9 év. Ennyi idő után nyertünk hazai Bajnokok Ligája meccset. Ideje volt már, ahogy annak is, hogy egy könnyű és többnyire izgalmaktól mentes győzelmet hozzunk. Ez utóbbi is teljesült többé kevésbé, lehetett volna szebb, nyilván kapott gól nélkül, de azon kívül elégedettek lehetünk. Sőt, így két kör után a csoportot is vezetjük, a másik meccs döntetlenje elég jól jött nekünk, a következő két fordulóban pedig jönnek majd az igazi tesztek a Chelsea ellen.

El tudnánk még képzelni sok ilyen nyugodt keddi-szerdai BL estét, az biztos. És tényleg kellett is ám rá várni, tavaly egy győzelem jött össze, az a jó kis Atletico elleni idegenbeli Messi góllal, hazai pályán utoljára 2013-ban a Celtic ellen nyertünk, ha minden igaz, hát nem ma volt.

Ez első félidőt már korrekten végignyomtuk, igazából nem mondom azt, hogy remekül játszottunk, mert azért a helyzetkialakítások terén volt bőven probléma, a támadóharmadig bőven jók voltunk és domináltunk, ott azért akadozott a gépezet a visszaálló horvátok ellen. Ettől függetlenül azért adódtak ziccerek is, a tizit meg Zsír megint elrakta, az öreg nagyot megy itt a szezon elején, becsülettel nyomja 4 naponta a meccseket és lövi a gólokat így 35 évesen.

A második félidő elején aztán érkezett a szokásos Rafa bicikli, otthagyta az emberét, én meg még most sem hiszem el, hogy Alexis Saelemaekers egymás utáni két BL meccsen is betalált, és ezzel a góllövőlista elején is ott van. Egy szimulációban élünk tényleg. Fokozzam még? Ezzel a két góllal már beállította a tavalyi és tavalyi előtti egész éves góljainak a számát, azok meg fontosságban sem ilyenek voltak ám. És azt se feledjük, hogy zsinórban 3 meccsen gól jött a jobbszélről, hiszen ugye egy Messi találat is beékelődött a Samp ellen. Végre valami, el tudnánk azért viselni, ha ez nem egyszeri alkalom lenne az évben, és létezne valóban a jobboldalunk.

A bekapott gólért kár, szépen kijátszotta a Dinamo, de azért az nagyon álldogálós védekezés volt. Nem igazán lehet most rosszat mondani a teljesítményre hátul, mert tényleg nem volt gyakorlatilag más helyzetük, ez viszont nekem bosszantó eléggé, hogy a clean sheet így sem jött össze, szenvedünk ezzel idén rendesen.

Szerencsére azért izgalom tényleg nem volt, sőt el is döntöttük, és saját nevelésként micsoda pillanat volt ez Pobegának, nagyon jó volt nézni. Sokat kritizáljuk őt, eléggé bekerült a mélyvízbe, most pedig a legutóbbi két meccsén már elég korrekt teljesítményt hozott szerintem. A gólja meg tökéletesen megmutatta az erősségeit, kiválóan mozog labda nélkül, sosem áll meg, és nagyon jól érkezik a kapu elé, ahol jól is tud befejezni. Lesznek még hasonló góljai, ebben biztos vagyok. Szeretném azért felhívni a figyelmet arra is, ha valaki visszanézi, hogy Theo gyakorlatilag csatárpozícióban mozgott az egész támadás alatt, Piolismo a legjobb formájában.

A meccs végére még annyi érdekesség maradt, hogy egy Dest-Messi-Leao hármast nézhettünk CDK-val csatárban, ez sem lesz valószínűleg túl gyakori látvány, persze ha így folytatjuk a sérültekkel, ki tudja. A lényeg tehát, hogy vezetjük a csoportot 2 forduló után, ha ez a 2 Chelsea elleni meccset követően is így lesz, akkor jó esélyünk van első helyen továbbmenni. Én azért erre nem számítok, nem néznek ki jól ők, de egyszerűen minőségben és tapasztalatban is van akkora különbség a javukra, hogy az valószínűleg ki fog jönni. Otthon azért lehet majd keresnivalónk, előbb persze tudjuk le a londani túrát. Zárásként pedig egy magáért beszélő fun fact: a Tonali-Bennacer páros 25 meccsen játszott együtt kezdőként eddig, egyetlen egyszer sem kaptuk ki ezeken.