Hölgyek, Urak, boldog karácsonyt mindenkinek!!! Ennél szebb ajándékot aligha kaphattunk volna a Csapattól. Elfogytak már a szavak is, annyira jók voltunk. Megtizedelve, leharcolva, az utolsó percig küzdve valahogy magunk alá gyűrtük a Coccolinót. A meccs előtti előjelek nem voltak éppen rózsásak, ezzel együtt is villámrajtot vettünk. A vendégek azonban nem adták fel, kiegyenlítettek, a döcire rá is szolgáltak volna, node nem ellenünk. A legvégén magasra ugrott Theo, a hálóba stukkolt, utána pedig feltört valami nagyon mélyről a pályán is, a nézőtéren is, és azt hiszem még sok-sok kijelző mögött is. Az érzés, a képek mind magukért beszélnek — ez az ünneplés nem egyszerűen a bravúros győzelemnek, a téli első helynek, hanem valami sokkal nagyobbnak szólt. Igen, ezeknek a srácoknak, ennek a csapatnak a kezdővel, cserékkel, edzővel, vezetőséggel meg úgy cakkumpakk mindenkivel együtt célja van, komoly célja, és ezért minden elképzelhetőt megtesznek a pályán és azon kívül is. Hajtás után rövid hozsanna. Continue reading →

Pajtások, ha volt egy lehetetlen helyzetből behúzott meccs, akkor ez az volt. Full kivéreztetve a csúnya kis mumusok ellen. Erre fel nemcsak, hogy nyertünk, de újra megdöntöttünk egy történelmi rekordot Rafaelló 6 másodperces villámcsapásával, mindezt Morse úr tiszteletére — az egymás utáni két hosszú síp pont az M betű. Meg a Milan is, nyilván. Ha a hazaiak be akartak takarni minket, nos, belőlük lett mém. Ha nekem azt mondják, hogy integető kis zöld emberek, akkor innentől biztosan a lest reklamáló sassolosok jutnak eszembe, nem pedig a természetvédők. Hajtás után rövid dicsőítés a hősöknek.

Continue reading →

Pajtások, ellátogatunk a Griffek földjére. Hétközi ez a landolás, ezek a párosítások bizony könnyen gellert tudnak kapni. Óva intek mindenkit attól, hogy készpénznek vegye a vendéget, hiába zacskózták be az uccsó 5 meccsüket otthon ezek a jószágok, ez nem így megy. Láthattuk ezt a hétvégén. Pluszban, ellenünk mintha minden szar csapat felszívná magát. És december 16 — dübörög az Advent még ebben a bizarr koronás korszakban is. Azért persze toronymagas esélyesek vagyunk, de ha egy dolgot nem tudok elégszer elmondani, akkor az az, hogy még mindig nincs olyan, hogy kötelező. Hajtás után várjuk a becses kummantokat, gyertek, minden!
Continue reading →

Pajtások, tegnap este az ikszért is össze kellett tennünk a kezünk a végén. Jó volt a Parma? Nem mondanám. Nem is lett volna muszáj 2 gombócot is beszedni tőlük. Összejött, van ilyen. Eközben pedig elöl semmi és semmi sem, centiken múló, bebukott lesgól, és a keresztléc szétforgácsolása — és mégis kibirkóztuk az egyik pontot. Egy elátkozott este, melynek végére kimondhatjuk, hogy immár minden csapatrészből kiesett a legjobbunk. Mekkora meccs volt ez is, te jó ég!!! Hajtás után rövid összefoglalás.

Continue reading →

Pajtások, anno nagyon komoly párosítás volt ez a ma esti. ’94 augusztus 24-én sorozatban a harmadik Supercoppa trófeáját vette célba a Capello-legénység a genoaiak ellen, egy a mai későőszi hunyorgós napsütéses méla délelőttöt kinevető késő nyári washingtoni éjszaka. Nyilván mindenki nagyon izgul, úgyhogy elárulom: meglett, még ha nem is volt egyszerű, ugyanis Szinyó bácsi szabijával az ellen szerzett vezetést. Nem búslakodhattunk sokáig azért, Gullit fejese utat talált Zenga kapujába még a szünet előtt. Mivel több gól már nem is született, jöhettek a tizik. És mivel a korábbi milanista Evani kihagyta, illetve Szinyónak közelebbről már csak a keresztléc jött össze, lehetett is ünnepelni. Ha akkorát nem is, azért jó lenne ma este is megelégedéssel zárni majd a patakokat. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Brigit a belső tűz hordozója, harcias nap istennő. Vörös haja is lángol. Brigit arra biztat Téged, hogy kövesd a saját utadat, tudj nemet mondani, jelöld ki a határaidat. Szent állata a hattyú, ami a tisztaság és szépség szimbóluma. Ám a hattyú amilyen szép, olyan harcias is; ha közelebb mész hozzá, mint ahogy azt ő jónak látja, akkor vadul sziszeg rád és támadni is kész. Bajtársak, mi most annyira nem akarunk közelebb menni, van nekünk elég bajunk, de hál’Istennek a kelta istennő 2020-as küldöttei sem égnek úgy a harci tűztől, talán. A skodások oda-vissza elpakolták őket, talán itt is benne lesznek egy csendes hazai 2-0-ban, és akkor tudjuk tartani a másfél métert. István bástya visszatérhet a padra, reméljük, Ikon nem viszi magával a mágiát. Hajtás után kummantra fel!!!

