#extra // Milánói Lencsével?

Leirat egy élményről, melyet egyszer mindenkinek át kell(ene) élnie. Aki már túl van ezen olvassa türelemmel kis szösszenetem, aki pedig épp tervezi a hasonló túrát, talán felfedez hasznos infókat is.

Történt az úgy, hogy egy hívő Milan szurkoló barátom felvetette, hogy elmehetnénk a Milan-Fradira. Ő Stendhal: Vörös és fekete c. könyvétől eredezteti érzéseit, jómagam egy 9-es számú (igen!), 100% poliészter Bierhoff meztől és Seva 2001-es álomgóljától Buffonnak.

Az első pozitív gondolatok után rájöttünk, hogy: egyrészt hol van az még…, másrészt a Fradi miatti extra érdeklődésre egyikőnk sem vágyik. Így történt, hogy a válogatott szünet előtti utolsó meccs még pont belefért a szervezésbe.

A repjegyekről annyit, hogy 25k volt kettőnknek oda-vissza, csomag nélkül természetesen. Pénzben és időben is olcsóbb, gyorsabb, mint pl: Nyíregyháza vonattal vagy kocsival, némi túlzással.

A szükséges jegyeket előzetesen persze érdemes megvenni. A kötelezőkön kívül mást nem iktattunk a programba, amely egy szombat éjszakai (nekem este 11 már régóta annak számít) érkezéssel és egy kedd délutáni (1640-es indulás) hazaúttal volt keretbe foglalva.

Vasárnapi reggelinket a háromcsillagosnak titulált kis hotelünkben megejtettük. Kényelmes volt így, bár reggeliző és kávézó vendéglátóhelyek szép számmal akadnak szerte a városban. Erre a napra a Dóm volt a terv, majd az ebéd utáni kötelező szieszta után pár sör és a San Siro.

A Dóm és környéke a várakozásomhoz képest nem volt annyira gáz, bár a „Milano is beauty” week lehetett segített is ezen. Mire gondolok? Volt sok biztonsági személyzet és Ginoék is csak csettintettek volna a szeretet ünnepén. A jegyed itt vedd meg:

DUOMO, MUSEUM and TERRACES – Duomo di Milano

Mi felsétáltunk a lépcsőkön, nem volt vészes és itt nem volt sor sem a bejutásnál. Plusz infó, hogy eredetileg hétfőre vettük a jegyet, de a Ticket office-ban kb. 5 perc alatt kicseréltek ingyenesen vasárnapra.

A meccs előtti sörhöz sok tippem nincs. Talán a legokosabb az lett volna, ha kimegyünk korábban a stadionhoz, ahol csapoltak a stadionon kívül Paulanert. A söreiről kevésbé ismert előttem ez a város, még. Meccssálat a meccs után vettünk, természetesen a meccs előtti 15 euro-ról már 10-re csökkent az ára ekkorra. A stadion toi-toi wc-kel van körbe parkolva. Nem a legépületesebb látvány, de a régi idők magyar stadionjaihoz szokott szemem ezen nem volt megrökönyödve, viszont, ha azt nézem, hogy ez a világ egyik legikonikusabb stadionja, két világhíres futball csapattal…talán itt az első pont, hogy miért is időszerű az új stadion kérdése.

A bejutás zökkenőmentes volt és itt jött egy kis bénázás. Az ikonikus oszlopszerű rámpák kizárólag a harmadik gyűrűhöz vezetnek fel. Mi nagy lendülettel elindultunk itt, mondván megkerülve a tömeget, majd fentről lejjebb juthatunk. Hát nem, a harmadik gyűrű a közvetítésekből is jól látható plexi fallal van lezárva, ahonnan egyébként nehéz lehet látni is, ha közvetlenül oda veszed a jegyed. Ugyanígy, ha nem tudsz repülni, szintén nem jutsz át a rámpák között sem a második gyűrűhöz vezető oldalra. Így esett, hogy egyébként 44 eurós jegyünk megfelelő pozícióját újra kellett tervezzük. Ez konkrétan azt jelentette, hogy vissza a start mezőre, azaz ugyanazon a rámpán, ahol felmentünk, jöhetünk is le. Ezt az egyik helyi „szekus” is megerősítette még odafenn. Mindegy, legalább ezt is megnéztük, még időben voltunk. Lejöttünk, beljebb mentünk egy gyűrűvel és lám-lám, meg is volt a szektor száma, jár a taps. A bejutás forgóvillájánál újra kell csippenteni a jegyet, bár sztem az enyémet épp nem olvasta be, de mentünk tovább, már rohantunk fel a kezdéshez.

