Pajtások, ha valamikor megtörhetett volna, akkor annak most kellett volna lennie. És mégis, nem fogott rajtunk a San Paolo átka sem. Nyertünk Nápolyban, 10 év után!!! Ez még 3 nap után is hatalmas. Pokolian nagyszerű visszaemlékezni rá. Nem hinnéd el, teljesen valószerűtlen, és mégis ott játszódik le a szemed előtt. Izgulni persze kellett, és volt is miért, mégiscsak ott játszottunk, ahol mindig mi voltunk a játékszer. Valószerűtlen rekordok dőlnek meg a szemünk előtt. Nordahl és Van Basten után Ibra a 3. milanista, akinek 8 bajnoki alatt 10 zsuga összejön. 2003/04 óta nem volt ennyi pontunk a bajnokság ezen szakaszában. Aranykor. Hajtás után visszafogott örömködés.

Ez egy kurva nagy kép, de a pufi mellényes Boni mestert nem lehetett megverni a borítóért

Komolyan indult a történet, így, hogy Pisti bácsi elkapta a kenerát, Ikon kapta meg a pad melletti pózolás lehetőségét. Szénné cukiskodta magát a kis mellénykéjében, tényleg már csak egy hamisítatlan beragadás vagy elkésett becsúszás hiányzott tőle. Valahogy ez a San Paolo már nem az, ami volt — Isten nyugosztalja Diego Armando Maradonát — és egyáltalán, ebben az új világban már olyan mindegy a hol. Jó, persze, szarnak nem volt szar a hazai csapat, de ma már csak távoli emlék a hömpölygő tömeg magával ragadó felmorajlása minden veszélyes kukás akciónál. Aki a régi, az bizony Ibra, aki már megint elvitte a show-t. Elfogytak már a jelzők a csávóra, szó szerint a tabella tetejére rugdossa hétről hétre ezt a fiatal, lelkes, nem is teljesen ügyetlen, de nélküle annál szürkébb és középszerűbb társaságot. Az a fejes 12-ről tankönyvbe illő volt, a térdes pedig zseniálisan frappáns. És igen, ennyi volt a 2 csapat között. 

Nils is beköszönt

Szerencse, hogy azért fel-felvillanak még életjel-szikrák máshonnan is, Kebabnak végre volt egy süvöltős-sistergőse, Ribi ügyesen riszálta magát, most baromira arra lenne szükségünk, hogy visszatérjen az az igazi luxuskurvás minden helyzetből gól formája. Tudja mindenki miért, de szerencsére nem annyira súlyos a baj, mint amennyire először tűnt, és a Fior-Samp duó ellen csak megoldjuk már nélküle is. Ja igen, Holgerssonék fia, a kis Nils. Úgy bezavarnám érettségi-felkészítőre, hogy a fal adná a másikat, olyan feje van a gyereknek, azt úgy elküldte Manolaszt, a görög hőst, hogy az se tudta, milyen rendezvényen tette tiszteletét. A betyár mindenit, azért van boogie a kiscsákóban, Kastélyt felejtsük el egy időre, tatarozhatják felőlem. Holnap pont leszarom, mennyivel szopat le Lilla, a Fiót viszont szurkoljuk majd ki vasárnap, gyertek majd!!!