A szezon hajrájára egy újabb, ezúttal sikeresebb ciklust kértünk egy hete a Juve elleni után. Rinóék meghallgattak és ennek megfelelően válaszoltak. Nagyon kellett ez a győzelem, visszajöhet a valamelyest megtépázott önbizalom és a Laziót is sikerült magunk mögött tartani a Bl-ért futott versenykocogásban.

Felemás érzésekkel várhattuk a meccset, a 4 meccs alatt 1 pont eléggé lélekölő, ugyanakkor ott volt, hogy talán most durrantjuk be a végső nagy hajrát. A Lazio igen kemény, most is azok voltak, de így is levertük őket, egész jó játékkal. Ahhoz képest, hogy csak egy tizenegyes gól volt a meccsen, mindkét oldalon voltak helyzetek. Nálunk ugyan több volt, de lécet így is lác lőtt.

A megszokott 4-3-3-mal kezdtünk, de a meccs utolsó negyedére Rino valamelyest meglepő módon 3-4-3-ra állt át. Calabria helyett jött Laxalt, gyorsan ugrott is át balra szárnyvédőzni, jobbra meg mehetett Borini, Calhanoglu meg balra fel. Ez be is jött. Legalábbis a gólt is ilyen felállás mellett vállaltuk és a végét is sikerült lehozni kapott gól nélkül. Nem tűnik rossznak, ha meccs közben is tudunk váltani az eredménytől és az ellenfél játékától függően.

Közben a negyedik helyet is tartjuk/visszaszereztük, mind pontokban, mind vesztett pontok alapján mi vagyunk az utolsó Bl-helyen. Az utolsó hat bajnokiból ugyan négy idegenben lesz, de a sorsolásunk így is elég baráti. Aztán, hogy mit hozunk ki ebből, az megint egy másik kérdés, de hat fordulóval a zárás előtt meglepően bíztató helyzetben vagyunk. Csak, hogy meglegyen a következő hat Parma, Torino, Bologna, Fiorentina, Frosinone, Spal.