Száraz, mint a jó kunsági homok, nehéz, mint egy talicska érett trágya, kapar, mint a legcudarabb házipálinka, és úgy érzed magad tőle, mintha lenyeltél volna egy kiló meggymagot. Állítólag egyszer valaki ráfújta az orrát, hogy jobban csússzon, persze, aki mesélte nekem, az is csak úgy hallotta valahonnan, ti is úgy terjesszétek, hogy beiktattok vagy 5 köztes szereplőt. Tisztára mint Platón Lakomája. Szerencse is, hogy nem láttam, mert aligha tudtam volna felépülni belőle, és akkor most nem tudnék posztot írni nektek. Na nem mintha ne lett volna doszt elég a Hellas-szopás, én azt mondom, posztot kaptok, oszt jó napot, a meccset magát meg inkább ki is hagyom a sunyiba. Még hétközi olvasnivalót is kaptatok Pálka arany tollából, ugye, hogy micsoda cukker-mukkerek vagyunk? Hajtás, pajtás!
krasnaja összes bejegyzése
Óvatos derűvel # Carpi v Milan
A borzalmas szezonkezdet, a vele járó kilátástalan játék, az arcpirító vereségek után nem esett atomjaira a csapat, talajt fogtunk, a nihil ránk nehezedő köde eloszlani látszik. Csalóka még ugyan a hézagaiba betüremkedő fénysugár, lehet, hogy nem a Naptól jön, hanem valami rohadva ég. De akkor már nagyon büdös lenne. Hát, én erősen érzek bizonyos szagokat, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ezzel az elhasznált garnitúrával létezik újjászületés, node nem is olyan fontos, hogy 1, 2 vagy 5 éven belül megint világverő csapatunk legyen, a lényeg az, hogy túl tudjuk élni ezt a kínosan hosszúra nyúló interregnumot, hogy ne gennyező sebekkel keljünk-feküdjünk hétről hétre, hanem csak egy kicsit fájjon ott, belül. Megyünk a Carpihoz, itt az alkalom, hogy megint jól érezhessük magunkat, a csapatunk meccsén.
Táncolj még, te ébenfekete bikaborjú!
M’Baye Niang a tegnap esti győzelem hőse. Szinte minden jó tőle indult, alig volt olyan akciónk, amiből nem vette ki a részét. Robbanékonyságával, villámgyors helyzetfelismerésével és azokkal a zseniális első érintéseivel ő volt a sztár. 3 év szenvedés után végre megtört a jég, és megszerezte első A ligás góljait piros-feketében. Valóban, a sok ügyetlen, félszeg, önbizalomhiányos megmozdulását maga mögött hagyva ez a még mindig csak 20 éves srác megrázta magát, és parádés játékával főszerepet vállalt a szezon eddigi legnagyobb győzelmében. Nehéz elhinni, de tényleg így volt. Persze sok dolog kellett ahhoz, hogy ez így összejöhessen, de a lényeg mégis maga Niang, Niang és Niang. Hajtás után is a földön maradunk.
Konzervlecsó
Váratlanul, mondhatni derült égből villámcsapásként ért ez a derby, a vele együtt járó beharangoztatási kötelezettséggel együtt. Még a hét elején elvállaltam, mert jó fiú voltam, aztán kiment a fejemből, és most utolért. Juventus-Milan. És nem akar megmoccanni az a bizonyos. Az elmúlt két hét hullámvasútja norvégokkal, Fülöppel, Párizzsal, meg a szokásos hétköznapi húsdarálóval zárójelbe teszi ezt az ötszázforintos pezsgőlocsolást. Mert odaírhatják egy olyan kép alá, amelyen Mihajlovic, Montolivo és Abate ülnek egy asztalnál, hogy ‘top-flight classic‘, de én inkább a Dacia Sanderót reklámoznám az illető urakkal, vagy a Lehel téri nejlonzacsis csokis nápolyit, bár annak nem kell reklám, az eladja magát. És igen, nyugodtan a szememre lehet vetni, hogy ezzel a múltba révedős, mindent leszarozós, százszor elcsépelt olcsó fogással megúszom az „érdemi elemzést”. Hajtás után nincsen érdemi elemzés.
A bab nem hús
De nem is kutyagumi. Küzdelmes mérkőzés volt, végignézni mindenképp, bele is szunyáltam, ahogy azt kell. De ne szépelegjünk, hogy most voltunk először kuplerájban, nem volt ez cefetebb, mint bármelyik random szemkifolyatós meccsünk az elmúlt évekből, hogy a Sarri papa féle merényletről ne is beszéljünk. És még ki sem kaptunk, ugye?! Sikeresen összeguberáltunk magunknak 20 pontot így november elejére, legutóbb bajnoki címvédőként volt ennél többünk a szezon ezen szakaszában, semmi okunk nincs rá, hogy intenzívebben rinyáljunk, mint ahogyan egyébként szoktunk. Való igaz, három jutifali után belefért most ez a csontkemény szalonnabőrke, azok meg, akik bármiféle feltámadást vizionáltak, remélem faszagyerekek voltak, és elmentek szépen a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Hajtás után felületesen megvakargatjuk a dolgokat, aztán megyünk szünetre.
