Pajtások, nagyon jó volt ez a tegnapi meccs!!! Írtam volna meg inkább frissen a posztot, most nem juttatnám senki eszébe újra. De azért annyira nagy égés csak nem lett belőle, tavaly is nyomtunk ilyen WTF ikszeket mindenféle szedett-vedett horda ellen, ez van. A Venezia sem lesz könnyebb semmivel sem, egyébként. Igen, itt tartunk, szeptember közepére kiestek kulcsemberek, meccs közben pedig megy a tűzoltás ezerrel, most akkor ha ő is kiesett, akkor küldjünk-e be helyette egy kitömött baglyot, vagy inkább baszódjon még a pályán, amíg nem néz ki rosszabbul, mint egy száz éve mumifikált Lenin. És ahhoz képest még nagyon is jól állunk. A gond mindössze annyi, ehhez márciusban is korán lenne. De bízzunk benne, a telihold szerencsét hoz. Hajtás után rövid elmélkedések.

Undorító módon sikerült nyitni, ez már kezd hagyomány lenni. Az persze világos, odaát az Anfielden úgy bepörgették nekünk a körhintát, hogy még most is szédültünk, de ettől még nem biztos, hogy hosszába kéne játszani a keresztbét. De legalább Morata szánalmas egóját ne tápláljuk. Mindegy, összejött faszán, ahogy kell, ahogy igazán szép. Az egész félidőben egy összezuhant csapat képét mutattuk, és lehet, hogy ennek az az oka, hogy tényleg össze voltunk zuhanva. És persze megint kiesett egy törzsgárdatag, Szék kiválásával Anulu találta magát hirtelen az események forgatagában. Szerencsénk volt amúgy a párosítással, egy izmosabb középcsapat ellen jó eséllyel már nem lett volna honnan visszakapaszkodni. A gobbókkal viszont még jól ki is basztunk, így, hogy nem álltunk az útjukba, kibukott, hogy a labdával és egymással vannak feloldhatatlan konfliktusban. A második fertály egy fokkal vállalhatóbbra sikeredett, Ribi, miután már eladta mindenkinek, hogy lépni sem tud, a hajrához közeledve csak kiegyenlített, a gólpasszt meg nyilván Tonhal adta, senki más. Igen, valahogy úgy nézünk mostanság ki, hogy a Miki-Zsuzsi-Tonhal-Dikaz-Ribi ötösfogat tartja össze a csapatot. Egy éve még nagyon nem ők voltak, most viszont csodálatos módon felnőttek a feladathoz, ami nélkül elsüllyednénk, mert aki meg egy éve ász volt, most nagyon nem az. Mindezt úgy, hogy ott tartunk, az új igazolásokra jottányit sem számíthattunk — Flórát geoládát keresni küldhette be Stef, mást nem tudtam kiolvasni a mozgásából. A slusszpoén ugyan elmaradt, Anulu közeli bombáját fogta a helyi kvótapolák, tegyük hozzá, mi is kiszophattunk volna valami random fos sarabolásból, túl sok hiányérzetünk a körülmények ismeretében nem lehet. A legviccesebb még mindig az, Maxi szórta a hamut a fejére, hogy jobban kellett volna az eredmény tartására törekednie — igazi szegény ember joga bonitója vagyunk, uhhh neki.

Mit lehet erre mondani? Szép volt, hősies, egyébként jól állunk, ez mind igaz, a gond az, hogy jönnek a hidegek, és mi állunk egy szál…. Szerdán már az ősi rivális Veneziát fogadjuk, gyertek majd, lesz mit forzázni!!! Addig is éljen Ribi és a KIVAGYKOSZOS gólöröm!!!