Cimborák, nyertünk, újra nyertünk, kiváló játékkal nyertünk! Magát nehezen adó vendéglátó otthonából hoztuk el a három pontot, végig élesen játszott a csapat, amikor úgy tűnt, kiesik a szerepéből, akkor is vissza tudta szerezni a kezdeményezést. Győzelmünk még akkor sem mondható esetlegesnek, ha az, aki csak a négyperces összefoglalót, talán találtnak is vélheti góljainkat. Nagyon egyben van most ez a gárda, beleadnak apait-anyait, egyfelé húzzák a szekeret, amennyire meg lehet ezt ítélni a kijelzők mögül. Újra élmény, újra kikapcsolódás, újra örömforrás Milan-meccset nézni. Hajtás után rövid örömködés.

Ha volt tuti félidei 0-0, akkor ez a tegnap esti annak ígérkezett. Saját térfelére visszahúzódó, szívósan védekező, gyors ellentámadásokat vezető Chievóra és kezdeményezni próbáló, szervezett, inkább szívvel mint jól játszó Milanra számíthattunk, és meg is kaptuk mindkettőt. Ha tényleg 0-0 a félidő, hovatovább az egész meccs, ez a poszt akkor is pozitív kicsengésű lenne. Hát még így. A 3 gól nagyon szép, nagyon örültünk neki, de nem kisebb öröm, hogy odamentünk, és _így játsztottunk. De nézzük szépen sorjában!

A szokásos szélsőhátvéd-mizériát leszámítva elmondhatjuk, hogy Vince a nép csapatát küldte fel a veronai éjszakába: Sosa helyett a nép fia Locatelli, Bacca helyett Gyula vitéz.a kezdőben. Loca szinte egy az egyben a Capitano szerepkörét kapta meg, tehette ezt úgy, hogy a társak is abszolút partnernek tekintették, ha kérte, leadták neki, ha mutatta, hova, akkor oda tették. Noha a pirlói hosszú labdák elmaradtak, sokat volt játékban, ügyesen mozgott a labdakihozataloknál, nem különben védekezésben. Manuele, csak így tovább!

Gyula úr végig lelkesen harcolt a nagydarab hazai bekkekkel, ha kapta, ha nem, beindult, vitte az embert, csinálta a helyet a többieknek. A gól ugyan most még nem jött össze, de azt gondolom, panaszunk nem lehet rá, ez az ember ezzel a stílussal, ezzel a morállal illik ebbe a csapatba. És talán Károly herceg tudatáig is eljut, hogy akkor is pörög a party, ha ő csak az afterra ér oda. Király vagy, Tutajos, csapassad!

Többen is felvetették, és talán igazuk is van, amikor az átlövések tudatosságára hívták fel a figyelmet. Valóban, mondhatjuk, hogy nincs elég boogie ebben a bandában ahhoz, hogy átjátssza a veronai falat, de ne feledjük el, hogy Clarance papáék idejében is hasonló volt az elv. Emellett, a fizikailag erős hazaiak mellett nem volt könnyű dolga a szélre kiszorult, cingár Susónak vagy a könnyűsúlyú Jacknak. Mégis, ha jól számoltam, a gólig Suso 3x is megjátszotta, hogy visszatette a balra, és azzal somta rá. Aztán jött KUCO király, nekünk meg a pofánk leszakadt. Aztán majdnem még egyszer, de azt már szegény Sorrentino aligha hordja ki lábon.

A leköszönő vezetőség talán egyik legjobban sikerült utolsó húzása az volt, hogy nem engedték Niangot elkallódni. Igen, olykor indolens a játéka, nem is olyan ritkán komplett idióta a pályán kívül, viszont kezelik, és talán jól kezelik, még pont kompatibilis a csapattal, közben legalább akkora tehetség, mint a bátyja. Igen, ez az ember ilyeneket tud, mondhatni rutinszerűen, és még mindig csak 21 éves. És mit keres a kezében a sérült Capitano meze?  Ki tudja, talán tényleg fontos volt neki ez a gesztus.

2-0 után alaposan megzuhant a Chievo, és noha a 3. ekkor még nem jött össze, kontroll alatt tartottuk a meccset. Sajnos Palettának annyi szabadot sikerült összehozni a kapu előterében, amennyi elég volt a hazaiak szépítő góljához. Szó mi szó, Birsa találata penge lett, de még tökösebb, hogy emlékezik még a régi szép időkre, és nem lejtett túlzottan nagy örömtáncot. A legfontosabb azonban mégis az, hogy hiába talált gólt a Chievo, védekező cseréivel is vissza tudta szerezni a kontrollt a Mister, végre nem csak történtek velünk a dolgok, hanem uraltuk a mérkőzést. Bacca góljában sem az volt a pláne, hogy hú de szerencsésen pattant, hanem az, hogy úgy ment el labdával fehér csacsinak, fekete csacsinak, mint T-34 a Trabantok között. Szép győzelem, nagy győzelem, látványos győzelem.

A következtetéseket, jóslásokat, számolgatásokat, esélylatolgatásokat hagyjuk, gyerekek, nem véletlenül maradtak ki ezek a dolgok a posztból. A focit, a jót focit élveznünk kell, jó focink van, élvezzük! Jó ez a csapat, lehet szívből szurkolni a srácoknak. Erre bizony nem kis szükség lesz szombat este a Juventus ellen! Gyerekek, feszítsünk be, próbáljuk meg, hátha most sokadjára összejön! Ha nem, hát nem, a lényeg, hogy van végre csapatunk.