Summum Opus, Regimen Terroris via Maxima

Meg lettek ezek Leccéztetve rendesen. Klasszik 1-0, zérus kaput találó lövés, még egy kósza Leccorgó sem érte el Maignan kapuját. Masterclass. Mi 3.40 várhatóra kotortunk egyet, mivel a Sólyom szárnyalt, de ezért is 3 pont jár. A szezon fele már Leccengett, mi meg támadjuk a csúcsot 46 egységgel, ami ~2.2 meccsenként, ha a számológép nem hazudik. Tudnék ennél is többet mondani, de nem akarok. Idén a minimum a Maximvm.

Continue reading

Gurítottunk, ez jött ki # Fiorentina 1-1 Milan

Mesterek, a nem túl felfokozott elvárásokhoz képest is sikerült elég visszafogott teljesítményt letenni az asztalra. Igen, újabb x, igen, ismét kaparni kellett érte, igen, ismét egy kiesőjelölt ellen. Még akkor is, ha a Dózsa ennél azért többre hivatott. Kell itt most haragudni? Kire legyünk kiakadva? Siker, pénz és csillogás, vagy valami más rejtőzik az idegenben szerzett pont mögött? Hajtás után van képem egy képnélküli összefoglalóval kedveskedni. Akinek pont azok hiányoznak, fizessen elő a Buci Macira avagy a Hustler magazinra! De lesznek benne tagolások, és nem kell érte 400 oldalt olvasni, hogy Anna Karenyinát megfektessék.

Continue reading

Hull a pont és pontzik, Pofonfa tornázik. Milan – Genoa 1:1

A Máltai Szeretetszolgálat bojt a Mikulás sapkáján ahhoz képest, milyen vehemenciával osztogatjuk a téli tüzelőt a legelesettebbeknek idén. Kevésbé fáznak most már Genoában is, Fior pedig úgy dörzsöli a tenyerét, mint kisgyerek a cukorkaboltban. Persze teljesen érthető ez a jótékonykodás, 74 pont a cél, és szar lenne a 30. forduló után szimplán csak nem kiállni az aktuális ellenfél ellen, nehogy véletlen egyel is többet gyűjtsünk a szükséges minimumnál. Tovább után füstöl a paint, hullik a pont, én pedig olyan leszek, mint egy ADHD-s csivava, aki megtalálta a gazdi koffeintablettáit.

Continue reading

Milan-Genoa Az emlékek útvesztőjében

Újra hétközi forduló következik, ezúttal a Genoát fogadjuk Milánóban. A Genoa azon kevés csapatok egyike az idei bajnokságban, ahol már túl vannak egy edzőváltáson. A többre tartott Vieirát elküldték, a helyére pedig Daniele De Rossit nevezték ki. Mondjuk vele sincsenek sokkal előrébb: De Rossi irányítása alatt kilenc meccsből négy vereség és három döntetlen született, ebből pedig könnyen kiszámítható, hogy mindössze két győzelemre futotta. Szóval nem túl veretes ez a mérleg, edzőváltás ide vagy oda. Jól esne itt megint egy sima 1–0. Most pedig, mivel jobb ötletem nem volt ehhez a beharangozóhoz, felidéznék a közelmúltból néhány emlékezetes Milan–Genoa meccset, mert bármennyire is meglepő, volt pár ilyen.

Itt is van rögtön az első említésre méltó összecsapás még 2019-ből. Igen, jól gondolod, kedves olvasó: itt még valóban akkora klasszisaink voltak, mint Lucas Biglia, aki a tempót diktálta a pálya közepén. Vagy éppen Pepe Reina a kapuban, aki az első gólnál finoman be is mutatta, hogy miért is volt ő az, aki. A meccs hajrájában összehozott tizenegyes, majd annak védése már említésre sem méltó. Illetve ez volt az a meccs (nem volt sok ilyen), ahol egy bizonyos Marco Giampaolo az oldalvonal mellől szórta a hibátlan és precíz taktikai utasításokat. De nem emiatt volt ez érdekes mérkőzés, hanem a három kiosztott piros lap miatt. Részünkről a még nem csapatkapitány Calabria kapott két sárga után pirosat. A Genoa részéről pedig Saponara, illetve Biraschi. Alább a videó, jó szórakozást!

A második választott mérkőzés még a 2023/24-es szezonban volt. Itt is két piros lapot osztottak ki, és itt is mi örülhettünk a végén. Érdekességképpen: a két piros lapot a hajrában a két kapus kapta. Maignan egy kijövetel után egy gyönyörű, az MMA-ban is használt térdrúgással akasztotta meg a Genoa támadását. A játékvezető ezt természetesen csak piros lappal tudta díjazni. Ez a mérkőzés 94. percében történt, és mivel mindenki jól emlékszik rá, Pioli szerette előre ellőni a cseréket már a 60. perc környékén, így nem volt kit a kapuba cserélni. Így a pályán lévő játékosok közül kellett valakinek bevállalnia a fennmaradó perceket. És volt is jelentkező: egy bizonyos Olivier Giroud. A többi pedig már történelem. Alább a videó.

A következő meccs már igazán múltidéző lesz, így a végére egészen a 2010-es szezonig repülünk vissza. Ez volt az a mérkőzés, ahol három tizenegyest is kaptunk, amiből kettőt sikerült is belőni. A végére pedig 5–2 állt az eredményjelzőn, természetesen a mi javunkra. Mert néha bizony ilyen sima meccseket is sikerül hozni ebben a párosításban. És igen, itt is Allegri volt a Milan edzője, és vele sikerült öt gólt szerezni nagyon más idők voltak. Egyébként ez a csütörtök esti csörte lesz a mester 200. meccse a Milan kispadján. Innen is minden jót kívánok neki a folytatáshoz!

Tehát csütörtök este 20:45 a kezdés. A kezdő a szokásos módon, Turbo által biztosítva. Gyertek majd, hátha látunk megint valami érdekeset, persze egy sima 1–0 is lehet izgalmas. A kommentek között pedig nyugodtan ki lehet fejteni, ha esetleg valakinek valamelyik másik mérkőzés ragadta meg a fantáziáját.

Cagliari – Milan 0-1 / Dermesztő szárd életképek

Dermesztő. Egy átlagos kifejezés, ami van, akinek a jövő heti időjárás zordra fordulását jelöli, másnak a Dragon Ball egyik lilafejű, liberálisan nemtelen (they) főgonosza jut eszébe, míg számunkra, egyszerű Milan szurkolóknak a csapat tegnap bemutatott idegenbeli játéka dereng fel a szárd homályból. A három pont viszont három pont, azt nem kell magyarázni.

Continue reading