Nem tűnt valami bonyolultnak. Megütöttük őket, és dőltek, mint a rombusz Pistike füzetében. Jó, én tudom – elnézést kérek – sejtem, hogy nem olyan egyszerű az, hogy ha hajtanak a srácok, és nem balfaszkodnak el mindent, meg helyén a szívük, akkor szétcsapunk egy ilyen condra Cagliarit. Biztos nem én leszek az, aki kielemzi, miért mentünk át rajtuk, mint kés a vajon, miért kaptak ennyi teret a mieink, és miért volt szinte mindig üres emberünk kritikus helyeken. Tudom, hogy van árapály-jelenség, a fű a kiég a kutyaszartól, és rohamos ütemben fejlődik a teherhajózás. De mégis, mondjátok meg, miért nem lehet ilyen egyszerűen megoldani az ilyen zsíroskenyér meccseket? Hiányzott ide halálhörgés, feltámadás meg utolsó perces drámai győztes gól? Lópikulát! Gyerekek, ez kell a parasztnak e, ezt kell csinálni e! Hajtás után rövid értékelés.

Én értem, hogy hárman is vannak mögöttünk 38 ponttal, és ebből aztán még tényleg bármi lehet. De én azt mondom, ne legyen. Hát az ördögbe is, nem lehet azt kimondani, hogy mi oda akarunk érni valahová?! Olyat már le sem merek írni, hogy meg akarunk nyerni valamit. Márpedig oka van, hogy hosszú idő után most állunk ilyen kevés vereséggel, ennyire csekély számú kapott góllal, ennyire előkelő helyen a tabellán. Nem érdekelnek a rómaiak, a bergámóiak, legyen ez a mi harcunk, mutassunk idén mi hátat nekik. A lendületünk megvan, a blama nem környékez minket minden második fordulóban, immár. Nem vitatom, hogy ez most egy kifutott kör – amelyet még nem futottunk ki. A lényeg, hogy 23 forduló után is komolyan kell venni bennünket.

Az új igazolások egyelőre nagyon ülnek egyelőre – legalábbis kézzelfogható a hatásuk a csapat játékára. Patika nem tud annyira életlen lenni, hogy ne rúgja meg minden meccsén a maga kis gólját. Paquito meg végre egy kreatív középpályás. Hogy ő az-e, aki után már 10 éve sóvárgunk, nem tudom, annyi bizonyos, ennyi kutyaütő mellett már igazán rászolgáltunk egy ekkora pengére. Mellettük pedig a rivaldafényben mostanság kevésbé fürdőzők is hozzá tudják tenni a magukét, Calabria nem hagyja, amíg középre nem teszi, Suso is látja, merről hova pattan. Giggiót meg még sose imádta jobban a kapufa.

3-0-ra nagyon ritkán nyerünk, sőt, a csapat  legritkább esetben gondol szurkolóinak idegrendszerére. Nem is vagyok olyan naiv, hogy elhiggyem, innen ez a módi. De azt a francos mindenit, ha Aladdin most futballistának túnt, máskor miért nem, és sorolhatnám. Úgy megyünk Bergamóba, hogy mindkét csapat elhiheti magáról, ez lesz az az év. Én elhiszem, hogy nagy a tülekedés, látom, hogy vérszemet kaptak a szöcskék is. Gatta, tapossuk el őket, kezdjük a kékfekete akadémiával!