Elsőre kaptunk még levegőt // Milan-Genoa

 

Az idei, teljesen korrekten lehozott szezont nem sok minden mentette eddig, de az különösen tetszett azért, hogy vagy baromi jól összezárt a fal, vagy ténylegesen elenyésző számban voltak konfliktusok a csapaton belül. Hétvégén viszont rés mutatkozott a védelmi egységeken.

Mellesleg játszunk szerda este a Genoával, ami kvázi Niang miatt lesz egyedül érdekes. A nem hivatalosan katalán kapufafaragóként ismert csatár azért igyekezett megvillantani valamit a tavasszal a griffeknél, meg mondjuk sokkal kevesebbet is eszik, mint a Honda-Cerci kettős, akiknek a helyén bátran elférne, de persze előbb egy működő rendszer kellene a Milannál, amire ugye még várunk. Szóval, izgi lesz látni M’bayét, bevallom, én azért visszahoznám, mert ha nem is robbant be, de korrekt kis teljesítményt hozott eddig – de ehhez mindenképp sokkal nyugodtabb, tisztább körülmények kellenének.

Az azért valójában megsüvegelendő volt, hogy még ha nyeltük is a golyókat rendesen, de nem igazán ment a foskenegetés a másikra. Egészen Udinéig. A sztori úgy szól, hogy a híresen játékospárti Pippo beszólt az egyébként valóban gyalázatos produktum után a srácoknak, hogy néhányan mintha nem lennének alkalmasak arra, hogy a Milan-mezt viselhessék, amire jött egy válasz, hogy SuperPippo meg nem Milan-szintű edző, azóta azt csiripelik, hogy de Jongé volt a replika. Gáz a helyzet minden felől nézve, és lehet, hogy nem kellene ennyit belelátni, de azért inkább vegyük jelzésértékűnek: itt világossá vált mindenkinek, hogy jelenleg több frontos is benne vagyunk a szószban rendesen, a legendás Milan-családon belül viszont nem igazán szoktak így támadgatni. Érzi mindenki, csak a bizonytalanság van, a saját és a klub sorsát illetően is, ennek pedig valahova billennie kell most már, csak sajnos még van néhány meccs, ami nekünk ebből a helyzetből egyenlő a kerékbetöréssel. Egy teljesen magára hagyott társaság próbál totál ad-hoc módon valamit művelni, ekkor persze előjönnek a korlátok is, és ráadásul a padon sem olyan figura ül, akire számíthatnának. Valahol meg lehet érteni mindkét felet, csak ez egy olyat is jelenthet, hogy jön az újabb adag áldás a klubnál, amiből most éppen még kiugrottunk, és kaptunk egy kis levegőt, de a hátralévő pár meccs alatt abszolút nem elképzelhetetlen, hogy ez mégsem így fog történni.

Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!

Furának hangozhat, de a jelenlegi helyzetünk is válhat hamar kívánsággá, mert azt végképp nem kellene megélni, hogy atomjainkra hullunk, és sorban szedjük be a 0-3-kat hazai pályán. A tartás és a méltóság elvesztése az utolsó dolog, amit el kellene kerülnünk, de egyelőre inkább az játszik, hogy ezt nem sikerül megvalósítani. Szóval, semmi mást nem szeretnék, csak azt, hogy ezt a minimumot tartsuk valahogy, és legalább alapjainkban maradjunk meg. Semmi jót nem kell és nem is szabad várni, de legalább a létező legnagyobb gázt kerüljük el, ha van rá mód. Remélhetőleg lesz annyi mindenkiben, hogy így tudjuk befejezni az idényt.

Várható kezdő: Diego – Iggy, Adil, Pihilippe, DS – Andrea, Nigel, Giacomo – Keisuke, Mattia, Jeremy.

Tipp: 0-0