Az túl egyszerű lenne, ha csak annyit mondanánk, hogy a kupát ideadták nekünk, ha már a bajnokin átrendezték a térképet. Az meg egy megint másik kérdés, hogy elcserélnénk-e a továbbjutást mondjuk azért a három pontért, de a lényeg: egy egészen jó kis meccsen sikerült továbblépni a nyolc közé, jöhet az Atalanta.

Még ha tisztában is voltunk vele, hogy valószínűleg azért a nem kis mennyiségű dac dolgozni fog a kupameccsen, nem volt reális gálázást várni. Torinóban úgy tűnt, magára maradt a csapat, Pippo gyakorlatilag semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz (mintegy negyed órával a vége előtt behozni a harmadik középhátvédet? és utána rögtön gólt kapni egy szöglet után fejesből?), az pedig valószínűleg azért már tényleg kiakasztott volna sokakat, ha hét nap alatt kétszer nyer a Sassuolo  a San Siróban. Mind a mellett, hogy láttunk már ennél komolyabb performanszot magunktól, egy kellemes kis találkozón vagyunk túl, nem csak a továbbjutás miatt: ha nem is futószalagon, de jöttek a helyzeteink, volt némi tudatosság az egészben, és ezerszer inkább csapatra emlékeztetett az összkép, mint egy héttel ez előtt. Hátul persze azért akadtak problémáink, de az már sokszor bebizonyosodott, hogy Zapata mellé egy nagyon megbízható társ kell, és még akkor is benne van a hiba, a kolumbiai valahol nagyon elcsúszott Udine után, és bár ő is egy csöndes kis beugróember, azért nem marasztalnánk hosszabb távon. Nem feltétlenül érdemes egyébként a kupameccsen látottak alapján megítélni bármit is a csapattal kapcsolatban, bár nagy volt a fogadkozás, hogy ez lesz a mi BL-ünk idén (ja, ha úgy tejelne,mi…) ahhoz képest azért nem lőtt seb komolyságú volt ez. Ami igazán érdekes, hogy ez most mennyiben volt köszönhető Inzaghinak: variált egy kicsit a csapaton, de alapvetően nem volt nagyban más a játék, kivéve persze azt, hogy ezúttal volt egy centerünk, csak őt meg mintegy 20 percig képtelenek voltunk megjátszani, de ez a Sass védőinek érdeme is. Ha krasnaja is megemlítette az avatarát, akkor aki figyelte az enyémet, az érteni fogja, hogy nálam biza’ a suncinyaló center többször is kezdene, bizonyítana is, de valamiért Destróban látják azt a nagy jót, amiért hajlandóak lennének kifizetni egy tonnányi eurót, miközben akkora lyuk tátong a védelem szélén és a középpályán,hogy valószínűleg a csodaszép csapatbuszunk tolatva is bármikor be tudna állni tolatóradar nélkül.

Azért ezt nem lehet elfelejteni

Mondhatnánk, hogy na, majd egy kupasiker elindít minket felfele, de erre azért ne tegyetek nagyobb összeget, ha csak nincs felesleges lóvétok. Nem azért, mert ne lennénk képesek erre, vagy mert nem olyan ez az idei Serie A, amiben ezt is simán meg tudnánk csinálni, hanem mert az esetlegesség (még?) dominál nálunk, megfűszerezve egy kevés koncentráció hiánnyal. De hogy ne csak ilyenekről beszéljünk, Cerci például egész korrekt meccset hozott le, egyelőre 60 percet bír maximum. Poli kegyetlen sokat melózott, kár azért a kettétört kapufáért, de egyébként maga a megoldás egész okos volt, legközelebb bemegy. Pazzini igenis használható, a Fáraó is kegyetlenül motivált, ezek után nála is jönnie kell egy olyan korszaknak, ami miatt megkedvelődött. Menez kipihenten várhatja az Atalanta ellenit, és Pippo pedig cserélgethet rendesen a széleken, én nem feltétlen mozdítanám ki Pazzinit a kezdőből. (Egyébként a kupában 31 meccsen 21-et vert)

Szeretném hinni, hogy ez a győzelem többet jelent, mint amit sokan belegondolunk, de ettől nincsenek elfelejtve a múlt hét borzalmai. Nem tudom, hogy ez kellett-e ahhoz, hogy Inzaghi másképp gondolkodjon esetleg, vagy újra elegek lehetnek majd a motivációs beszédek és az elnöki látogatások. Én inkább egy sötétebb felhőt látok feltűnni Milanello felett, mintsem a napsütéses ibizai nyarat, aztán lehet, hogy tavaszra beérik Giovanni Vio munkája, és betonvédelem lesz végig. Ha már itt tartunk, az első félidő végén az nem biztos, hogy les volt, ugyanakkor Bonera tanári labdája kárpótol mindenért. Az Atalanta ellen nem a számolgatás miatt kell a három pont.