beharang kategóriaarchívum

Nr. 11 Parma – Milan – A tejesség igénye nélkül

Pajtások az van, hogy ezen kívül a Geszti Péter által is szégyellnivaló szóviccen kívül semmi más frappáns nem jut eszembe az eheti szombat esti lázról, pedig továbbra is a tabella előkelő felében ücsörgünk. Hova tovább, a beharangon kívül bevállaltam az öfi megírását is, úgyhogy a végén keretes szerkezetbe foglalhatom ezt a futballcsemegének nem ígérkező rangadót, Angéla néni pedig örülhet a szakközépből, hogy még emlékszem egyáltalán erre a fogalomra.

A Pixabay azt mondta, hogy Lizenzfrei, remélem nem jön ránk a Másolómacska megint
Continue reading

7 Giornata — Pioli visszatér — Milan-Fiorentina

Újabb másfél hét válogatott szünet után eljött az ideje, hogy kedvenc csapatunk újra harcba szálljon a világ legerősebb bajnokságának negyedik helyéért. Ezúttal az ellenfél nem más lesz, mint a Pioli fémjelezte Fiorentina. A vasárnap esti mérkőzésről lesz szó, viszont ez a beharangozó még csütörtök–péntek magasságában készül. Tehát ha bármi téves információ szerepelne az itt leírtakban, az pusztán a véletlen műve lehet.

Kezdjük is rögtön a Fiorentinával! Ez az idei szezon eddig, finoman fogalmazva, sem úgy alakul számukra, ahogyan azt eltervezték. Az eddig lejátszott hat forduló alatt mindössze három pontot tudtak összeszedni, azt is három döntetlen árán, amelyek közül kettő is 0–0-s eredmény volt. Az egyik az óriási Pisa ellen, a másik pedig a Torino ellen született, és van itt még egy 1–1-es döntetlen is a Cagliari jóvoltából. Hagyok időt ennek a megemésztésére. A másik három mérkőzés három vereség — mindhárom hazai pályán, ráadásul. A Napolitól és a Romától ki lehet kapni, de a Comótól talán nem kellene, főleg a saját közönséged előtt.

Az ilyen veretes eredmények, valamint a mutatott játék miatt én arra készültem, hogy a válogatott szünet után már nem Pioliról kell értekezni, hanem egy új edzőről. Viszont egyelőre még kitartanak Pioli mellett Firenzében. A keret egyébként nem rossz: a Džeko–Moise Kean–Gudmundsson támadószekció kifejezetten tetszetős, és akár látványos játékra is képes lehetne — persze nem Pioli irányítása alatt. A védelemből érdemes lesz figyelni Comuzzo játékát, őt elvileg az „albán pékünk” is kergeti egy szerződéssel. A középpályán viszont lenne mit javítani — mondjuk egy jó Borja Valeróval vagy Bonaventurával. Na de ennyi elég is volt violákról nézünk szét picit Milánó szebbik felén is.

 

Ami minket illet, volt ez a válogatott szünet vagy mi. Ami olyannyira „jól” sikerült, hogy négy kezdő játékosunk is lesérült. Nevezetesen Pulisic, Rabiot, Estupiñán és Saelemaekers estek ki. Rafa is korábban tért vissza a válogatottól, mint ahogy azt előzetesen várni lehetett. Az ő esetében viszont nem sérülésről van szó, hanem a fizikai állapotával akad gond. Ez mondjuk nem annyira meglepő annak tudatában, hogy épp most tért vissza egy hosszabb kihagyás után.
Valamint Nkunku is kisebb lábsérüléssel jelentkezett újra edzésre. Szerdán és csütörtökön nem is tudott teljes értékű edzésmunkát végezni a csapattal. Nem túl jó hírek ezek, főleg Pulisic és Rabiot hosszabb kiesése lehet majd igazán fájó.

Pulisic már túl is van egy MRI-vizsgálaton, ami kimutatta, hogy a combhajlítója megsérült. Tíz nap múlva újabb vizsgálatok várnak majd rá. A jelenlegi diagnózis alapján legalább három hét kényszerpihenő vár rá.
Ráadásul, ahogy feljebb is írtam, a helyére szóba jöhető Rafa vagy Nkunku sincs százszázalékos állapotban.

Rabiot esetében is megtörtént az MRI-vizsgálat: nála vádlisérülésről van szó, ami minimum egy hónapos pihenőt jelent. Az ő pótlása viszont talán könnyebb feladat lesz – valószínűleg Ruben fog újra feltűnni a pályán. És hogy miért ezen a poszton és nem Saelemakers helyén azt lejjebb fogom kifejteni.

Estupiñán bokasérüléssel bajlódik, ami nem tűnik komolyabbnak; ő valószínűleg csak a vasárnapi meccset kénytelen kihagyni. Felkészül újra Bartesaghi.

