Coppa Italia: Juve-Milan 2-1 – Nem nyert

Az idei Coppát ezzel a Juve elleni 1-2-vel ki is pipálhattuk. Voltak értékelhető pillanataink, de ez nem a mi meccsünk volt. Az első félidőben nagyon súlyosan szétkaptak, de a gigasallert elkerültük.

acmilan.com

Locatelli kiállításával pedig nagyjából el is dőlt, még akkor is, ha utána is próbálkoztunk rendesen. Mondanám, hogy kár ezért a meccsért, de annyira nem para. A Coppa továbbra se a lényeg, még ha jól is mutat, ahogy Pom Pom, mint papucs orrán pamutbojt. Ha valami kellemetlen, az az, hogy a Juve ejtett ki, de ők mindig is végtelenül kellemetlenek voltak, szóval ebben sincs semmi újdonság. Loca elég korrektet nyilatkozott, hogy nagyon sajnálja, meg tanulni fog belőle. Nagyon reméljük, hogy ez így lesz, mert ugyan nem is oly ritkán elragadja a hév, de bőven ott van benne a spiritusz.

Montella megint borzasztóan kezdte a meccset, ez volt a harmadik meccs, amikor gyorsan 0-2-re fordultunk, ezen pedig mindenképpen állítani kell. Viszont a kiállítás után egész tökösen nyomta az Abate-Pasalic cserével, még ha Kucót vissza is küldte jobb-bekkbe. Rajtuk kívül Bacca érdemel említést még mindenképpen. A gólja tanár volt, úgy néz ki, hogy a kisebb hisztije után összekapta magát, és nagyon is kellene, hogy egy fain Baccát lássunk tavasszal.

acmilan.com

Pláne, hogy a keret támadói közül ez nem mindenkinek sikerült. Niang egész ígéretesen kezdte a szezont, hogy aztán elkezdjen begyíkulni. Eleinte még csak gyengébb volt, aztán még gyengébb lett és jött a flegmázás is. Nem véletlenül küldte volna már el szinte mindenki, törzskommentelőink mellett Montellának se volt kedvére a primadonnázás, így sokak nagy örömére Niangnak ennyi volt a Milannál. És, hogy még örömtelibb legyen a fordulat, Deulofeut sikerült kikölcsözni tavaszra az Evertontól. Ő pedig gyors, jól cselez, van benne bőven potenciál, ráadásul a nyilatkozatokból és a hírekből úgy tűink, hogy Montella nagyon akarta, mint ahogy a spanyol is minket akart, több ajánlatot is visszamondott, hogy nálunk tolja.

Ez igazán bíztató, posztra igazoltunk olyan játékost, akit az edző is szeretett volna. Ami kicsit furcsa, hogy állítólag mi nem akartuk, hogy 18M-es opciónk legyen rá. Ennek az alábbi elképzelés lehet az oka: Deulofeu szerződése 2018-ban lejár, vagyis csak egy éve lesz hátra, így jó eséllyel olcsóbban is el lehet hozni. Ha pedig van 18M-es kivásárlási opció, akkor értelemszerűen az a tárgyalási alap. Ráadásul most télen Deulofeu elég erélyesen tolta, hogy a Milanba akar jönni, ezt ki is harcolta, ami szinte javítja a tárgyalási poíciónkat. Aztán ki tudja ki lesz nyáron a tulaj.

acmilan.com

Bónuszként pedig nagyon úgy néz ki, hogy Ocampos is érkezik kölcsönbe a Genoából. Preziosinak már csak a helyettesét kell megtalálniuk, itt több név is fut, de nekünk ez nem annyira érdekes. A fontos, hogy ha minden igaz, lesz három gyors szélsőnk a két pozícióra. Ami azt jelenti, hogy Jack a középpályán tudja tolni. Erre pedig továbbra is nagy szükség van, mert ez az egység továbbra is elég deficites. Viszont kapkodni se nagyon érdemes, mert Locatelli még hullámzó, de mindenképpen nagyon tehetséges, kell neki a játékperc, ráadásul többször is játszott már nagyot. Ezen kívül elvileg valamikor Montolivónak is fel kell épülnie, így viszont már egész baráti lehet a helyzet. Feltéve, ha tényleg lesz még egészséges. Ha meg most tavasszal is bevethetetlen lesz, akkor pedig valószínű már nem érdemes vele túl komolyan számolni.

Azt hiszem nem véletlen, hogy az összefoglaló inkább a Niang-Deulofeu-Ocampos tengelyen pörgött, mint sem az aktuális meccsen. Lépljünk tovább gyorsan, és készüljünk inkább arra, hogy Deulofeu a bajnokságban is elkezdheti megmutatni, mit tanítottak neki a La Masián.

Bármikor

Ilyen volt