Continue reading →

Hölgyek, Urak, már megint hétközi hakniparti vár ránk az este, kinek kell ez, azt fel nem foghatom, főleg a múltkori tüdőn szaratás után. Szerintem mondjuk azt, hogy lefújtuk itt és most ezt a kiváló csoportkört, nem érzek késztetést egy visszavágóra ezen 3 nemes ellenféllel. Nagy kár, hogy ez nem érdekel senkit. Pisti bácsi megkavarja a lapokat, Boni mestert küldi fel maga helyett, most egy kerékpáros neonzöld fényvisszaverő mellény lesz rajta. Vagy útépítős. A többi már csak részletkérdés. A gólokat Ribitől és Nilstől várjuk, és remélhetjük, hogy most a mi Kebabunknak jön ki a lépés, és az övékhez meg kimegy a NÉBIH. Hajtás után forzázzunk ki valahogy egy szórakoztató estét!

Continue reading →

Pajtások, ha valamikor megtörhetett volna, akkor annak most kellett volna lennie. És mégis, nem fogott rajtunk a San Paolo átka sem. Nyertünk Nápolyban, 10 év után!!! Ez még 3 nap után is hatalmas. Pokolian nagyszerű visszaemlékezni rá. Nem hinnéd el, teljesen valószerűtlen, és mégis ott játszódik le a szemed előtt. Izgulni persze kellett, és volt is miért, mégiscsak ott játszottunk, ahol mindig mi voltunk a játékszer. Valószerűtlen rekordok dőlnek meg a szemünk előtt. Nordahl és Van Basten után Ibra a 3. milanista, akinek 8 bajnoki alatt 10 zsuga összejön. 2003/04 óta nem volt ennyi pontunk a bajnokság ezen szakaszában. Aranykor. Hajtás után visszafogott örömködés.

Continue reading →

Ezredéves veretlenségi sorozatot minden idők legsúlyosabb hazai nemzetközi vereségével zárni stílusos. Pajtások, ez a 20-as naptári év már történelem, akármi is történjék a csicska Verona ellen ma este. De nem félünk tőlük, nincs miért. Ameddig megvan az összhang és Ibra bírja, idén nagy gond nem lehet, sőt. Annyira egyszerű ez. Attól még persze egy ingatag kártyavár mellett ülünk, és a világon semmi garancia arra, hogy hosszabb távon majd 2020 lesz az az év, ami a vízválasztót jelentette, de most miért is kellene ezzel foglalkozzunk? Novemberben is vezetjük a tabellát, egy otthoni kiscsapatos győzelemmel pedig megelégedéssel mehetünk el a miniszünetre, hát kell ennél több? Hajtás után néhány szavas felvezetés. Continue reading →

Pedig nem is híttuk. De jön, csak minek. De ha már jön, akkor miért ne csináljuk meg? Adnám, múltkorában mondjuk nem jött össze, 2006 őszén egy pontosan ugyanilyen érdektelen meccsen beégtünk, Kalács nagymestert – bár nagyon kapálózott, azért kétszer is mattolták – a taskenti születésű, nigériai-orosz Odemwingie még mindig tolja Indiában, és azóta sem tudja senki, hány éves. Hogy most mi lesz, az felvet kételyeket, látható, hogy Stef nem akar tartalékolni, a veretlenségi sorozat elvesztésénél csak egy kulcsjátékos kiesése lenne fájóbb. A Lilláról sokat nem tudok, látszik, hogy a bajnokságban megy nekik, itt meg elpáholták a még annál is csehszlovákokat, a simán csak bűngyenge skótok ellen meg kiizzadtak egy ciki hazai ixet. Én azt mondom, ha nem sérül meg senki, és megmarad a sorozat, már OK, de persze fektessük le őket, FORZA, minden IS!!! Continue reading →