Talán nem sokan gondoltuk volna, hogy ilyen korán ilyen jól fog kinézni ez a csapat – márpedig ez a meccs nagyon biztató volt, csak azért is, mert elég tavalyra gondolni, hogy általában hogy mentek a kisebb, de szívósabb csapatok ellen a hazai találkozók, volt szenvedés bőven, 4-1 kevésbé. Az újak remekelnek, Rafa és Theo hozzák a szokásos elsöprő lendületet, Mike tanít, és még az AC Rigore is visszatért, ha még a bírókra is marad pénzünk az igazolások mellett, ez bizony bajnoki cím lesz. A tovább után nyár végi öröm és dicséret osztás.

Juricék ellen gyakran szenvedünk, ez a Torinoja amúgy is kicsit allegris terrorszervezet, de most ezért is esik igazán jól, hogy ilyen könnyen lenyomtuk őket. Ugyan voltak olyan periódusok, főleg a vége, amikor kiengedtünk kicsit, de ezt egy 4-1-nél nem fogom ám negatívumként leírni. Egyszerűen jól voltunk, hatékonyak, élvezhetőek, több nem is kell így a szezon elején, sőt.

Ahogy bb kolléga leírta a beharangozóban az új inverted fullbackes felállás bizony egyre komolyabb fegyverünk, ezen a meccsen ez meg maximálisan látszott is, Theo gyakorlatilag mintha Guardiola alatt játszott volna, annyit mozgott befelé teljesen szabadon, sokszor középső középpályásként szerepelve. A mozgás meg egyébként is kulcsszó, gyönyörű volt, ahogy egy-egy támadásépítésnél mindenki folyamatosan aktív volt, sok esetben Maignan hátul szervezte a játékot amíg a többiek körhintáztak folyamatosan –  arról nem is beszélve, hogy egyszer Tomori indult meg a baloldalon, vezette a labdát 30 métert majd adott be, ezt is Mike passzából egyébként, ha már itt tartunk, ez az ábra magáért beszél:

Ezt egyébként 87%-os pontossággal hozta le, brutális, többek között ezért sem szabad elfelejteni, hogy a tavalyi szarabb szezonban úgy 4-5 hónapot hiányzott, egyszerűen nem csak a védései, hanem a szervezése is kell ennek a csapatnak –  reméljük nem sérült meg.

Viszont azt is jó látni, hogy bár Leao parádés meccset tolt, mégsem one man showról volt szó, hanem egy úgy egyben veszélyes támadósorunk van végre, az új igazolások meg remekül beváltak, igazán ezt három emberről lehet elmondani. Pulisic nekem a legnagyobb meglepetés, nagyon erős ez a kezdés tőle, pedig nem gondoltam, hogy ő ott a jobboldalon igazán jó lesz. Eddig viszont nagyon is az, a gólokat is hozza, pontosan és jól játszik össze a társakkal, minden amit a jobb oldalunktól eddig nem igazán kaphattunk meg. A sebessége sajnos sosem lesz már a dortmundi a sérülései miatt, de ha ilyen játékot nyújt, nem kérdés, hogy baromi jó igazolás volt ennyiért, a marketingértékről nem is beszélve. RLC az első meccsen különösebben nagyobb dolgot nem mutatott, csak magabiztosan tette a dolgát, itt most viszont az extra is jött egy szép gólpasszal, a meccs egyik legjobbja volt. Reijnders meg egyelőre gyakorlatilag hozza Tonalit, workrate terén abszolút (amit talán a legnagyobb erénye volt Sandronak), megint ő futotta a legtöbbet 12,3 km-el, befejezésekben egyértelműen rosszabb, labdás játékban viszont jobbnak tűnik. Persze jobb lenne, ha mindketten itt lehetnének, de úgy néz ki ez a csere lehet meg fogja majd érni.

Musah, Chukwueze és Okafor egyelőre nem mutattak sokat, igaz nagyon lehetőségük sem volt még rá, ezen a meccsen is rég leengedtünk már, mire beálltak. Az amerikainak azért volt egy nagyon szép futása, ebből is látszik, hogy ő is inkább ez az előrefelé erős játékos, nem a romboló, viszont sok mindenben kell még javulnia. 

Rafáról és Theoról pedig külön nem is kell sokat mondani, csodálatos volt az a gól amit összehoztak, amikor így nyomják, akkor nincs nagyon jobb páros a bal oldalon Európában.

Nem kell előre szaladni (mégis megteszem), de ez nagyon jól néz ki – a többiek közül meg az Inter és a Napoli van a mi szintünkön (vagy mi az övéken pontosabban persze), én mondjuk a kezdés előtt is erre gondoltam, de a mostani fordulóban már komolyabb botladozások voltak a többiektől. A Roma elleni meccs után persze többet tudunk majd mondani, őket jelen állapotukban illene azért elkapni.