Újabb vasárnap, újabb bajnoki, nyomjuk tovább rendületlenül, még az a jó, hogy ebben a szezonban valóban jó a meccseinket nézni, gondoljatok bele milyen lenne 4 naponta a jó kis Inzaghi, Brocchi vagy Giampaolo féle kínzást átélni! Na jó, nem akarok én rosszat senkinek, inkább ne gondoljatok bele, hangoljunk a délutáni Fiorentina elleni hazai kötelezőre.
Visszatérünk a válogatott szünetről, és újabb maratoni széria kezdődik, 9 meccset fogunk lenyomni 1 hónapon belül, elsőként pedig rögtön nagyon fel van adva a lecke, mert Nápolyba utazunk kissé foghíjasan, ez egy igazi erőpróba lesz a jó öreg Rino ellen.
A szezon második válogatott pihenőjét is a tabella élén töltjük, emiatt pedig még annak ellenére sem elégedetlenkedhetünk nagyon, hogy az utolsó 2 meccs majdnem a lehető legrosszabbul sikerült, nyilvánvalóan tarthatatlan volt már az a forma/szerencse kombó, amit június óta nyomunk. Hajtás után megkésett, rövid visszaemlékezéses összefoglalás a múlt vasárnapról.
3 meccs van még az újabb kis szünetig, vasárnap délben Udinébe látogatunk, ami nekünk mindig egy nehézkes meccs, abszolút mumusnak számít a Zebrette, de itt az ideje, hogy Pioli csapata az ezzel kapcsolatos PTSD-t is enyhítse egy győzelemmel.
Őrült hétfő esti derbyt nyomtunk a farkasok ellen, nagy részben a bírónak hála, aki egészen elképesztően szarul vezette a meccset, mindkét oldalra brutálisakat tévedve. Kicsit lehet keserű a szájíz, mert háromszor is sikerült leadnunk az előnyt, na meg úgy egyébként is eleget tettünk a győzelemért, de a kapusok közötti különbség jelentős volt, így nem tudtuk behúzni a meccset végül.
Robogunk tovább, az elsőre talán kissé melegnek tűnő glasgow-i látogatás is csak kisebb izgalmakat rejtett végül, a csapat könnyen vette az újabb akadályt, folytatva az egyre impresszívebb veretlenségi sorozatot. A beszédes kép és a tovább után rövid összefoglaló a meccsről.
Nehéz szavakba önteni, mennyire jól esett ez a derby győzelem most. Egy kicsit kezdett elfogyni a lendület az elmúlt hetekben, időtlen idők óta nem vertük meg az Intert (2016, egy jó Bacca, Alex, Niang trió valakinek??), a tabella pedig túl szépen nézett ki ahhoz, hogy igaz legyen. Adott volt tehát, hogy valahogy megint kiszopunk, februárban is sikerült sima nyert helyzetből összeomlani. Ehelyett az történt, hogy a Serie A legfiatalabb átlagéletkorú csapata megcsapta a legfőbb Juventus kihívó, másfélszer nagyobb értékű kerettel és 12 miliós fizetést kapó edzővel rendelkező riválist, úgyhogy továbbra sem kell felébrednünk ebből az álomból.
Elérkezett az utolsó EL selejtező ideje, ismét csak egyszerű a képlet, 1 meccs lesz (idegenben), ha nyerünk, ott vagyunk a csoportkörben végre, leakasztunk egy kis pénzt, ami még a mercato hátralévő részét is beindíthatja.
Valóban nem lett könnyű meccs ebből a csütörtökiből, az elején egy pillanatra nagyon meg is ijedtünk, aztán viszonylag magabiztosan fordítottunk, de az utolsó 20 perc megint elég gyengére sikerült, mint a Bologna ellen, csak itt majdnem meg is szívtuk, könnyen egyenlíthettek volna a norvégok. Rövid összegzés a tovább után.
A Shamrock elleni győzelem után még két kört kell mennünk az EL csoportkörbe jutáshoz, elsőként a norvég Bodø/Glimt következik a San Siroban csütörtök este, lenézni pedig nem szabad az ellenfelet, mert ez egy trükkösebb meccs lehet, mint amire számítunk.
