Nem igazán hittünk abban, hogy ilyen összeomlást lehet produkálni három nappal az utóbbi évek egyik legnagyobb eredménye után: nem azt mondjuk, hogy nem volt benne a vereség tegnap, de a 3-0 baromira nem, még akkor sem, ha ezért a Mister most mindent elkövetett. Reméljük, hogy ez nem az a forgatókönyv, amelyik romba dönt egy egészen ígéretesen induló félszezont.

Már az első hangoknál volt egy sejtésünk, hogy ez a csere, amit Montella rotálás, vagy frissítás, vagy bánom is én milyen címen akar végrehajtani, minimum necces lesz: nem azért, mert ne lenne valahol indokolt, hogy a hetek óta ugyanaz a tizenegy picit pihenjen, hanem azért, mert azzal, hogy kivette az egyébként közel sem világklasszis szinten, de azért a működésre képes formában igenis működő Suso-Abate jobb oldalt, és ezt egy Honda-Poli kettősre cserélte, gyakorlatilag ki is nyírta a csapat játékát. Furcsa lehet, hogy két emberen ennyi múlik, de mégis alapvetően meghatározta ez a csere a tegnapi Milant, ami persze önmagában nem indok arra az első félidőben előadott semmire, amit sikerült produkálni, de nem nehéz megtippelni, hogy vagy Susóval, vagy Abatéval a kezdőben egész más meccs lett volna. A Genoa góljánál ugye Poli maradt le a srácról, és egyébként sem tudta a támadásokat sem hatékonyan segíteni (egyetlen pontos beadás sem jött tőle, cserébe egyetlen szerelése sem volt a meccsen [előbbi kapcsán azért kis felmentés a szorgalmasan szaladgáló Polinak, a többiektől sem záporoztak az éles centerezések]), Honda pedig gyakorlatilag vakon volt a teljes meccsen: egyrészt a helyezkedése is katasztrofális volt, a csapatból egyedüliként Bonaventura hiába lódult meg középen, és próbált valami lendületet vinni az egészbe, a jobb szélre kvázi sosem tudott passzolni, ráadásul ha a japánnál volt a labda, annak az akciónak meghatározó százaléka azzal végződött, hogy vagy hátra, vagy egy biztonsági középső passzal folytatta, amivel gyakorlatilag meg is akadt az egész. Szóval amire ki lehet futtatni az egészet: hiába tűnik gyenge magyarázatnak, hogy két ember ennyit számít, az teljesen beigazolódott, amit valószínűleg sokunk tisztában is van és volt, van 12-13 használható emberünk, utánuk viszont óriási az űr, tehát egyszerűen vékony a keret, ezért nagyon fontos, hogy azok, akik most húzzák a csapatot, ne sérüljenek meg, mert amint kiesik pár láncszem ebből az éppen működő gépezetből, akkor az egész összeomlik. Ebben pedig igenis megvan Montella felelőssége, mert ilyet nagyon rég láttam, hogy valaki egy komplett oldalt kivegyen, ráadásul azokat tegye be, akiket – ha már minden áron most akar cserélgetni, akkor Sosa mondjuk simán kezdhetett volna középen, és Jack a szélen, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy bármennyire is variáljuk a taktikát, valahol mindig lesz egy nagyon vékony borítású jég. Montella tehát csakis saját magát hozta ebbe a helyzetbe: ha már rotálás, akkor a hétvégi, Pescara elleni hazai meccs talán jobb ötletnek tűnik, mint egy gyaníthatólag motivált Genova otthonában meghúzni ezt.

Bonaventura passzai a Genoa ellen (forrás: Squawka)

Honda passzai a Genoa ellen – keresd a hasznost! (forrás: Squawka)

Ezt persze még tetézte Paletta hülyesége, aki eddig igencsak átlagon felülit hozott, pláne az elvártakhoz képest: csak remélni tudjuk, hogy ez nem fog meglátszani majd a további meccseken, mert ugye így megbomlik a középső kettős. Gustavo Gomez mondjuk nem szállt be rosszul korábban sem, talán ez az idő már segített neki az akklimatizálódásban, és ez a hétvégi bajnoki azért egy remek alkalom lesz arra, hogy kapjon még egy kis önbizalmat, mert valószínűleg Montella addig nem nyúlt volna a hátsó kettőshöz, amíg nem történik valami. Azt csak halkan tesszük hozzá, hogy bármennyire is elítélendő Paletta megmozdulása, Polinak köszönhetően került abba a helyzetbe, hogy tök egyedül hozhatta rá a labdát a csatár, és nyilván lett volna elegánsabb megoldás is, de nem arról volt szó, hogy kettéfejelt volna valakit – ez van, elmérte. Megérzésem szerint egyébként nem itt ment el a meccs: a Genoának az első gólt követően összesen két darab kapuralövése volt, majd a második, ami kaput is fogott, az Kucka öngólja volt. Nem voltunk lenyomva a pályáról, a griffek nagyon örültek az 1-0-nak, aztán bíztak abban, hogy ez meg is marad, más kérdés, hogy tőlünk sem záporoztak a ziccerek – nem akarok megint szegény Polira mutatni, de az egyetlen komoly lehetőséget is sikerült olyan simán elbaltáznia, ahogy azt kell. Nyilván nehéz volt kimászni ebből a helyzetből, ahogyan kezdtük ezt a meccset, de ebben bőven több volt, nem csak az előzetes sztorik alapján.

Ki lehet kapni Genovában, főleg, hogy ez volt zsinórban a harmadik zacskónk ellenük idegenben, csak a gond inkább ott van, hogy ez inkább betudható a saját töketlenségünknek, mint a Genova nagyszerűségének: ráadásul el is lett meccselve rendesen a tegnapi, a kezdő összeállításától a cseréken át szinte mindennel. Abban azért lehet reménykedni, hogy Montella eddig egészen jól levonta azokat a tanulságokat, amiket le lehetett húzni az Udinese vagy a Napoli elleni lángos után, talán ez a keddi vereség is megerősíti abban, hogy lehet próbálgatni, de csak óvatosan. Ráadásul most jön két olyan meccs, ahol azért nem tűnik vérizzasztónak egy győzelem (Pescara H, Palermo I), és tekintve, hogy ugyan lesznek még komoly meccseink (Inter, Roma idegenben), azért télig még van a Crotone-Empoli duó is, és ha ezeket behúzzuk, akkor tulajdonképpen még mindig a realitás fölött állhatunk karácsonykor. Csak közben az a bosszantó, hogy szezonbeli második meccsünket csesztük el – mert ez nem olyan meccs volt, mint Nápolyban.

https://www.youtube.com/watch?v=AMX94fpsVfs