Az ilyen helyeken általában széthajtott, kiégett, sokat káromkodó emberek végzik a maguk majom munkáját, néha azért félreteszik a kagylót, vagy beloggolnak egy kamumítingre, oszt lemennek cigizni a flaszterra. Nos, ez a mostani nem a Váci úton található, hanem egy igazi mediterrán helyen, éppen ezért az előbbi sztereotípiák sem ültethetőek át rajtuk csak úgy. Valóban, ez a Napoli cseppet sem kieégett, egyáltalán nem egysíkú, de talán azért egy picit kimerült. Ez lehet az esélyünk ma este, de ehhez először magunkon kellene segítenünk. Kép nélküli felvezető az esti derby elé. (Akinek vizuális élmény kell, az nézegessen csöcsöket.) Hajtás után is bezavar a tetves t9. Na, aszongya. Van mögöttünk egy-két jobban sikerült meccs, mingyár megint megy a számolgatás. Félelmetes, hogy hányszor meg hányszor be lehet dőlni ennek a végtelen messzeségekig csapkodó szinuszhullámnak. Behúzott rangadók, elbukott rangadók jönnek egymás után random, a kkv-szektor ellen is teljesen esetleges a teljesítményünk. Ez arra lehet elég, hogy vezessük a középmezőnyt, ennél többet viszont nem tudok belelátni ebbe a gárdába. Ez sokaknak nem elég, igaz, annál azért valamivel talán mégis jobb, mint amikor elsüllyedtünk a futottak még mocsarában. Úgyhogy szerényen gyerekek, csak szerényen.

A Napoli egészen kiváló szezont futott eddig, nem viccből vezették egészen a múlt hétig a bajnokságot. És nem is viccből annyi a gólkülönbségük, amennyi. Játszani akarják a futballt, gólokat rúgni. Az esetek többségében ezt meg is tudják valósítani, dominálják a meccseiket, több góllal is meg tudják verni ellenfeleiket. Még Juventusban is náluk volt többet a labda, mindezt úgy hogy egészen a hajráig nekik kedvezett a 0-0. Ez azért sokat elmond róluk, azt hiszem. Nem lehet nem észrevenni, hogy ezeknél a lesajnált alvégi tahóknál Sarri papa vezetésével tudatos építkezés valósítanak meg, látszik és érthető, kit miért igazolnak le.

Mégis, az elmúlt hét kudarcai miatt nem triviális, hogy mi most itt ki fogunk kapni. Mert ne felejtsük el az elmúlt évek élveboncolásait, ne hallgassuk el, hogy csak a közhelyes déli slendriánságnak, meg kapusbavúrok garmadának köszönhettük, hogy csak 3 gombóccal jöttünk onnan haza mostanában. És hát ott volt ám az őszi gyalázat is, amikor önként beleztük ki magunkat, tálcát kínálva nekik a kést. Úgyhogy lehet, hogy a Juventus-vereség morálisan, a Villareal inkább fizikálisan roppantotta meg a kékeket, ha olyan nyomorultak leszünk, mint amilyenek szoktunk, akkor dőlünk, mint a rohadt nád, ugyanúgy.

Szinyó életét nem könnyítik meg a sérülések. (Egyébként nem csak ennek a hólyagnak van szülinapja, hanem ezen sorok íróinak is, akkor már.) Láthattuk, hogy egy lap kirántásával azonnal borul a kártyavár. (Egyébként tök jó, hogy végre kiszállhattam, mert mocorgott rendesen a 199 forintos teszkós pizza a hátsó ülésén rendesen. ) Ha Romagnoli nincsen, de van Zapata, az azt jelenti, hogy egy góllal biztosan többet fogunk kapni, mint amennyit benyelnénk egyébként.  Tetszik-nem tetszik. Lehet, hogy jobban járnánk, ha Szinyó állná a szavát, és személyesen fogná Higuaínt. Fojna ám a nyál meg a vér, az hétszentség! De hát nem fog, mert Szinyó köztudottan picsaszájú. Ennél fogva a kapott 2 szinte garantált. Elvileg feküdne nekünk egy domináns játékra törekvő, széthullott ellenfél, ez a Napoli azonban nem a Fiorentina vagy az Inter, az pedig egyelőre egy jó adag wishful thinking, hogy szét vannak hullva.

Egy szó, mint száz, kőkemény favoritok a hazaiak, ha azt akarjuk, hogy ne legyen sima, már ahhoz is sokkal, de sokkal több futballt kell mutatnunk, mint amennyit az elmúlt csörtéken sikerült összehoznunk. Próbáljuk meg, legyünk kémények, aztán hátha összejön valami vállalható.

Probabile formazione: Donnarumma – Abate, Alex, Zapata, Antonelli – Honda, Montolivo, Bertolacci – Bonaventura, Bacca, Niang.

FORZA MILAN!