Folytatódik az Esmeralda milánói kiadása! Jöhet a következő évad, még váratlanabb eseményekkel! Néhány szappanopera kevesebb fantáziát hordoz magában, mint amit az élet hozott a Milan tulajdonosváltásával kapcsolatban, és még nagyon nincs vége a dolognak – mindezek mellett pedig nehéz arra fókuszálni, hogy közben pörög egy bajnokság. Papíron persze be kellett volna húzni ezt, de egyrészt két hét szünet után azért nem a legjobb pályára lépni, másrészt mindazok mellett, hogy nem brillíroztunk, a Pescara úgy vezetett, hogy nem volt kapura lövése. Nálam ez Paletta hatalmas ökörsége, így nem lehet hazaadni a serdülőben sem, egy félmagasan, erőből meglőtt labdánál simán benne van az is, hogy a társad nem tudja lekezelni, nem hogy egy kapus – bármennyire is mutat jól az, hogy Donnarumma végre hibázott, ez abban a szituációban bőven benne volt. Sajnos meccset befolyásoló tényező lett, pedig nem volt törvényszerű, hogy annak kell lennie.

Nyilván amikor a maradék ötlet is kiszorul a csapatból azzal, hogy nincs se Jack, se Suso, és Bacca megint a kolumbiai topogóst hozza, úgy azért nehéz nyerni, mert gyakorlatilag marad Deulofeu, vagy Sosa pengés megoldása – és nagyjából ennyi. Nagyjából ugyanazt hoztuk, amivel az ilyen meccseket meg szoktuk nyerni mostanában: igazából semmi extra, de nagyobb hiba nélkül hátul, miközben elöl van mértékadó támadójáték ; most annyiban változott a felállás, hogy hátul az egy hibánk az rögtön gólban mutatkozott meg, míg elöl egy picit gyengébben működött a fogaskerék. Ez bőven benne van a mai Milanban, nagyon pici változtatások annál jóval nagyobb kihatással lehetnek a játékra, nincs ugye minőségi pad [meg kezdő sem, de erről lehetne hosszabban beszélni], így ebben a szituációban ha nem is dicséretes, hogy kihoztuk ikszre, de legalább nem a végén egy kamutizivel jött össze az egál. Nagyon Montellát sem lehet hibáztatni, nyilván erre azért relatíve kevesen számítanak, hogy a középhátvéded torkon rúgja a kapusodat – a cseréi pedig védhetőek, bár Sosát én lehet hagytam volna, nem volt rossz ritmusban, igaz, volt egy sárgája, az pedig nagyon nem hiányzik, hogy kitörölje magát egy-két fordulóról.

Egy pont az EL-hely, köszönhetően, hogy a Lazio kicsapta a Rómát tegnap este – a következő négy karikában meg az utolsó négyből hárommal (Palermo, Empoli, Crotone), és az Interrel játszunk, ez alatt igencsak eldől, hogy lesz-e ebből valami, főleg, hogy utána Roma jön, amivel még akkor lehet szerencsénk, ha már nekik mindegy lesz. De elég is a számolgatásból, mert április 13-a most a legújabb dátum: tulajdonképpen kitörölhetjük az Európa Ligával, ha még egy évig azon kell majd reteszelnünk, hogy akkor ki hány százalékban és hogyan dönt az igazolásokról. Sajnálom, nekem addig nehéz a futballra koncentrálni.