Hölgyek, Urak, a múlt vasárnap már elég rég volt, node 2006 ősze annál inkább. Akkor is három győzelemmel kezdtük a szezont – mi sem természetesebb ennél, nyilván azóta se – akkor az első körben Pippo és Ricardo Oliveira (ő egyébként már 40, de még aktív a Coritiba színeiben a szamba 1-ben) góljaival legyaktuk a Coccolinót, a folytatásban See és Ricky találataival hengereltük fel a pármait, utána pedig Janku lova volt a díszkivilágítás az Ascoli ellen. Ilyen messzire kellett visszavenni az időben ahhoz, hogy hasonló sorozatot találjunk. Akkor a szezon nagyon jó lett, de nem úgy, ahogy vártuk, inkább a scudetto tűnt reálisnak, végül azt mondtuk, hogy na jó, maradhat a BL-serleg. Hajtás után még nem látjuk meg. 

Tonhal egy igazi művész

A meccsről sok érdekeset nem tudok elmondani, a lényeg, hogy a riomárés lidérces éjszaka után ezt valahogy le kellett hozni, és le is hoztuk. Nyilván az egyik leginkább béjellegű banda érkezett a San Siróba, ezzel együtt sem volt annyira egyszerű a történet, és bebizonyosodott, hogy az alapemberek nélkül nincs túl sok keresnivalónk egyik meccsen sem. Tonhal és Dikaz akár még bele is nőhetnek ebbe a kategóriába,  de igenis kellett az a hármas csere a második félidőre, mert Kebab, Bence és Keszi nélkül ez lehet, hogy csak nagyon szűken lett volna meg. Széle egyébként kifejezetten hasznosan tevékenykedett, a végén még lesz belőle valami, most már legalábbis nem az a vicces mém a srác. Leó nagy kérdőjel, meglátjuk, kitud-e hozni belőle többet Stef. És azért Peti is beállt, szőke, lobog a haja, az ünneplés már nagyon megy a srácokkal, de még majdnem akkora sötét ló, mint maga Keszi. 

A dupla azért csak dupla

A kuzindráma nekünk Rocky Marciano elképzelt 50. meccse, csak nekünk nagyon is valóságos, és csak a 20. Ibra felépült a kenerából, Theó óriási szólójától mindenki becsinált a túloldalon, nincs mitől tartanunk. Jövő héten jövünk egy kis mercató köpködéssel meg szezon eleji nagyotmondásokkal  aztán szombaton lecsapunk. FORZA addig is!!!