Totális érdektelenségbe fullad a ritorno rajtja: januárban már tényleg csak a falvédőről frissen lebucskázottak várhatnak feltámadást. Látjuk, hogy mi van. És ez rossz. És még rengeteg van vissza belőle. Nem érzem magamban az erőt ehhez, és nem hinném, hogy egyedül lennék ezzel. Frusztráltságunk nőttön nő, kezdünk kiégni. Elfogynak a gondolatok. Egyre kisebb intenzitással tudjuk beleélni magunkat ebbe a fene nagy milanistaságba. Szenvtelenné válunk, kiüresedik a szurkolói lét mint olyan. Valódi érdeklődés nélkül, valójában csak önként magunkra szuszakolt kötelességtudatból ülünk még mindig a hajóban. Gépiesen jönnek egymás után az egyre kényszeredettebben teljesített teendők. De mi van akkor, ha egyszer csak kiesünk a napi-heti rutinból? Na, ez a félelmetes. Ettől valósággal rettegek. Ezért íródik meg most ez a poszt, semmi másért. Hajtás után a nagy semmi.
krasnaja összes bejegyzése
Jugók haza!!!
Fiúk-lányok, nekem jutott csapatunk római bajnokijának felkonferálása. A pasztázást – hála az édes jó Istennek – nem láttam, most így megnéztem egy összefoglalót, hát tényleg minden részvétem a hősiesen kitartóknak, azt hiszem, ezzel ugyan alaposan leszedálhatták magukat. Amellett, hogy ez tényleg erősen szopol kategória volt, azért gondoljunk csak bele, hol volt és mit csinált –mondjuk– 21 éve Mihajlovics? És Donadoni? És mi lett belőle? Hiába, az emberi fantázia még mindig képtelen akárcsak megközelíteni is azokat az abszurditásokat, amelyeket az Élet produkál. Grátisz. Csak neked és csak most! A helyzet egyértelmű: takarodjon az a szar szemét Mihajlovics!!! Hajtás után már a következő misterünk kommentálja az eseményeket!
A 10 legnagyobb csalódás
Nem tudom, hogy mitől szilveszteri a téma, a lényeg, hogy a következő posztban összegyűjtöttem azokat a játékosokat, akik szerintem a legnagyobb csalódást okozták nekünk, milanistáknak. Hatalmas méhkasba nyúltam bele, amikor elkezdtem azokat az arcokat összegereblyézni, akiknél valami elcsúszott. Rengeteg játékos, csoda sok történet, változatos tényezők. Ez nem egy kategória, ez nem egy poszt. Ebbe az elsőbe most azok kerülnek bele, akikben sokkal, de sokkal több lett volna benne, mint amennyit végül is sikerült realizálni. Hajtás után vár mindenkit egy rendhagyó lista. És hatalmas köszönet a Forza Milan fórum lakóinak, amiért nem egy posztra való névanyaggal láttak el.
A 10 legszebb Milan-gól
Kedves barátaink, karácsony alkalmából összedugtuk a fejünket, és a Forza Milan fórum lelkes csapatával kiegészülve megkíséreltük összegereblyézni a 10 valaha volt legnagyobb dugót. Mihez lehetne ezt hasonlítani? Szokták mondani, hogy nem lehet az összes jó nőt megdugni. Hát, ilyen. Vagy még kegyetlenebb. Nem lehet, egyszerűen nem lehet megcsinálni! A listán, az én listámon lesz 10 átkozottul penge zúzás, mindezt úgy, hogy nem fért rá egy Ibrahomovic-, egy Pippo-, egy Ronaldinho-, egy Boateng-, egy Mexes-, egy Borriello-alakítás sem. Hogy a Grenoliról például szót se ejtsünk, mert hát mi volt az. No de ajándék lónak ne nézd a fogát, uram bocsá’, majd ha te csinálsz egy ilyen listát, akkor én jövök. De szeressük egymást, ünnep van, minden fasza. Hajtás után előétel a nagy gyomorrontáshoz.
Fujtós tarhonya
Száraz, mint a jó kunsági homok, nehéz, mint egy talicska érett trágya, kapar, mint a legcudarabb házipálinka, és úgy érzed magad tőle, mintha lenyeltél volna egy kiló meggymagot. Állítólag egyszer valaki ráfújta az orrát, hogy jobban csússzon, persze, aki mesélte nekem, az is csak úgy hallotta valahonnan, ti is úgy terjesszétek, hogy beiktattok vagy 5 köztes szereplőt. Tisztára mint Platón Lakomája. Szerencse is, hogy nem láttam, mert aligha tudtam volna felépülni belőle, és akkor most nem tudnék posztot írni nektek. Na nem mintha ne lett volna doszt elég a Hellas-szopás, én azt mondom, posztot kaptok, oszt jó napot, a meccset magát meg inkább ki is hagyom a sunyiba. Még hétközi olvasnivalót is kaptatok Pálka arany tollából, ugye, hogy micsoda cukker-mukkerek vagyunk? Hajtás, pajtás!
