Az élelem bére — ez már a késő Kádár-kor, a névadó már nem is élt talán, mert az is JóVicc volt, hogy Gróß elvtárs bontott tégláért ment Aradra. A Mester a tengelyesen nem szimmetrikus zakóban — hej, ha ilyet hordana valamelyik portugál!
Pajtik, elértük a szezon tetőpontját, óriási győzelmet aratva a városi derbyn bejutottunk a Coppa döntőjébe. Dícsértessék! Ennyire nagyon régen nem vertük meg a kuzinokat, most egy örök klasszikus ugrik még be 15-16-ból, Mihajlovic regnálása alatt, amikor még a benga Alex is gólt szerzett. Üdvrivalgás, kalaplengetés, hozsánna, élvezkedés! Nagyon megérdemeltük, kijárt már ez nekünk! Itt arra gondolok, hogy nagyon sokan még mindig leülünk a képernyő elé 3 vagy épp 6-7 naponta, és végigszenvedjük a szokásos, szemgolyófeloldó programot. Hajtás után nem elemzünk sokat, mert úgyis minek.
Giling-galang, szól a beharang, kilátástalanságunk határtalan. Ma este kiderül, hogy menetelünk-e rendületlenül tovább a csicskadupla felé, vagy még ezt se adja be nekünk idén a zenegép.
Győztünk! Nem kicsit, nagyon! Micsoda este volt, és micsoda mérkőzés! Új formáció, új csapat, új edző, és egyből minden a helyére került, főleg a zebrette. Na jó, ez csak részben igaz, még nem egészen került a helyére a zebrette. Most megpróbálkozom a lehetetlennel, visszafogottan értékelni ezt a tegnapi produkciót, talán sikerül.
Szóval nyertünk 4:0 az Udinese ellen, ráadásul idegenben. És igen, én szeretném azt hinni, hogy ez nem véletlen volt. Hanem végre tényleg egymásra talált az edző és a csapat. Ezen sokat segít az is, hogy nem kell három naponta meccseket játszani. Végre van idő kidolgozni a megfelelő taktikát, vagy éppen az edzéseken átadni a saját elképzeléseit Conceição mesternek. Meglátjuk a következő fordulókban, hogy alakul ez az egész. Jó lenne, ha maradna ez a 3-4-3 hadrend a következő Atalanta és az Inter elleni Coppa meccsen is. Mert az a két meccs lesz az igazi szintmérő, és elég hamar kiderülne, hogy valóban használható-e ez a formáció.
Na de mielőtt ez kiderülne, örömködjünk kicsit, ránk fér. Leaonak és Theonak pláne, így együtt nem tudom, mikor volt utoljára ennyire jó meccse. Persze, ha a két legjobb játékosodat behelyezed a nekik leginkább megfelelő pozíciókba, akkor abból bizony ez lesz. Kristensent már tényleg kezdtem sajnálni a végére, Runjaic végül megkegyelmezett neki, és lecserélte a 75. perc körül. Biztos, hogy ez a meccs után lesz egy-két álmatlan éjszakája.
Akire pedig még érdemes kitérni és kiemelni, az Pavlovic. Ebben a három védős rendszerben még inkább előjönnek az erősségei. Nem ismer elvesztett labdát vagy elvesztett párharcot. Emellett még rendszeresen fel is tudja cipelni a labdát, ha szükséges, vagy éppen teljesen váratlanul feltűnik az ellenfél tizenhatosánál is. Meg úgy nem mellesleg, ha már ott van, akkor befejel egy szögletet is néha-néha. Mint ahogy tette azt péntek este is. Ez a hármas így a baloldalon, ha egyben maradna egy minden bizonnyal kaotikus nyári mercato után, és maradna ez a három védős rendszer, még nagyon sok szép dolgot tudna nekünk mutatni. Viszont annyira bizonytalan jelenleg minden a klub körül, hogy erre túl nagy összegben nem mernék fogadni.
Érdemes még kicsit a csapat védekezésével is foglalkozni, és nem csak egy játékost kiemelni. Plusz egy emberrel hátul, labda nélkül azonnal visszaálltunk 5-4-1 formációra. Ez nagyon kevés helyet hagyott az ellenfélnek bármire is. A pálya közepe gyönyörűen le volt zárva, és emellett még az is hatalmas segítség volt, hogy Gabbia úgy rakta zsebre Luccat, mint a fogadóiroda előtti járdán talált 20 ezres köteget Tonali fénykorában. Így pedig nem volt más választása az Udinesének, mint hosszú indításokkal próbálkozni; ezeket viszont Maignan, Tomori vagy éppen Pavlovic nagyon szépen begyűjtögették, még mielőtt bármi is lehetett volna ezekből. Szóval úgy néz ki, még a csapat védekezését is sikerül rendbe rakni. Nagyon jó lenne, ha nem egymeccses csodáról lenne szó.
