Ahogy a legkevésbé kellene // Genoa-Milan 1-0

Elvéreztettünk Genovában, ami mondjuk úgy, benne van, de azért ha van rá egy mód, akkor nem így kellene. Egy brutálisan túlmotivált ellenfél gyakorlatilag semmi különöset nem csinált, mi meg mire ráéreztünk az ízére, már tízen, és gólhátrányban voltunk. Ettől függetlenül voltak ennél sokkal sötétebb meccsek is, ez a könnyen felejthetők közé tartozik, de lehet, hogy még emlegetni fogjuk az itt hagyott pontot.

Mihajlovics még a bemutatásakor azt nyilatkozta, hogy egyetlen csapat sem lehet jobb a Milannál mentalitásban: azaz ha valaki le akarja győzni majd az ő csapatát, annak egyértelműen jobbnak kell lennie a pályán. Általában az ilyen vereségek, mármint amikor nem ez történik, hanem csupán akarással gyűrnek le, azok a legbosszantóbbak, és valami hasonló történt vasárnap délben a Luigi Ferrarisban is. Borzalmasan álmosan kezdtünk, és alig mutattunk valamit: mire pedig észleltük, hogy az iksz valószínűleg nem jó a Genoának, már 1-0 volt oda, és 10 emberrel játszottunk. Zapatával kapcsolatban mindig is tudtuk, hogy elképesztően kajla gyerek – mellé legalább egy Nesta kell ahhoz, hogy értékelhető legyen, de most nem csak hogy magával, hanem a csapattal is rendesen kicseszett, Romagnolinak sem sok választást hagyva passzolta el a labdát. Szerintem itt nem csak Zapata, hanem Mihajlovics is hibázott ez után – teljesen felesleges volt levinni de Jongot, pláne ebben a formában: egyrészt a szünet alatt átgondolhattuk volna, hogy mi legyen, azt a kicsit hátvédéként is lehozta volna a holland, másrészt pedig az egyébként végül jól játszó Ely behozatala nem igazán volt indokolt, feltéve, ha nyerni akartunk még emberhátrányban is. Tegyük hozzá, sok opciója nem volt – Kucóval nyilván nem akart nagyot kockáztatni, rajta kívül Polit, Nocerinót, Susót vagy Hondát hozhatta volna be, ami nem lett volna hirtelenjében talán túlzottan nagy kockázatvállalás – én mondjuk Polit megnéztem volna közülük, még ha vele a támadásépítésünk nem is lendült volna akkorát, de a Genoa játékát elnézve abszolút nem volt indokolt Ely pályára lépése, pláne nem a 45+1-ben. Ha már a szerbnél járunk, én Bacca pihentetését sem értettem igazán, de azt meg pláne nem, hogy miért várt aztán vele a 80. percig: nagyon kevés olyan emberünk van, aki kvázi a semmiből lőhetne gólt, de Bacca pont ilyen, és ezen a meccsen, amikor a Genoa úgy lépett pályára, mintha a Samp ellen játszana a scudettóért, baromi sokat érhetett volna egy ilyen ember. Ha már extramotiváltság: azt azért jegyezzük meg, hogy Tagliavento egészen elképesztő stílusban vezette a meccset: Pavoletti többször talált testre, mint Mayweather a legjobb meccsein, miközben pl Bonaventura sárgája elég indokolatlannak tűnt, de összességében hiba lenne a sporira fogni a dolgokat.

Az tisztán látszik, hogy nullra ritkán fogunk lehozni meccset, és ez a genovai vereség megint egy olyan pofon kell, hogy legyen, ami időben érkezik, hogy ennek a Milannak egy pillanatra sem szabad elkényelmesednie. A Genoa harapott, és sokkal jobban felpörgött, mint mi, meg élvezett egy kis hazai pályát – mindezekkel együtt sem álltunk messze az iksztől, ami persze nem nagy eredmény, de tíz emberrel rá lehetett volna mondani egy okét. Most nem sikerült sem a kártyákat jól kavarni, sem jól játszani, és néhol azt a tanácstalanságot is fel lehetett fedezni, ami miatt azért megvonjuk a szemöldökünket még mindig, megannyi látvány után – de ha ebből a meccsből sikerül azt leszűrni, hogy de Jong ebben a rendszerben nem használható, és hogy egyszerűen nem szabad ilyen teljesen felesleges, „ki nem kényszerített” hibákat hozni hátul, akkor lehet, hogy jól is jött ez a vereség.

Azt mondjuk kifejezetten sajnálom, hogy Romagnoli nem lesz a Napoli ellen, mert így nehéz lesz majd egy működőképes védelmet felrántani: ha azzal számolunk, hogy Zapatát leülteti a Mister, akkor van egy Alex vagy Mexes opció, ha pedig nem, akkor a mellett az Ely mellett kellene majd megint egy klasszist hoznia, akinek sok mindene van, de önbizalma az nincs, Zapi meg nem az a vezér alkat. Mindössze ennyiből tartok a Higuaínék ellenitől, egyébként működhet a sztori.

Osztályzatok:

Diego Lopez 6 – A gólról nem tehetett, egyéb dolga pedig nem nagyon volt.

Calabria 6 – Tőle badarság lenne jelenleg hosszabb távon többet elvárni.
Zapata 4 – Ne szépítsük: pontokba került az az elpasszolt labdája.
Romagnoli 4.5 – A kiállítása miatt csak, ott viszont nem nagyon tehetett mást.
De Sciglio 5 – Egyelőre várjuk azt, akit kettes mezben megismertünk.

de Jong 5 – Két szerelés, semmi más.
Montolivo 5.5 – Ma neki sem ment, de ez nem szabad, hogy kiugrassza őt a kezdőből.
Bertolacci 5.5 – Tepert, de egyelőre nem érzi még a ritmust. Egyébként a legtöbbször őt faultolták.

Bonaventura 6 – Volt egy baromi nagy lehetősége, de ő lehet jobb középpályásként.

Balotelli 6 – Lekötött most is mindenkit, de volt egy-két olyan megmozdulása, amit azért nem látnánk szívesen a továbbiakban.
Luiz Adriano 5 – Sajnos ő most nagyon eltűnt. Mikrofonfejjel másképp ment.

Mihajlovics 4.5 – Ezt most szerintem elszámolta, lett volna egyrészt jobb kezdőnk is, másrészt pedig nem igazán tudott változtatni, persze nem is volt könnyű.

És íme, a Gazzetta imígyen látta: