Ha már korai kupaszereplés, akkor mindenki nevében mondhatom, hogy a hétközi munkahelyi stresszel tűzdelt kőkeményen dolgozó kispolgári élet mellett az ember fia pontosan ilyen mérkőzést képzel el, mint ez a keddi laza sörmeccs. Nyugodtan és néha szemlebiggyesztő passz sorozatok között, egy egy korty sörrel pihenhetjük ki napi fáradalmainkat, mindeközben egy percig sem idegeskedve, hogy itt ma bármi negatív dolog történhet szeretett csapatunkkal. Eddig ilyenek az estéink a kis csapatok ellen Allegrinhoval, csak így tovább…

Miután kedden máris tovább robogunk és nincs idő nagy megfejtésekre, gyors érzelmi összefoglaló következik eme remek hétvégi kiruccanás margójára.

Megkésve, de legalább megtörve. Mondanám, hogy összefoglaló írás a hétvégi minőséggel teli produktumról, de ki akar itt már emlékezni ilyenekre. Nyilván mindenki tudja az eredményt. A látottak, meg már jó ideje (egész félévben) nem is érdemesek említésre.

A fejezetben megtudhatjuk mennyire fontos is ez a bajnokság még, hogy miért nézzük vasárnapi ebéd helyett/mellett a dagonyázást és, hogy lenni vagy nem lenni?!

Gyors húsvéti tényfeltárás, mert nem soká megyünk is tovább egy másik remekbe szabott derbivel, úgyhogy nincs sok idő a kesergésre.

Rövid felvezető következik erről a véleményem szerint rettentően felesleges mérkőzéssel, ahol csapataink még harcban állnak az európa ligába kerülésért. A naptár kegyetlen sűrű, az edző kőkemény, a sorsoláson, a nehéz ágon. Szóval hajrá!