Itt pedig egy kis kitérő. Maignan elvileg rendben van, eszméleténél volt, amikor levitték a pályáról, és a kórházba szállítása alatt is végig. Szerencsére semmi komoly sérülés nem lett az ütközésből. Szombat reggel már haza is mehetett Milánóba, és elvileg kedden újra edzésbe állhat. Jimenez szintén rendben van, ugyan ő még a pályán maradt az ütközés után, de pár percre rá cserét kért. Viszont nála sincs semmi komoly gond, így az Atalanta ellen akár már mindketten ott lehetnek a pályán.
Sporttársak, és kispajtások, itt egy meglepetés: ma újra felbőg a szériá motorja a hétközi, válogatott bl szünet után. Mindannyiunk kedvenc csapata nem kell, hogy messzire utazzon a pofonért győzelemért, viszont az előjeleket nézve kevés érdekes dolog történt a pályán, sőt, azon kívül sem sok a nyúz. De legalább külön vámot nem szabott ki Puli bölcs, és jóképű elnöke a Milan-ra, az idei produkció miatt. Mondjuk ez bármikor változhat.
Mondja mai napig sokszor drága Nagymamám, amikor valaki akkora penetráns, bődületes, tankönyvbe illő faszságot csinál, amit nem lehet ép ésszel bírni. Ezt mondta rám is, amikor 8 évesen, avarégetés kellős közepén nagy ötletnek tartottam megragadni egy szénfekete ágat, hogy aztán egy másodfokú égési sérülés boldog tulajdonosává váljak. Ha nézne Milan meccset, ugyanezt mondaná Gerryre, Furlanira, Paraticire, pedig ő még itt sincs, Zlatanra, valószínűleg Konszira és egészen biztosan Musah-ra. Ez utóbbi jómadártól a szezon hátralévő részében kon(s)zisztensen megvonom a hülyenevet. Anyád is akkor hív a teljes neveden, amikor baromi rossz fát tettél a tűzre (vagy esetemben veszel ki onnan). Röviden végigszaladok a szombati világégésen.
Mesterek, itt az április, megérkezett a jó idő, újra hosszúak a nappalok, és már látszik a vége is ennek a tragikus Serie A szezonnak. Nagyon nem így képzeltük el ezt még tavaly nyáron, amikor sokan bíztunk benne, hogy a posvány Stefano papával együtt távozik Milanellóból. És igen, újra tele a sajtó a nagy nyári tervekkel, taljánosítás lesz itt, kérem szépen, lesz olasz sportigazgató végre, ha találunk majd olyat, amelyiknek kipucolták az erkölcsi bizonyítványát. Lesz itt olasz vezetőedző és olasz játékosok is. Én csak annyit jegyeznék meg szerényen, hogy a trógerságnak nincsen nemzetisége, és ez akkor is igaz, ha a különféle nemzeti sztereotípiáktól nem óhajtok elhatárolódni, amennyiben megengedem, hogy hordoznak magukban némi magyarázóerőt. Láttunk már ilyet az óbanterben, még talán Monti nagysikerű munkálkodása alatt, ki tudtunk állni full olasz kezdővel, ha nagyon akartunk. És habár az akkori hatodik hely most bizony előrelépésnek számítana, nem tudom, miben lehetünk még biztosak azon kívül, hogy jobban fogynak majd a macskák a sporttelep körül. Hajtás után szűkre szabott felvezetés.
Bár Milan szurkolóként idén (csak idén?) ezt igen nehéz elhinni, de néha lehet kellemesen is csalódni. Nem nagyot azért, pláne nem PiciPippo ellen, pláne nem az évnek ebben a szakaszában, pláne nem ilyen előjelek után, mint amiket mostanában labdarúgás címszó alatt magunkból kifosni képesek voltunk, és tudjuk, hogy ez amúgy is csak a Kopa, de na! Kérem szépen, az a helyzet, hogy az egyenlítésig nem csak, hogy egyenrangú ellenfelei voltunk ennek a mindig nagyon szimpatikus Internek, sokkal inkább helyenként, nyomokban inasba is raktuk őket. A termék egy mogyoró- és dióféléket futballra emlékeztető dolgokat feldolgozó üzemben készült. Hajtás után meglátjuk hogyan.