Óvatos derűvel # Carpi v Milan
A borzalmas szezonkezdet, a vele járó kilátástalan játék, az arcpirító vereségek után nem esett atomjaira a csapat, talajt fogtunk, a nihil ránk nehezedő köde eloszlani látszik. Csalóka még ugyan a hézagaiba betüremkedő fénysugár, lehet, hogy nem a Naptól jön, hanem valami rohadva ég. De akkor már nagyon büdös lenne. Hát, én erősen érzek bizonyos szagokat, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ezzel az elhasznált garnitúrával létezik újjászületés, node nem is olyan fontos, hogy 1, 2 vagy 5 éven belül megint világverő csapatunk legyen, a lényeg az, hogy túl tudjuk élni ezt a kínosan hosszúra nyúló interregnumot, hogy ne gennyező sebekkel keljünk-feküdjünk hétről hétre, hanem csak egy kicsit fájjon ott, belül. Megyünk a Carpihoz, itt az alkalom, hogy megint jól érezhessük magunkat, a csapatunk meccsén.
Táncolj még, te ébenfekete bikaborjú!
M’Baye Niang a tegnap esti győzelem hőse. Szinte minden jó tőle indult, alig volt olyan akciónk, amiből nem vette ki a részét. Robbanékonyságával, villámgyors helyzetfelismerésével és azokkal a zseniális első érintéseivel ő volt a sztár. 3 év szenvedés után végre megtört a jég, és megszerezte első A ligás góljait piros-feketében. Valóban, a sok ügyetlen, félszeg, önbizalomhiányos megmozdulását maga mögött hagyva ez a még mindig csak 20 éves srác megrázta magát, és parádés játékával főszerepet vállalt a szezon eddigi legnagyobb győzelmében. Nehéz elhinni, de tényleg így volt. Persze sok dolog kellett ahhoz, hogy ez így összejöhessen, de a lényeg mégis maga Niang, Niang és Niang. Hajtás után is a földön maradunk.
Konzervlecsó
Váratlanul, mondhatni derült égből villámcsapásként ért ez a derby, a vele együtt járó beharangoztatási kötelezettséggel együtt. Még a hét elején elvállaltam, mert jó fiú voltam, aztán kiment a fejemből, és most utolért. Juventus-Milan. És nem akar megmoccanni az a bizonyos. Az elmúlt két hét hullámvasútja norvégokkal, Fülöppel, Párizzsal, meg a szokásos hétköznapi húsdarálóval zárójelbe teszi ezt az ötszázforintos pezsgőlocsolást. Mert odaírhatják egy olyan kép alá, amelyen Mihajlovic, Montolivo és Abate ülnek egy asztalnál, hogy ‘top-flight classic‘, de én inkább a Dacia Sanderót reklámoznám az illető urakkal, vagy a Lehel téri nejlonzacsis csokis nápolyit, bár annak nem kell reklám, az eladja magát. És igen, nyugodtan a szememre lehet vetni, hogy ezzel a múltba révedős, mindent leszarozós, százszor elcsépelt olcsó fogással megúszom az „érdemi elemzést”. Hajtás után nincsen érdemi elemzés.
A bab nem hús
De nem is kutyagumi. Küzdelmes mérkőzés volt, végignézni mindenképp, bele is szunyáltam, ahogy azt kell. De ne szépelegjünk, hogy most voltunk először kuplerájban, nem volt ez cefetebb, mint bármelyik random szemkifolyatós meccsünk az elmúlt évekből, hogy a Sarri papa féle merényletről ne is beszéljünk. És még ki sem kaptunk, ugye?! Sikeresen összeguberáltunk magunknak 20 pontot így november elejére, legutóbb bajnoki címvédőként volt ennél többünk a szezon ezen szakaszában, semmi okunk nincs rá, hogy intenzívebben rinyáljunk, mint ahogyan egyébként szoktunk. Való igaz, három jutifali után belefért most ez a csontkemény szalonnabőrke, azok meg, akik bármiféle feltámadást vizionáltak, remélem faszagyerekek voltak, és elmentek szépen a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Hajtás után felületesen megvakargatjuk a dolgokat, aztán megyünk szünetre.
Sassuolo sálálálá!!!
Kedves barátaim, végre itt a várva várt derby!!! A csupán 2 éves múltra visszatekintő patinás párharc méltó folytatása következik a San Siróban ezen a napsütéses október végi vasárnap délutánján. A másfél milliós Milánót, de nem túlzás állítani, hogy egész Olaszország, sőt, a világ futballszerető közönségét lázba hozta az évszázados uralkodó északi gigász AC Milan és a feltörekvő vidéki trónkövetelő Sassuolo csatája, a harc, amelyben nincs annyi vér, verejték és szenvedés, amennyi drága lenne a jutalmul járó dicsőségért cserébe. De több ez, sokkal több, mint egy egyszerű futballmérkőzés, itt kérem valóságos társadalmi eseményről van szó, máskülönben nem Bertolacciról pletykálnának a város szépei a fodrásznál, és nem lehetne Zapata-mezben bárkit leszólítani a színházban. Hajtás után aláállunk.