Ezt most rossz volt nézni, nagyon rossz, először a szezonban. Az utóbbi években már láthattunk mindenféle ringy-rongy Milanokat, egyik szarabb volt, mint a másik. Allegrival széthullottunk, mint a koleszos párna, Seedorffal is nagyon fájt olykor-olykor, és most Pippóval is annyira megvolt az élmény, hogy komolyan felmerült, mikor szenvedtünk ennél jobban a képernyő előtt. Hál’isten gyorsan találtam rosszabbat, hiszen például a tavaly januári reggio emiliai borzadályt azért még meg sem tudtuk most közelíteni. Az meg a legnagyobb vicc, hogy bizonyos források szerint ezzel a teljesítménnyel jöttünk fel a 3. helyre. Hajtás után röviden összegzünk, és reménykedünk abban, hogy hétvégén nem ezt az élveboncolást kapjuk az arcunkba.

Inzaghi azt mondta a vasárnap esti meccs előtt, hogy rá fogjuk kényszeríteni az akaratunkat aktuális ellenfelünkre, a Fiorentinára, mivel mi vagyunk a Milan. Nem így lett, és ebben van némi őszintetlenség is. Most este főleg sem így lett. Nevezzük képmutatásnak? Próbáljuk meg kibogozni, mi lehetett a koncepció! Azt lehetett jó előre tudni, hogy a Cagliari offenzív szándékkal fog fellépni. Erre két választ lehetett adni. Vagy azt, hogy mi is megyünk előre, és megpróbáljuk már az akcióik kibontakozása előtt meglepni a hazaikat, és nyíltsisakos küzdelemben érvényesítjük a vélt tudáskülönbséget. Ezzel szemben az a döntés született, hogy átadjuk a kezdeményezés jogát az ellenfélnek, míg mi mélységből felépített kontrákból építkezünk. Nem tudtuk megvalósítani, igaz, semmi sem garantálja, hogy a másik sikerült volna.

Ha lenyeltük azt a keserű pirulát, hogy ott tartunk 2014-ben, hogy a kiesés ellen küzdő Cagliari ellen ez a taktika, akkor is vannak még problémák. Először is, akkor olyan védelem, pontosabban mondva, olyan védekezés kellene, amely precízen zár, és sablonokkal nem lehet megverni, legalábbis a saját szintjén. Na már most, nálunk ez abszolút nem adott. Tendenciózusan jelentkezik az a probléma, hogy senki sem veszi fel a mélységből beinduló embereket. Nem most, nem a hétvégén láttuk ezt először. Emellett persze mondhatni standard módon rossz helyre mennek a felszabadítások, be-beütnek a saját térfeles labdaeladások. Ezzel jó lenne akkor kezdeni valamit.

A másik gond ott volt, hogy konkrétan teljesen kiüresedett a támadójátékunk. Nem jöttek már azok a fifikás, pengés, szellemes ellenakciók, amelyek a bajnokság legelején jellemezték a csapatot. Hondának most köze nem volt ahhoz, amit korábban mutatott, hiába lett volna több esélyünk is a megindulásra, értelmes helyzet nélkül hoztuk le a mérkőzést. Köszönjük Bonaventurának azt a zseniális gólt, és akkor ennyi volt a támadójáték ezen a meccsen. A Cagliari bezzeg tudott kontrázni, a góljuknál úgy keresztüljöttek rajtunk, mint szürke szamár a ködön. Tényleg, mintha másik sebességi fokozatban mozogtak volna.

A második félidő kimondottan lélekölőre sikeredett, komolyan mondom, a saját térfelünkön vártuk a hazaikat, akik általában nem tudtak mit kezdeni a betömörülő védekezésünkkel. A legvégén de Jong eleresztett messziről egy nagy bombát, de kimondottan örültem neki, hogy nem ment be, mivel nagyon rossz asszociációkat erősített volna meg Pippo gondolkodásában.

Egyéni értékelések

Abbiati 6 A gólért én nem bántanám, azon kívül pedig kiváló volt.
Abate 5.5 Teljesen halott volt a jobboldal.
Alex 6 Nem lógott ki lefelé, azt gondolom.
Rami 6 A gólnál ő is lefagyott, előtte viszont egy másiktól mentette meg a csapatot.
De Sciglio 6.5 Rengeteget szerelt, nem nagyon mentek el mellette, elől is ott volt.
Bonaventura 6.5 Jó lesz ő oda.
de Jong 5.5 Nyilván meg volt ennek az oka, de ez most elég harmatos volt.
Muntari 5 Leülhet.
SES 5.5 Meló van, eredmény nincs, csak frusztráció.
Torres 5 0/0
Honda 5.5 Hú de vékony volt megint! Ijesztő.

Pályára lépett még Menez, Poli és Pazzini is.

A hétvégére egy sokkal jobb mérkőzést és egy sokkal jobb összefoglalót kívánok magunknak.