A helyünket könnyedén megtaláltuk, a sört a büfében már nehezen abszolváltuk, de itt ez engem már nem is érdekelt túlzottan. Onnantól, hogy beléptem a stadionban kellett néhány perc, mire a látványon kívül bármi más is érdekelt volna. Semmi élőkép, semmi extra, egyszerűen a speaker és a Curva Sud hangja, a színek és a fények, az ikonikus stadion hatalmas bástya-szerű oszlopai (azaz a harmadik gyűrű rámpáit rejtő oszlop) mind elvitték a show-t nálam. A helyünk szerencsére „helyiek” mellé szólt, akik közül volt, aki beszélt angolul is, így egyik újdonsült ismerősömmel meg is egyeztünk abban, hogy legközelebb már a városban csatlakozunk a Milan szurkolók által kedvelt valamelyik bárban. A meccsről sok szót nem szeretnék ejteni, megtette azt k kolléga nem is oly rég. A gólokat, de leginkább az azt követő hangulatot, nehéz elfelejteni, a speaker üvöltésétől bárki libabőrös lenne. A 100 éves San Siro születésnap nem volt túltolva, épp említésre került a kezdés előtt.

Az ikonikus épület mosdója és a büféhez vezető folyosó egy újabb olyan pont, ami az új stadion indokoltságát támasztja alá.

Azért képzeljük el, hogy itt egyszerre több tízezer ember próbál kijutni az épületből rövid idő alatt…

E napon azonban a kijutás zökkenőmentes volt, bár már szólt a szekus, hogy lassan menjünk. A meccs után ugyanis megvártuk a helyünkön, illetve annak környékén, hogy kiürüljön a stadion. A levezetéshez – már a kapukon kívül – egy kilépő sört még bevállaltunk, ahol lengyel szurkolótársakkal koccintottunk, majd a már említett 10 eurós sállal a nyakunkban indultunk haza a kellemes 20 fokos éjszakában. A b@lt taxival próbálkoztunk, mindhiába, így egy random villamossal mentünk vissza a város felé. Vhogy a tömegközlekedés mindenhová elvitt, a taxizás sehogy sem akart összejönni, hiába próbálkoztunk vele többször is. A helyi sofőrök mintha ezt is lazán kezelnék.

A meccsjegyeket itt vettük meg: AC Milan Tickets: Buy your ticket safely online

A helyi közlekedésre az ATM Milano app a legjobb választás. Teljesen online kezelhető minden itt, beleértve a reptérre vezető vasúti közlekedés menetrendjét is. DE, a vonatjegyeket ezen az appon nem tudod megvenni, arra pl: a helyi, fizikai kioskok adnak lehetőséget az állomásokon, ára 15 euro. A helyi bérlet 3 napra szintén 15 euro volt, de mivel mi belógtunk plusz egy napba, így extra napi bérletet is vennünk kellett további 7,5 euroért. De ezeket tényleg csak a teljesség kedvéért.

A reptérről egyébként a Domodossola csomópontot kerestük, ahonnan több metró és villamos is közlekedik mind a város, mind a San Siro felé.

A hétfői nap a Casa Milanról és a Navigli kerület felfedezéséről szólt. A Casa Milanban található Mondo Milan Museum a klub saját múzeuma. A jegyet itt veheted meg kombiáltan a San Siro Stadion Tour-ral és a San Siro Museum- mal egybekötve 60 euro/fő árban:

Biglietti Museo Mondo Milan. Il tuo viaggio nella nostra storia

A vásárlás során annyi a trükk, hogy meg kell venni ezt a jegyet: TOUR DI SAN SIRO + MUSEO MONDO MILAN

és ugyanitt van egy link, ahol meg kell venned az ún. „ALL IN ONE PASS”-t, ami plusz 20 euro per fő.

Itt egy kép, két főre:

Ehhez hozzátartozik, hogy emlékeim szerint 6 hónapig használhatóak fel az itt megvásárolt jegyek. Ami viszont biztos, hogy a Skywalk ebben nincs benne, azaz azt a kört meghagytuk a következő alkalomra, amikor is a San Siro tetején körbesétálva csodálhatod az épületet és a panorámát. Ezt megveheted itt egyben a San Siro musem-mal és a Stadion Tour-ral, de a Casa Milan (Mondo Milan Museum) ebben nincs benne.

San Siro Stadium + Skywalk Milan | Official Tickets

Ha a Skywalkot külön szeretnéd a fenti All in Pass mellé megvenni, az további 26 euro. No, ennyit a csúfos anyagiakról és unalmas technikai dolgokról.

A Casa Milan (Mondo Milan Museum) nekem nagyon tetszett. Elképesztő mennyiségű ereklye és történet. Egy egész napot eltöltenék ott míg mindent végig olvasok. Aranylabáktól, kupákon át, Sacchi viseltes napszemüvegéig és Galliani 2007-es BL döntőben viselt nyakkendőjéig csak a képzelet szab határt annak, mi minden van itt és ráadásul interaktív formában, úgyhogy számomra hatalmas élmény volt.

A stadion túrát a San Siro múzeummal a hazautazós napra hagytuk és jól is tettük. Szumma másfél óra alatt megvolt a store-ban való nézelődéssel együtt. Az idegenvezetés korrekt, az öltözők, folyosók, lelátó, kispad minden megnézhető és még emészthető mennyiségben.

Összefoglalva hatalmas futball élmény volt ez a Lecce elleni meccs is. Mi lehet itt egy igazi rangadó előtt? Aki tudja, mesélje el legjobb sztoriját kommentben.

Forza Milan!