Végre Szerda, és ha Szerda, akkor copa és nem coop. Itt az ideje, hogy ezt az idei felejthetetlen szezont megkoronázzuk egy óriási kupa meneteléssel és esetleges győzelemmel. És mi adhatna ehhez méltóbb befejezést, mint hogy a városi rivális Intert kiejtjük innen? Menjenek ők csak a futottak még kupákért, az igazi nagy pályát hagyják csak meg nekünk, úgy kell most nekünk ez a győzelem, mint Conceicaónak Musah.
Most pedig megpróbálom összeszedni három pontban, miért vagyunk mi ennek a mérkőzésnek az esélyesei. Érkezzen is az első megfejtés: a hazai pálya előnyei. Kevesen tudják, de ezt a ma esti meccset a San Siroban fogják megrendezni, és nem pedig a Meazzában. Így pedig 60 ezer Milan szurkoló fogja üvölteni torka szakadtából Emerson Musah és a legnagyobb klasszisaink nevét. Az a pár ezer Interes nem sokat fog tudni hozzátenni valamelyik sarokból. És persze a hazai pálya előnyeivel nyilván a bírói küldöttség, valamint a VAR teljes támogatottságát is élvezni fogjuk. Innentől nem is lehet kérdés, ki lesz a nyertese ennek a ma estének.
A második pont pedig a játékosok közti különbségből adódik. Itt muszáj volt szétszednem, illetve posztokra bontanom az összehasonlítást, mert ennyire sok klasszist nem lehet egy lapon említeni. Tehát a védők közül messze kimagaslik Tomori, na nem az 1.85 cm magasságával, hanem azzal, amekkorát játszott az utolsó két meccsén. Óriási volt, amit ott művelt februárban. Ezek után nem csoda, hogy immár két hónapja senki nem látta a pályán, de még Milánóban sem, elvégre a csúcson kell abbahagyni. A középpálya nem szólhat másról, mint Musahról. Róla tudni kell, hogy három tüdeje és két bal lába van, éppen ezért az edzőnk nagy kedvence, hiszen a pálya bármely pontján, gond és hibalehetőség nélkül bevethető. Mutass nekem még egy ekkora klasszist az Inter csapatában. Na ugye, te sem tudsz. És a csatárok, persze mondanom sem kell, itt is a mi oldalunkra billen a mérleg nyelve. Gimenez már az első percben gólt fejelt a Futottak még kupa második meccsén az igen csak komoly erőt képviselő Feyenoordnak. Ekközben mégis mit csinált Martinez és Thuram? Jól gondolod, az égvilágon semmit. Na ugye, itt már minden kétkedőt meg kellett, hogy győzzek az igazamról.
De ha ez még mindig nem lenne elég, akkor itt a harmadik pont, ami után garantálom, hogy te is úgy fogsz leülni ma este a meccs elé, hogy semmi kétség nem fog maradni benned, melyik itt a jobb és esélyesebb csapat. Érkezzenek tehát az este valódi főszereplői, az edzők. Nálunk van a világ jelenlegi majdnem legjobb portugál edzője. Náluk csak Pippo Inzaghi kisöccse. Nálunk minden fordulóban, de van, hogy már minden félidő után egy teljesen másik csapat lép a pályára; ugyanaz a 11 játékos soha, ezzel pedig össze is zavarunk minden ellenfelünket, néha még saját magunkat is. Hát mi ez, ha nem az edzősködés egy olyan magas szintje, amit még senki sem tudott teljesen megfejteni vagy megérteni? Ezzel szemben mit tud felmutatni kicsi Pippo? Rendszerint olyan cseréket, amivel saját csapatát hátráltatja. Tehát mindent egybevetve, nem létezik olyan forgatókönyv, ami szerint nem mi nyerjük ezt a derbit, legalább kettő gólos hátrányt ledolgozva a 85. perc után.
A végére pedig megjegyezném, úgy néz ki, sikerült találni egy sportigazgatót a klub élére, nevezetesen Fabio Paraticit. Éppen itt az ideje, hogy végre megbűnhődjön azért a Higuaín-, Caldara- vagy Bonucci-féle üzletekért. Amúgy a kinevezése teljes egészében Furlani döntése, így ha nem jön be a dolog, akkor lesz kire mutogatni a felső vezetésben is. Na de ez ne szegje senki kedvét, estére itt bizony még le kellene nyomni az Inter nevű futballklubot. Mielőtt új időszámítás kezdődne.
