Kedves Olvasók, rohamléptekben érkeztünk el a következő fordulóhoz: 2 óra múlva ismét a pályán a Csapat, pontosan 3 nappal a Juve-verés óta. Nagyot fordult velünk a világ az elmúlt hónapban, az elmúlt évek tömény undora után most már sokkal szebb a jelen. Valóban, elkezdtünk játszani, jönnek az eredmények, hihetetlen módon megváltozott az egész atmoszféra. Komolyan mondom, nekem az este jelenete, ha megengeditek, akkor nem Locatelli csodagólja volt, hanem az öklét rázó Gallaini. Nagyon régen láttuk már ilyennek az öreget, el is felejtettük, mennyivel is jobban áll neki ez a póz. Hogy aztán milyen jellegű hangulatkitörések fogják jellemezni az öreget ma este, azt még nem látjuk, de hajtás után villámtempóban megágyazunk a nagyérdeműnek. 

Nem én leszek az, aki nagy következtetéseket fog levonni a szombat estéből, minden esetre örömteli, hogy most nem láttunk lenézően, trófeával a hóna alatt gratuláló Agnellit, és most Marotta papa meccs utáni nyilatkozata is inkább savanyú lett, mondván nem csak nekünk vannak fiataljaink, hanem nekik is, csak nem játszanak, bár ezt már nem tette hozzá. Lényeg a lényeg, tetszik ez a változás, élvezem, ahogyan kialakul a szemeim előtt egy szexi és nagyon nagyon szurkolható csapat.

A Juve-meccsben bőven volt annyi esetlegesség, meg az elmúlt években annyi borzalom, hogy ne szálljunk el magunktól, és ne gondoljuk azt, hogy innentől kötelező három pontok vannak. A szezon elején kitűzött cél teljesítése, nevezetesen az európai szereplés kivívásához egyelőre jó úton járunk, legyen elég ennyi. Illetve dehogyis elég, hiszen itt vannak egymás után a kiváló meccsek! Nekem nagyon bejön ez az egész, remélem, nektek is!

A Genoa ellen sem mehetünk biztosra, ez pedig hétközi forduló, úgyhogy főleg nem, ez szerintem ennyi. Változik az összeállítás természetesen, teljesen rendben, hogy forog a csapat, bár nekem úgy tűnik, hogy Vince inkább lehetőséget akar adni a kevés lehetőséget kapókat, és nem annyira pihentetni akar. Legalábbis elég sokatmondó, hogy a középpálya nem is frissül. Na szóval bekerül a szomorú szamuráj Honda, Poli a jobbszélre, hogy ne csináljon sok bajt, de például Antonelli, Sosa vagy Gyula marad a padon. Hát, majd meglássuk. Kemény lesz, hátha összejön, szorítsunk a fiúknak! FORZA MILAN!!!!