Ez hazafelé jött szembe, úgy fél egy magasságában, a Lehel téri aluljáróban. Lefelé menet meglepően friss volt a levegő, már elhittem, hogy jó lesz, aztán már felfelé lépdelve viszont kíméletlenül lecsapott a csípős húgybűz, és még valami más nagyon rossz is. Pont mint a meccs.

Ez a szezon a romlás virágaié, a be nem teljesült álmoké, a kudarcokat telebűzölő komisz döglött kutyáé, azoké a bizonyos haragos, tüzes, bő, szerelmi rózsáké. Az 57-ben a ráadás pillanataiban magát elokádó kamasz egyben Pistánk milanos karrierjét is esszenciába foglalta. Mert hát, bár tüzes és virágzó volt ez a szerelem, addig ittuk, addig kábítottuk vele magunkat, amíg úgy jártunk, mint az éjfélre eszméletüket vesztő külföldi diáklányok Erzsébetváros párolgó mocsarában.

Van abban valami megkapó, amikor néhány óra leforgása alatt, a szokásos kis mikrokörnyezetedből ki sem mozdulva visszakapod ugyanazt az életérzést, amit ez az egész szezon hordozott magával, anélkül, hogy ezer kilométereket utaztál volna. Röviden, nagy reményekkel, minőségi erősítéssel vágtunk neki ennek a sztrímelős kalandnak, aztán viszont rezignáltan vettünk tudomásul, hogy a meccs lepörög lassan, mi pedig képtelen vagyunk működésre bírni a technikát. És közben a csapat is kiszívott, ahogy kell.

A meccsről mit is írhatnék? Egy olyan mérkőzést, ahol két bekapott potya között Milinte adja át a kesztyűket a Nemzeti AudioVizuális Archívumnak, komolyan venni nem lehet. Zsíros-gól pipa, magabiztos vezetés pipa, WTF cserék és összeomlás a végére pipa. Nyilván teljesen mindegy volt, és már a szar is le volt szarva, de épp ezért is volt olyan szezonunk, amilyen.

Pioli, Baudelaire, és a megállíthatatlan Armageddon

A nagynak szánt posztok és értékelők igényét mellőzve,  szerepeljenek itt azok az edzők az AC Milan történelméből, akik Piolinál lényegesen hosszabb ideig töltötték be egyhuzamban a vezetőedzői posztot:

Carlo Ancelotti — 8 szezon vs majdnem 5 szezon

Igen, Carletto, az 5. BL-győzelmére hajtó edzőpápa, a tökéletes gépezetek virtuóza, aki annyira kifinomult, hogy közepes körülmények között már nem is tud teljesíteni.

És akkor kik azok, akik tovább tudtak misterkedni:

Capello — 1991-1996

Nereo Rocco — 1967-1972

Ennyi. 5 év mágikus határ ennél a klubnál, és Stef óriási király, hogy meg tudta karcolni.

Stef, köszönöm szépen, hogy voltál nekem, hogy csináltál egy nagy, szép, erős és bajnok Milant!

A végére szétfolytál, mint az olvadt dianás cukorka a poliészter fürdősort hátsó szebében egy Mátészalka és Nyíregyháza közötti augusztusi vonatúton, de ez most már mindegy.

Zeuszok Zeusza, a mindent feloldó Sármtejút extragalaktikus Zsírtartalommal

Anélkül, hogy megénekelném a Legfőbb Hadúr búcsúztató énekét, hangozzon el itt, hogy ez alatt a 3 év alatt annyi fénnyel árasztott el minket, ami egész csekény kis életünket melengetni fogja még! Méltó örököse a 9-es meznek, a legújabb kor egyetlen méltó rossonero prima puntája. Stílszerűen, bal lábas góllal búcsúzik.

A legmasszívabb, legszexepilebb, legdizánjerebb IKEA Szék.

Akit nagyon szerettünk volna fénykorában, aztán veteránként legcsillogóbb fénykorát futotta be az égen a Viking Sarkcsillag.

Fogós, mert ilyenkor még nem tudjuk, hogy ki fog minket itthagyni, kit láttunk utoljára. Emlékezhettek Tonhal esetére tavalyról. A lyukasmarkú Milinte, és a Meleg Menyasszony tuti köztük lesz. És lesz még, aki még fájni fog.

Most várás van, várjuk Fonottszéket. Nem jobb edző semmivel sem, mint Pista, de nem is kell annak lennie. Egyszerűen új, még nem ültük ki, nem fingtuk tele, nem billegtünk rajta, nem rohasztottuk rajta a bolhás húgyos mackónkat, és ez momentán elég.

A kommentátorállásban Balage, BB, Zoli és jómagam. Képminőség? Igen, már ennyire ott van az AI, hogy ilyeneket tromfol.

Mi ezt most tényleg meg akartuk próbálni jól csinálni, hogy aztán a 4. telefonnal kipróbálva is befürödjünk, mert a szoftverkörnyezet nem volt hajlandó felismerni a CsodaMikit, a teló mikrofonjáról pedig ez egy Mz/X – Mézga család rádióbeszélgetés. Nem kis csalódás, nem kis magunkba roskadás. A végére viszont összekaptuk magunkat, felállt a technika, és egyikünk sem hányt be. Pedig Zoli alaposan beitókázott, főleg mentes vízből. Köszönet minden nézőnknek, minden kummantátorunknak, a kanadai-svájci jégkorongmeccs összes résztvevőjének és az 57 blogmottót megidéző hangulatának! Nem adjuk fel, jövünk vissza!!!

Jönni fogunk még a szokásos évértékelő jellegű írásokkal, és még mással is!

Bánk 2.0 itt dübörög a kapuban, ha részt akartok venni edzőtáborunkban, még vannak kiadó helyek, írjatok! Június 15-16 a két piros-fekete betűs ünnepnap.

Mit mondjak még a végére, Pista, valaki most nagyon tapsol Csepelen!!!