Valahol meg tudom érteni mindazokat, akik idegesen püfölték a billentyűket tegnap este, és mind a mellett, hogy persze mindenkinek szíve joga úgy reagálni erre, amit kaptunk, ahogyan akar, én azzal a jó tanáccsal élnék felétek, hogy ne vegyétek ezt annyira komolyan, mint ahogy – mert egész egyszerűen jelenleg jóval komolyabb kérdések vannak teljesen nyitva hagyva, mint hogy milyen lenne a megfelelő taktika a Milan számára. Szóval keep calm.

Nem mondom, hogy könnyű most. Egy Carpi elleni 0-0, úgy, hogy igazából a meccs ziccere az újoncnál volt – nos, hát voltak már hálásabb feladatok is, mint erről a meccsről bármit elmondani. Éppen ezért sok szót nem is ejtünk erről, mert a Milannál jelenleg olyan állapotok uralkodnak, amiben minimum másodlagossá válik az, hogy éppen mit játszik a csapat az aktuális bajnokiján. Silvio Berlusconi éppen a meccs alatt / után jelentette be az eddigiektől eltérően kendőzetlen őszinteséggel, hogy ha valaki szembe jönne vele Milánó utcáin, és nem úgy nézne ki, mint egy zsebes, de lerakna sok-sok millió eurót, habozás nélkül elpasszolná neki a klubot – kissé cizelláltabban ez úgy hangzott, hogy valóban árulja a klubot, de csak olyan embernek hajlandó átadni azt, aki megbízható, és a tradícióknak megfelelően tudja majd vezetni azt. Ennél a kitételnél valószínűleg elesett Mr. Bee, és egyre inkább úgy érezzük, hogy nagyon nagy szerencse, hogy ez a szélhámos relatíve gyorsan felszívódott, mert ez tényleg nem csak annyiból áll, hogy aláírnak három papírt, egy az enyém, egy a tied, egyet meg eltesz a közjegyző, akkor itt a 480 millió euró, köszönöm. Szóval azokat az időket éljük, amikor gyakorlatilag minden meg fog változni, ehhez pedig semmilyen biztos alap nincs a csapatnál sem.

A 0-0 persze minden felől nézve is kínos, de egyszerűen nem éri meg ezért bárkit is hibáztatni: mármint szigorúan a stáb és a keret tagjai közül. Mindannyian tudjuk, hol vagyunk lemaradva az elittől, miben kellene fejlődnünk, és azt is, hogy egy kiscsapat ellen egyrészt nehezebben is pörgünk fel, másrészt pedig az ilyen, „országos egyesnek tűnő” meccseken hiányzik minimum egy olyan középpályás a csapatban, aki tudna tempót diktálni, váratlant húzni, satöbbi. Marad a gyömöszölés, és ennyi. Brocchi meg cirka egy hete még a primaverát edzette lázasan – tőle blődség lenne bármit is várni, ez sem annyira egyszerű, hogy felpakol 11 embert egy másfajta összeállításban, aztán azok meg elkezdenek futballozni. Nem őt bántom, ő tehet a legkevésbé arról, hogy most ez van a klubnál, ami, csak szegénykém nem az arany középút, hanem a teljesen semleges középút lett, mert mindössze hat meccset kapott bizonyítani a szezon végén, ami nem feltétlenül könnyítő körülmény, másrészt pedig egy ilyen csapatot átvenni nem is a leghálásabb feladat. Pluszban Brocchi egy olyan ember, aki sem szakmailag, sem a pályafutását tekintve nem egy olyan alkat, akire igazán lehetne „figyelni” – nem hinném, hogy döntő faktor lenne a személye bárkinél a labdarúgásban, minden tiszteletem mellett, hozzáteszem. Amennyiben pedig igazak a hírek, akkor Mihajlovics után azért a keret nagy része igencsak vágyódott volna, szóval kalkuláljuk bele, hogy most egy olyan emberrel dolgoznak együtt, akivel nem feltétlenül szerettek volna ; persze profik és ez a dolguk, de talán a legjobban az állapotokat Bacca viselkedése mutatta meg, aki lecserélésekor senkivel sem fogott kezet, durcásan bevonult az öltözőbe, átöltözött és le is lépett a San Siróból, úgy, hogy még ment a meccs. Persze ma már bocsánatot kért mindezért, de ha valakitől, akkor biztos nem Baccától vártunk volna hasonló tetteket – ez is mutatja, hogy kábé hol tartanak most a keret tagjai pszichikailag.

Mindezekkel együtt kellene tehát közben valami (már ha egyáltalán tisztázva lesz pontosan) eredményt elérni, úgy, hogy hétköznap este egy kongó San Siróban a Carpit fogadjuk. Nem kell csodálkozni semmin, jelenleg a klub a legfontosabb területeken döglődik, nincsenek letisztázott pozíciók, felelősségek, az is elképzelhető, hogy egymás közötti fúrás megy a vezetőségben a posztok megtartásáért, miközben egy teljesen magára hagyott csapatnak kellene minőségi futballt bemutatnia, mert különben a főnök pipa lesz. Teljesen felesleges a szezon hátralévő bajnokijain mormogni, ennél lehet, hogy lesznek jobb pillanataink, de amíg nem dőlnek el az olyan kérdések, mint hogy kié lesz ez az egész kóceráj, milyen keretből pontosan milyen célokért kellene küzdeni és nagyjából kivel, és kinek a dolga lesz mindezeknek az intézése, addig annyira mindegy, hogy mit játszunk a meccseken, mint hogy ki játssza a trequartistát a jelenlegi csapatból. Szóval, ha van kedvetek, bosszankodjatok, de szerintem nagyon nem éri meg ez az egész – szigorúan a jelen helyzetben.