Az azért már látszik, hogy ezt ilyen formájában nem fogjuk bírni: van nyolc darab mérkőzés, ahol minél jobban függetlenítenünk kell magunkat a tabellától, és futballoznunk kell egy jót.

Szó se ról,a Icardinak egy közepesen erős kézfogással tartozunk: a fószer konkrétan egymaga elintézhetett volna bennünket, és a realitást elnézve, ha berúgja bármelyik helyzetét is, nem nagyon tűnt volna úgy, hogy nekünk lett volna visszaút. Lehet most azon polemizálni, hogy de jó fejek voltunk a Juvéval, de igazából nem ezen múlt a történet: az elég tisztán látszik, hogy az a Gattuso csapat, amelyik összeállt, mivel nem túl sok emberre támaszkodik, így kezd egyre jobban fáradni. Ezt fel lehet róni Rinónak, csak nem biztos, hogy érdemes: a kispadról maximum Andre Silva szállhatott volna be – akinek meghalt a nagypapája – szóval gyakorlatilag nem volt mozgási lehetősége Gattusónak. De nem csak most, mióta ez kialakult, azóta van ez így, mert bár mennyiségre vagyunk rengetegen, de a minőség mostanra abszolút kikristályosodott. Európa Liga-meccsek, válogatottak (már akit érintett, és ezek pont azok voltak, akik húzhattak volna) és minden nyűgje a tavaly nyár közepén kezdődött felkészülésnek és bajnoki eredményeknek – ez azért így április közepe felé haladva ez már kezd kicsit sok lenni, és nem nagyon van meg sem az a karakter, sem az az erő, ami kihúzná mindezt a szezon végéig.

Mindettől függetlenül is azt gondolom, jól volt ez így, hogy nem rontottunk nekik fejetlen csirkeként: ha kikapunk, azon túl, hogy gyakorlatilag elmegy a hajó, lelkileg is odavágott volna a csapatnak a vereség. Persze, ez sem nézett ki jól, és valószínűleg a fejüket verik a falba a túloldalon, hogy ezt hogy nem sikerült behúzni – de egy beszopott derbi, pláne egy Juve-vereség után, nem igazán hiányzott volna. Így is ott volt Handa nagy védése, és végül is Cutrone is beverte szépen – na jó, messze voltunk a győzelemtől, de azok után, hogy megdöglöttünk a pályán a Juve ellen három nappal ez előtt, mögöttünk egy Arsenallal meg mondjuk megnyert római meccsel, ez úgy le is merített rendesen.

Nincs így ezzel semmi különös gond, azt kell valahogy megoldani, hogy legyen még nyolc jó meccsünk, lehetőleg ne sérüljön meg senki komolyabban, aztán el lehet kezdeni programozni a jövő évet. Gattuso hosszabbított, rég volt már olyan kezdés Milanellóban, amikor az edző bizalommal a háta mögött, nyugodtan foghatott bele a melóba, ezt kellene valahogy tartani. Ha annyira elszúrjuk, hogy nem lesz EL sem, akkor na bumm, a mercatót sem kell úgy szabni, hogy heti két meccsre legyünk kalibrálva, a tömegesítés ráér majd télen egy kis korrigálással. Már csak odáig kellene eljutni 🙂