Ha hétfő este, akkor Serie A, és ha Serie A, akkor Torino–Milan. A tizennegyedik fordulóban Torino első számú csapatához látogatunk. Azért is lehet érdekes ez a meccs, mert 2013 óta mindössze egyetlen egyszer sikerült innen három ponttal távozni. Egy kis görgetés után rövid felvezetés, illetve egy kisebb kupa-kitekintő következik, mivel nem volt jelentkező az összefoglalóra.

Akkor először nézzük a csütörtök este történteket. Úgy vágtunk neki ennek a meccsnek, hogy nyerni és továbbjutni szeretnénk. Ezt maga Allegri is többször lenyilatkozta, hiszen az idei szezon egyik célja a Coppa megnyerése, valamint a bajnokságban a top 4 valamelyik helyén végezni. Mondhatni, ez most nem sikerült.

Persze a meccs alakulhatott volna másként is, ha Leao a kapu előtt egy kicsit pontosabb, vagy ha a bíró kirúgást ítél a gól előtt, ahogyan kellett volna. De nem így lett – pech. Én viszont személy szerint a kiesés miatt egyáltalán nem bánkódom, mivel a fontosabb bajnoki meccsen szerzett három pont pár nappal korábban nálunk landolt. Szerintem ennyi nagyjából elég is erről.

Még annyit, hogy Allegrit most nem tiltották el, így jövő augusztusban ott lehet az első Coppa-meccsünkön a Crotone ellen, a kispadon.

Térjünk is rá a soron következő bajnokira, illetve az ellenfélre. A Torino idén nem mutatott túl sokat magából. Az utolsó öt meccsükből egyet sem sikerült megnyerni: három döntetlen és két vereség. A két vereség ráadásul az utolsó két meccsükön jött össze, és egyik sem volt túl lélekemelő. A Como 5–1-re verte őket Torinóban, a legutóbbi meccsen pedig Leccében kaptak ki 2–1-re.

Mondhatni, nincsenek éppen bajnokesélyes formában. Az edző arrafelé Baroni, akinek a tavalyi ősze a Lazióval kifejezetten jól sikerült, viszont a tavasz olyannyira gyengére, hogy idén már Torinóban dolgozik a mester.

A legjobb góllövőjük Giovanni Simeone 4 góllal. Mit nem adnánk egy ilyen gólvágóért? Ellenünk egyébként sérülés miatt nem lesz bevethető. Elvileg az egykor szebb napokat látott Duván Zapata is ott van, és egészséges, viszont Baroni nem igazán számít rá – legalábbis erre következtetek az eddig kapott 192 percéből.

A felállást tekintve általában a 3–4–1–2 és a 3–5–2 között variálnak. Mindenesetre nem ők az esélyesei ennek a hétfő esti csörtének, még az ellenünk felállított nem túl gyenge statisztika ellenére sem.

Ami pedig minket illet: a Coppa-kiesés után érkezünk erre a meccsre, ez pedig elég motiváció lehet a srácok számára, hogy innen legalább három ponttal távozzunk. A hétközben alaposan felforgatott kezdő helyett visszatérhetnek a nyerő emberek, mint például Modric, Pulisic vagy Gabbia. A kispadon immár harmadik alkalommal Landucci lesz.

Egyébként ki mit tippel, a szezon végére Allegri neve mellett mennyi eltiltás fog szerepelni?

Egy kis mercato is belefér, mert miért ne. Egészen friss hír, hogy a vezetőség nincs megelégedve a csatáraink teljesítményével. Vajon mi lehet ennek az oka? Ki tudja… Szóval télen megint változás várható a csapat támadószekciójában. Valaki távozni fog a Gimenez–Nkunku kettősből, és az így felszabadult helyre pedig egy új reménység fog érkezni. Kíváncsian várom, vajon ki lesz a megoldás.

Ami pedig a sérülteket illeti: ha a poszt írása után vagy közben nem történik újabb kiesés, akkor mindössze három játékos van betegszabin, nevezetesen Athekame, Fofana és Gimenez. Érdekesség, hogy közülük Gimenez az, akinek még nincs gólja az idei bajnoki szezonban.

Szóval hétfő este 20:45-kor kezdünk, és jó lenne végre három ponttal elhagyni Torinót. Pláne úgy, hogy a Roma kikapott Szardínián. Gyertek, jó meccs lesz!
Tudom, hogy ti sem tudjátok elkezdeni a hetet Allegriball nélkül.

Mindig jó egy Madonnina győzelem után, ha van idő rápihenni a következő kihívóra, így nem kell hétköznap holmi intertotó kupákkal szórakozni a november végi, fagyos, sáros, nagykabátos időben. Itt vagyunk újra, egy szombat esti sörmeccsel, amikor a római MTK jön a szentélybe a csattanós pofonért.

Pajtások az van, hogy ezen kívül a Geszti Péter által is szégyellnivaló szóviccen kívül semmi más frappáns nem jut eszembe az eheti szombat esti lázról, pedig továbbra is a tabella előkelő felében ücsörgünk. Hova tovább, a beharangon kívül bevállaltam az öfi megírását is, úgyhogy a végén keretes szerkezetbe foglalhatom ezt a futballcsemegének nem ígérkező rangadót, Angéla néni pedig örülhet a szakközépből, hogy még emlékszem egyáltalán erre a fogalomra.