Pajtások, tegnap este az ikszért is össze kellett tennünk a kezünk a végén. Jó volt a Parma? Nem mondanám. Nem is lett volna muszáj 2 gombócot is beszedni tőlük. Összejött, van ilyen. Eközben pedig elöl semmi és semmi sem, centiken múló, bebukott lesgól, és a keresztléc szétforgácsolása — és mégis kibirkóztuk az egyik pontot. Egy elátkozott este, melynek végére kimondhatjuk, hogy immár minden csapatrészből kiesett a legjobbunk. Mekkora meccs volt ez is, te jó ég!!! Hajtás után rövid összefoglalás.

Ezúttal pont eggyel kevesebbet fogott Dollár, de ne legyünk telhetetlenek

Úgy volt, hogy tré a Parma, és majd jönnek a dolgok maguktól. Hát, jöttek is, csak sok örömünk nem volt bennük, sokáig. Ha bárkinek bármilyen kétsége lett volna, nos,  még mindig nem vagyunk világverők, és ennyi hiányzóval még egy alsóházi gárda ellen sem mehetünk biztosra. Messze nem. Főleg, ha felszívják magukat, mint ahogyan az most is történt. Keszi tényleg egy óriási Elnök, de a különbség még mindig Ibra. Meg Szék. De valszeg ő sem tudta volna leültetni a galád módon a második hullámban érkező francia romantikus drámát. Ezt tényleg Janikának kellett volna. Anulut sem venném elő, már azért is pacsi, hogy szabályos eszközökkel nem engedte a kapu felé törni a jó öreg Zserbó bácsit. De ha már egyenlíteni sehogy sem sikerült, akkor csak jött a második is, nyilván a semmiből, persze, hogy pont akkor szopatott a kapufa, de na. Két gólt nem lehet egy meccsen véletlenül kapni. Kérdezzétek meg Dávidkát, mi volt a koncepciója, mi állítja majd meg az ötös felé rendületlenül előretörő sonkahegyet. Dávidkát, aki egyébként lassan a fehér Cafú címet harcolja ki magának a 3 ember között is megtartott labdáival meg lendületes előretöréseivel. Megjegyzem, Theo oldalán porolt el a vendégalakulat. Theo? Ő a hős így is, ha nincs Ibra, Ribi impotens, Kebab csak a lécet találja el, akkor jön ő, és balbunkóból dupláz. 

Ilyen is van

Fos érzés lett volna kiszopni, de nem dőlt volna össze a világ. És nem is tudtam volna haragudni a csapatra, egy kicsit sem. A legcsekélyebb szégyenérzet nélkül letudhattuk volna az első zakót. A srácok mindent, mindent és mindent is megtettek. Tök mindegy, hogy aludttej volt az ellenfél, emberfeletti, hogy fél éve veretlenek vagyunk a bajnokságban. Megtörhetett volna? Meg, nagyon könnyen. De ez a Csapat nem adja fel akkor sem, amikor már látszólag minden puskaporát ellőtte, és semmi sem jött össze. Kurva mindegy, hogy mi lesz a vége, ez így kerek, ahogy van. Köszönöm, hogy a részese lehetek. Ne gondoljuk túl magunkat, élvezzük! A valóság sokkal szebb, mint az álomvilág. És lehet folytatni az ismét harmatgyengének tűnő Grifoni ellen. De Genoába sem nyerni járunk. Azért most megpróbáljuk. Szerdán, máris. Gyertek majd, kiforzázzuk, én mondom Nektek!!!