyezném, úgy néz ki, sikerült találni egy sportigazgatót a klub élére, nevezetesen Fabio Paraticit. Éppen itt az ideje, hogy végre megbűnhődjön azért a Higuaín-, Caldara- vagy Bonucci-féle üzletekért. Amúgy a kinevezése teljes egészében Furlani döntése, így ha nem jön be a dolog, akkor lesz kire mutogatni a felső vezetésben is. Na de ez ne szegje senki kedvét, estére itt bizony még le kellene nyomni az Inter nevű futballklubot. Mielőtt új időszámítás kezdődne.

Napoli – Milan 2:1

A patkóba! Ez már megint nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Bár, ha jobban belegondolunk, egészen beleillik a sormintába a hátrányból fordítani akarás, illetve próbálkozás, nyögve nyelés, és morális győzelem. Sajnos azért mondjuk nem adnak pontot egyelőre, de gondolatban azért vezetjük, legalább a tavaszi tabellát. Még biztosan akad, aki elhiszi.

Continue reading

Újra forog a (bal)szerencsekerék # Napoli v Milan

Pajtások, végre kipörgött a kényszerű válogatott szünet, újra élvezhetjük a világ legjobb bajnokságának küzdelmeit! Szeretett csapatunk is visszatér a harcmezőre, épp itt az ideje, hogy bemutassanak egy újabb fantázia mezt! Az előző két meccsen sorozatban nyertünk, ha a mostanit is behúznánk, akkor valami olyat követnénk el, ami utoljára még Fonszival sikerült szeptemberben, amikor is a Venezia, a Lecce és az Inter gárdáit tudtuk egymás után felülmúlni. Ellenfelünk a Conte vezette Napoli — még mindig harcban állnak a bajnoki címért, és ez akkor is igaz, ha mostanában azért erősen megtorpantak, hiszen az utolsó 7 meccsükből mindössze egyet tudtak megnyerni. Előtte mondjuk volt egy hetes győzelmi sorozatuk hajtás után kiderül, nyakon csapjuk-e őket, avagy a segítségükre sietünk.

Continue reading

Még mindig nem sikerült megnézni a tavat # Bánk 3.0

Ami lehet, hogy azért is alakult így, mert most Dorogházára mentünk. Heten méghozzá – Balage, BB, Buddy, Dani, Flagstaff, k és Szergi kollégák szánták rá magukat, hogy edzőtáborba vonulnak január 11-12-én. Zimankó ide, jeges szél oda, a Szuperkuppa győzelem bódulatában nem volt megállás, és a motivációs görbe csúcsát meglovagolva Cooper-csúcsokat döntöttünk a bogrács körül, megtámogattuk a magyar mezőgazdaságot árpafogyasztásunkkal, és persze megszakértettük Fonseca bukását is, de csak bizalmasan. Azóta azonban balszerencsénél csak hétközi volt több, ezért megvártuk ezt a kis kijózanító válogatott szünetet az élménybeszámoló publikálásával. Fogyasszátok sok szeretettel, és gyertek el legközelebb!

Continue reading

Extra Conte’nt #2: fel, támadunk!

Ismét itt a válogatott szünet, és ha válogatott szünet, akkor kisimult idegszálak a Milán-szurkerek háza táján. Mocskos idők járnak felénk, az vitathatatlan, ezért meginvitálok mindenkit egy utazásra a nosztalgiavonaton. Jó lesz, meglássátok. Meg hosszú. Ez a plusz tartalmas széria kb egy éve szállította első – és mindezidáig utolsó – posztját ebben a zsánerben, így hát mikor térhetne vissza máskor, mint abban a félszezonban, amikor a csapat is abból él, hogy hátrányból fordít és nyer. Legyen hát a poszt témája is ez, nézzük meg a legbetyárosabb feltámadásokat, legjobban kiosztott fityiszeket, amit az elmúlt 10-15 évben műveltek a Rossoneri fenegyerekei.

Continue reading

Milan-Como 2:1 Majdnem sima

Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy összefoglalhatom a Como ellen történteket. Hogy hogyan került hozzám ez a nemes feladat, azt csak Buddy kolléga tudhatja. Viszont történtek érdekes dolgok a pályán is rögtön lehetne azzal kezdeni, hogy nyertünk. Viszont jó lenne nem ennyire előre szaladni, kezdjünk mindent a legelején.

Conceicao felrakta a gálakezdőt Bondo és Musah párosával a pálya közepén. Lehet, hogy ez valahol jó ötletnek tűnt, de végül nem volt az. Persze, egyenként érthető a szerepeltetésük, és abszolút indokolt is, valakinek muszáj Leao vagy Felix, ne adj’ Isten, mindkettő helyett belerakni a munkát a labda elleni játékba. Viszont ennél többet nem szabadna egyik delikvensre sem bízni. És mind a kettő mellé úgy kell Fofana, mint éhezőnek egy korty víz. Amúgy szigorúan csak a szememre támaszkodva, statokat még véletlenül sem nézve, Bondo nem tűnik ügyetlen gyereknek labdával, vagy legalábbis Musahnál biztosan ügyesebb. Viszont azt sajnos meg kell érteni és elfogadni, hogy amíg Conceicao itt lesz, és Leao meg a pályán, addig Musah is fent lesz, ugyanis, mint feljebb írtam, valakinek bizony melózni is kell.

Érdemes még megemlékezni a meccs két hőséről is. Természetesen, mint már oly sokszor, itt megint csak Reijnders és Pulisic neve kerül előtérbe. Nagyon nehéz lesz nyáron mindkettejüket megtartani, de ha itt valami változást szeretnénk a közeljövőben elérni, akkor bizony ehhez a két játékoshoz foggal, körömmel ragaszkodni kellene. Majd augusztusban meglátjuk, mit gondol erről a vezetőség.

A meccs hajrájában a főszerep minden tekintetben az angoloké volt. Végre visszatért közénk mindenki kedvenc Loftus-Cheek nevű játékosa. Sikerült becserélni az igencsak gyenge meccset kifogó Gimenez helyére Abrahamot, aki viszont nagyon jól szállt be. Két gólpasszt is kiosztott, nem is akárhogyan, kár, hogy csak az egyikből lett gól. Illetve a túlsó oldalon is becserélték a zarándokok útjáról újra a futballpályára visszatérő szebb napokat is megélt Dele Allit. Rögtön le is talpalta Loftust, természetesen a bíró csak sárgával jutalmazta, viszont a VAR hathatós közreműködésével már érkezett a piros. Hiába próbálta a játékvezetőt még Walker is győzködni, a piros kivédhetetlen volt. Allit meg, ha már kiszórta a sporttárs, akkor pár perccel utána kénytelen volt Fabregassal is ugyanezt tenni. Innen pedig már nem volt kérdés, kié lesz a három pont.

Most mindenki vehet egy nagy levegőt. Válogatott szünet következik az utolsó etap előtt. Conceicao-nak pedig most két hete is lesz felkészíteni a fiúkat a Napoli letiprására. Végre újra elérhető közelségben a Konferencia Liga hely. Megérkezett a tavasz is, lehet, hogy új stadiont is kap majd a klub a 2078-as bajnoki rajtra. Kell ennél több? Ugye, hogy nem? Mindenki pihenje ki magát és rendezze készleteit az utolsó pár fordulóra.