Pajtások, sikerrel jártunk a ritorno legcidrisebb összeütközésén, és az egyik pontot itthon tartottuk az előzetesen esélyesebbnek ítélt bergamói feltörekvő kiscsapat ellenében. Nekem még mindig hihetetlen, hogy Gasp tudja azt nyilatkozni a meccs után, hogy nekik jó eredmény ez a döci, mert hát a Milan ellen nehéz játszani mostanában. Itt tart a világ, most ennek is bőven örülnünk kell. Ha még hozzátesszük, hogy tartalékos összeállításban, a játék képe alapján abszolút megérdemelten őriztük meg a veretlenségünket, akkor még büszkébbek lehetünk a srácokra. Azt gondolom, felemelhetjük végre a fejünket, limonádé- meg uborkaszezon ide meg oda, ez a csapat végre játszik. Hajtás után rövid összegzés.

Kebab mellett Dollár volt a főhős

Nem tudom, Ti hogy voltatok vele, én azért lúdbőrzöttem rendesen ettől az egésztől, az a múltkori nagyon durván beégett a tudatomba. Az első 10 percben a labdát csak nyomoztuk, egyre-másra törték át hézagos sorainkat a kis gonoszok. Stef – bölcsen – nem megúszni és túlélni, hanem megvívni akarta ezt a meccset. Ezzel a védelemmel mondjuk kár is lett volna a bekkelésre játszani. És ha már annyira azért csak ott voltunk, hogy a legelején ne szopjunk be egy villámakciót, akkor Kebab a semmiből bevarázsolt a hosszú felsőbe egy tüneményes röppályájú találatot. Innentől kezdve pedig, ha némi vendég mezőnyfölényben is, de az egész hátralévő meccsen álltuk a sarat, nem csak szemmel vertük a gömböt, hanem pengés akciókat is vezettünk, és játékban is fel tudtuk venni a versenyt a liga elvileg legfélelmetesebb támadógépezetével. 

Lyukas már nem tudja lenyelni a labdát

Azon persze lehet keseregni, hogy kellően hülye gólt lövettünk magunknak – viszont kevesen mondták volna, hogy ebben az összeállításban egy kapottal lehozzuk majd az estét. A tizi bosszantóan értelmetlen hibából adódott, szegény Lyukas egy hamisítatlanul agyatlan, elkésett és teljesen hiábavaló taposással vétette észre magát. Igazi sztereotipikus kiégett suttyó arg megmozdulás. Mi ezen a vonalunk sose nyomultunk, Ayala ugrik be onnan utoljára, akire tényleg megéri emlékezni. Dollár viszont durván lenyomta a hrivnyás gyereket, hatalmasat ment a srác. 21 évesen lekapitánózik egy ekkora rangadót. A gólról utána nem tehetett, fel lehetne sorolni kik és hol és mit ignácoztak meg ikonoztak össze, de minek.

A második félidő sokkal nyugisabb volt, az iksz abszolút jogos eredmény, egyik csapat sem tett eleget a győzelemért. Meg ezzel mindenki meg is lehetett elégedve, nem volt hova kockáztatni.

Ribit sosem kell elküldeni a sarokra egy kis rafkóért

Van még hátra 2 forduló, a tét mindössze annyi, sikerül-e megúszni a Gumimaczy Kupa selejtezőit. Én azt mondom, legyenek jó meccsek, folytassa a csapat ezzel a lendülettel, és élvezzük ki, amit az elkövetkező hét még adhat.