Akarva-akaratlanul sem szól másról a szerda este, mint arról, hogy meglesz-e a szezonbeli harmadik győzelem a Juventus ellen – holott ha valami nem hiányzik ennek a csapatnak, az a felesleges teher. Azon túl, hogy a kupában könnyebb út vezethetne oda, ahova elvileg el szeretnénk jutni, az utóbbi hetek után inkább a higgadtságnak kellene dominálnia.

Ugyanakkor mégsem minden a Juve-meccs körül forgott a hét elején: azzal, hogy Deulofeu megérkezett, egyúttal nagyon egyértelművé vált a helyzet, hogy Niangnak megmutatták, merre van a kijárat: az mondjuk más kérdés, hogy mint megannyi alkalommal, ezúttal sem úgy zajlott a sztori, ahogy azt a klub elképzelte, mert Niangot bármennyire is megszerették Genovában, ő köszönte szépen, de nem szeretne visszatérni, pedig elviekben Preziosival heteken át zajló, éjszakákba nyúló tárgyalások egy sör mellett megegyeztek a cserével Ocampost illetően, csak hogy aztán ugye a francia beintett. Mindezek eredményeképpen ki is maradt a szerdai kupakeretből, pedig mostanában nem volt extrémen terhelve a bajnokikon sem, szóval ezt nehezen lehetne másképp értelmezni, minthogy Niangnál eltört valami, így legszívesebben télen elpattintanák. Ha valami most a win-win szituáció lenne, az egy 70 millió eurós kínai ajánlat, bár továbbra is azt gyanítom, hogy Niangról nem mondanának le végre, ezért próbálgatják első körben a genovai kölcsönt, és az ehhez hasonló megoldásokat. Még ha ez a szerdai kupameccs összeállítását nem is befolyásolja, és bármennyire hangsúlyozza Montella, hogy az új kis spanyol teknőc nem egy vice-Suso, egyelőre ezt inkább úgy lehet felfogni, hogy az opcióink nem igazán bővültek, legalábbis szigorúan papíron. Niang nem volt eredményes, és minden bizonnyal a mentalitásával is voltak problémák, viszont ebből, és Deulofeu előéletéből sem következik az, hogy beválna nálunk, aztán persze szurkolunk neki, meg minden, de jelenleg ugyanúgy egyetlen értékelhető rotálható emberünk van az alaptaktikánk talán két legfontosabb posztjára, mint eddig.

 
Azért Montella igazán nagy kópé lesz, ha tényleg Hondával meg Zapatával felállva elkenni harmadjára is a Juventust a szezonban: márpedig mivel egyetlen meccsen dől el a továbbjutás, ezért nyerni kéne a J-arénában – mindezek mellett pedig kérdéses, hogy miközben az utóbbi öt meccs nem éppen a legjobban sikerült, hogy tudunk majd erre koncentrálni, mert nyilván a fejekből nem lehet kitörölni azt, hogy egy Juventus az ellenfél, viszont azt sem, hogy mostanában mennyire nem jön az eredmény, még ha örvendetes is, hogy sikerült visszajönni többször is a vert helyzetből. Valahogy ezt kellene egyébként elkerülni, mert aki a tűzzel játszik, ahhoz egyszer hívni kell majd a tűzoltókat is, és azért a Juve otthonában még a hátrányból való egalizálás sem tűnik a legkönnyebben kivitelezhetőnek – egy 120 perces csata meg aztán nem túlzottan hiányzik, ha már ez az a módi, amelyikben esetleg lehetne választani. Kedd esti hírek szerint azért visszavett a duhajkodásból a kisrepülő, és mindössze az a kérdés, hogy Palletta vagy Zapata, illetve Bacca vagy Lapadula kezdjen, a többiek nagyjából az alapcsapatot fogják képviselni. Visszatérve a nyomásra meg az elvárásokra: egy dolgot kellene kizárni, hogy itt minden áron eredményt érjünk el, mert semmi nem történik akkor, ha kikapunk, görcsösen pedig abszolút nem kell ragaszkodnunk a győzelemhez, mert annak hiányában is minimum egál lesz a mérlegünk ellenük a szezon végén. Játszunk egyet felszabadultan, próbáljunk meg kicsit kijönni a gödörből, és nem szabad, hogy lefele lökjön rajtunk az esetleges bukta – összegezve inkább csak annyit mondanék, mi csak nyerhetünk szerda este.

Várható:

Donnarumma; Abate, Zapata/Paletta, Romagnoli, Calabria; Kucka, Locatelli, Bertolacci; Suso, Bacca/Lapadula, Bonaventura.

Tipp: 1-1