Kartársak, azért szép volt ez így, volt egy óriási visszatérőnk a kummantszekcióban Bandi személyében, az eredményjelzőn pedig Dikaz és Zsuzska bukkant fel újra. A játék maga mélyen alulmúlta a megszokottat, de Sanyi legalább ma is király volt. Tavaly nem tudtuk elkapni a rabruhás bandát, most ez végre összejött, az igazi alázás azonban elmaradt, ha valakik ellen nagyon örülnék, akkor az első 3 helyen őket mondanám, de majd legközelebb. Hajtás után szögletből is betalálunk.
A bajnokságban nem tudom, mikor néztünk ki ennyire ótvarul utoljára, mint ami az első 40 percünket jellemezte, de lehet, jobb is nem tudni. Kezdődött ugye az egész azzal, hogy Stef megkeverte a kártyákat, és 3 középpályással küldte fel a kezdőt. Elvileg ez valami 4-3-2-1 lett volna, de nem egészen, mert Bodega általában előrébb helyezkedett, mint Bence és Tonhal. Mindegy, a támadásépítésünk gyantásan nézett ki, nem működött az összjáték. De legalább hátul is sok területet hagytunk, és a szimpatikus vendégcsapat, magához képest erős első negyedórát produkálva, több komolyabb helyzetet is ki tudott alakítani. Szerencsénkre Allegri mester nem készítette fel az övéit ilyen szituációkra, úgyhogy ők jöttek ettől a legnagyobb zavarba. Ami még különösen ótvarul festett, az a rengeteg pontatlan passz, eladott labda. Ha hinni lehet az élőben kiírt statisztikáknak, sikerült egy 76%-os passzpontosságot összehozni az első fertályban, aztán fordulás után egészen 72%-ig sikerült kövérré tenni a ludat.
A gólunk kis túlzással a semmiből érkezett, de pont a legjobbkor. Igazi csapatmunka volt mögötte, kellett hozzá Theo agresszív szerelése, és persze egy újabb fékezhetetlen agyvelejű szögletkombináció, melynek végén Thiago Susanne bevágta a léc alá. Nagyon megérdemelte a srác, a Chelsea ellen nagyon nem jött ki neki a lépés, ennél jobbkor nem is köszönhetett volna be.
A második játékrészben már szinte csak mi voltunk a pályán, ha nem is az egekig, de javult a játékunk, Brahiminho Diazinho pedig veretett egy óriási szólógólt. Igazi csupaszív harcos a srác, még mindig kézzel-lábbal küzd a nála fizikailag jóval erősebb ellenfelek gyűrűjében. Gyönyörűen verte meg az Excapitanót, és direkt úgy lőtte, hogy védje ki nyugodtan a lengyel vízvezetékszerelő, akkor is gól lesz. Abszolút rászolgált a kezdetésére, és baromira rászolgált már arra, hogy őt ünnepelje a teltházas San Siró.
Mit mondjak még? Rafa egyszemélyes támadóhadosztály, csúcsfegyver, akkor és úgy csinál hülyét bárkiből, ahogy nem lusta kitalálni. A mai csak egy újabb érv, meg kell neki adni, amit kér.
Gaby rendben volt, bár a passzjátéka erősen gyászparipa módjára kókadozott. Anulut nagyon adtam, Theót is, a középpályásainkat már csak szóvárnyosabban. Zsír ma is gólpasszig jutott. Biztonságos Ozslej is beállt, de a világ megváltására már nem maradt ereje, mondjuk az Eredetre is igaz.
A vendégek meg a szankciók miatt voltak ilyen feloszlatásért kiáltó szennyek, azt hallottam a Bianka nénitől. Sok sikert nekik a haifai pokolba, leboxolni, ki mehet majd februárban Bulgáriába EL-nyolcaddöntőzni.
Begyűjtöttük hát ezt a skalpot is – végre sikerült kapott gól nélkül lehozni egy meccset. Ezek a pozitív fejlemények erőt adhatnak a jövő keddi próbatétel előtt – a londoniak ellen a mai túl sokra nem lett volna jó. Milan – Juve 2-0 – ízlelgessük!!! És további jó hétvégét, várjuk vissza a népeket a hétközire!!!