Sassuolo sálálálá!!!
Kedves barátaim, végre itt a várva várt derby!!! A csupán 2 éves múltra visszatekintő patinás párharc méltó folytatása következik a San Siróban ezen a napsütéses október végi vasárnap délutánján. A másfél milliós Milánót, de nem túlzás állítani, hogy egész Olaszország, sőt, a világ futballszerető közönségét lázba hozta az évszázados uralkodó északi gigász AC Milan és a feltörekvő vidéki trónkövetelő Sassuolo csatája, a harc, amelyben nincs annyi vér, verejték és szenvedés, amennyi drága lenne a jutalmul járó dicsőségért cserébe. De több ez, sokkal több, mint egy egyszerű futballmérkőzés, itt kérem valóságos társadalmi eseményről van szó, máskülönben nem Bertolacciról pletykálnának a város szépei a fodrásznál, és nem lehetne Zapata-mezben bárkit leszólítani a színházban. Hajtás után aláállunk.
Ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is!
Sohasem szabad első dühből posztot írni. Különösen igaz ez az olyan meccsekre, amelyek után lángra kapnak az indulatok, és beindul a bűnbakkeresés. Súlyos és később alaposan megbánt tévedésektől kímélhetjük meg magunkat is, és a környezetünket is, ha nem engedünk a lila köd tébolyának, és nem szennyezünk be őrjöngve mindent, ami számunkra kedves, csak azért, mert fel vagyunk dúlva a pillanatnyi sokk által. Ilyenkor szépen le kell nyugodni, meg kell várni, hogy tárgyilagosan tudjuk értékelni mindazt, amit láttunk, hátralépve egyet, a dolgok egészében nézve ezt az egyetlen egy darab mérkőzést. Hajtás után ez következik.
Az első talajmenti fagyok
Hűvösödnek az éjszakák, egyre csípősebb a levegő reggelente. Kabát nélkül nem látsz senkit már a buszmegállóban, csak a cefet söreinktől elázott német turisták nem fáznak már egy szál pólóban. De a víz, a Balaton vize még nekik is hideg, senkit sem zavar már a madárszar a stégeken, pedig most aztán de jól be tudna hűlni az a pár doboz sör. A kertben is sorra potyognak lefelé a zöld paradicsomok, nem nekik való ez az idő már. Így vagyunk ezzel mi is, milanisták, elmúlt a nyár, az az időszak, ami a legjobban áll nekünk a sörmeccsekkel, a sajtótájékoztatókkal és a mercatóval. Node mindez már elmúlt, szegény gallianik sem ciripelnek a fűben. De lesz-e vénasszonyok nyara? Milan-Napoli holnap este.
Plutarkhosz nyomában
Csak a Madonnina kegyeinek szólt a múlt heti fellángolás, vagy tényleg komolyan vesszük magunkat innentől? Akár ennyire is redukálhatnánk a holnap esti métával kapcsolatos felvezetőnket. Érzelmi okokból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szórjuk tele sallangokkal teljesen feleslegesen a felületet. Így is lesz, széép-naagy tőrténelmi összefüggés környezetbe helyezzük a dolgokat, a nagy római blogger előd-példakép mintájára, igaz, mi nem olyan csiribiri emberekkel foglalkozunk, mint Thészeusz vagy Romolus, hiszen itt van nekünk Szinyó meg Pippó, akik nem olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkoznak, mint holmi városalapítások. (Hanem mivel is???)
Continue reading
Szinyó! Rajtad a világ szeme!!!
A Pippo idejéből maradt erjedt moslékot már bekanalaztuk, elég volt! Kérjük, követeljük az új fogást! Az alapanyagok ugyan nem sokban változtak, a szakács viszont friss, mutassa hát meg, hogy mit tud! Az első két forduló megmutatta, hogy valamit ki kell találni. Láttuk, hogy ott tartunk, ahol a part szakad. Ezt a legőszintébben maga Szinyó ismerte be. Volt rá három hét. Három hét nem a világ, ahhoz azonban elégnek kell lennie, hogy lássuk, van-e még idén kiút a fostengerből, avagy nyomunk egy szaftos remake-et. Igenis, látni akarom holnap, hogy ugyan nem vagyunk makulátlanok, vannak még bajaink, de Szinyó elindult egy úton, vannak válaszai, képes futballt előcsiholni ebből a hervatag bagázsból. Aztán lehet, hogy a pesszimistáknak lesz igaza, és bebizonyosodik, hogy Krisztus is csak vízen tudott járni, nem szartengeren, mit akar akkor egy Szinyó, alias Miha, alias Traktoros, alias Cigány, alias Barbika, alias Borovói Bombázó, alias Barbika, alias Kamionos.