Saelemaekersről viszont jó hírek érkeztek: pénteken már teljes értékű edzésmunkát végzett, és bevethető lesz vasárnap. Az ő esetében szerencsére nem volt szó komoly sérülésről, így Rubennek sem kell újra feltalálnia a szárnyvédő szerepkörét – szerencsénkre.

Na, hát ilyen előjelekkel vágunk neki ennek a fordulónak. A Fiorentina eddig nem mutatott túl sokat, és őszintén szólva kétlem, hogy ez pont vasárnap este fog megváltozni. Jó lesz viszont újra látni Piolit a San Siróban – mégiscsak arról az edzőről beszélünk, akivel az utolsó bajnoki címünket szereztük.
A kezdőt valószínűleg már mindenki tudja, de ha mégsem, Turbo úgyis gondoskodik róla, hogy senki ne maradjon le róla.

TIPP: Milan 2:0 Fiorentina  (Ruben 2x)

°5 Giornata: Milan – Napoli / A Bab Éve

Hasítunk, urak, hasítunk! Allegriball masterclass, tökéletesre járatott satu, és retesz, ami a csapat játékát illeti. Ráadásul baromi eredményes eddig az ellenfél támadásainak nullához való konvergálása, így az elmúlt szezonokhoz képest lassan már szokásos módon, egészen eltérő érzelmekkel ülünk le a tv elé mostanság: bizakodva, és nem alaptalanul. Ki hitte volna, hogy már rögtön, az ötödik fordulóban eljön a szezont lényegében meghatározható mérkőzés a bajnoki címvédő ellen. Izgalmas kis csörte lesz!

Continue reading

Cop(p)ásálló Téligumi a Terepjárón

Tisztelt honfitársaim! Ma este ismét labdázunk egyet, remélhetőleg tükörsimán lehozzuk. Magam sem hiszem el, de rendesen várom a találkozót, pedig az AllegriBall minden, csak nem az én ízlésem. A tavalyi posvány után egy korty forrásvíz ez az eredményes és kiszámítható játék. Röviden értékeljük az eddig látottakat, mégrövidebben felvezetünk a meccsre, vizuálisan pedig megtekinthetjük, kinek mi a másodállása.

Continue reading

°4 – Rubenese – Milan

Még csak a negyedik fordulónál járunk (17-nek tűnt, legalább, mondanák az Allegri-ball fújolói) és máris egy klasszikus 6 pontos meccs következik egy közvetlen riválissal, mindez a világ legerősebb bajnokságában. Mit kívánhat még Milánó szebbik felének rajongótábora? Kevesebb elszenvedett xG-t már aligha, úgyhogy hajtás után mégis kitalálunk valamit.

Continue reading

°2 Giornata: Lecce – Milan / Mi az a fibula?

Gemini aszondja, hogy: A fibula szó jelenthet ókori ruhakapcsot, csatot (amelyet a felsőruházat rögzítésére használtak) vagy az ember lábszárának egyik csontját. Ezen kívül utalhat egy pécsi szállodára és wellness központra is, amely egy antik fibula lelet alapján kapta a nevét. Na, ezek közül valami megreccsent, szíjjelment, eltörött, és nem hinném, hogy a ruhakapocs, vagy a szálloda. Meg ha már pécsi, akkor amúgyis a sör, és bár az sem valami jó, mégsem egy szárkapocscsont-törés, amit Szánti összemexikózott szerencsétlen Árdinknak.

Continue reading

Coppa Italia Final

Úgy alakult, hogy az idei szezon legfontosabb mérkőzése vár ránk szerda este a Bologna ellen. És nem a bajnokság vagy esetleg a vásárvárosok európai kupadöntője lesz ez, hanem ez bizony a Coppa Italia döntője. Nem is akárhol, hanem az Olimpicoban. A pénteki bajnoki annyira simára sikerült e két csapat részvételével, hogy a szerkesztőség még az összefoglalóról is megfeledkezett. Így hát én sem fogok most erről többet írni; aki erre várt, az most kicsit csalódni fog.

Ami minket illet, azt hiszem, bátran kijelenthető, hogy a klub gazdag történelme alatt nem volt ez a kupa az első számú célkitűzés soha. Inkább olyan dolog volt, ami a legkönnyebben beáldozható volt egy esetleges Bajnokok Ligája- vagy bajnoki győzelem miatt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a klub fennállása alatt mindössze ötször sikerült elnyernie ezt a trófeát. A legutolsó győzelemig is egészen a 2002/03-as szezonig kell visszamenni. És ha már itt tartunk, az, hogy egy szezonon belül kettő kupát is nyert a csapat, az sem mostanában volt. Aki a kummant szekcióban megírja a helyes megfejtést, hogy mikor volt az utolsó duplázás, az jutalmul egy dedikált Emerson Royal könyvet kap, ami stílusosan „Fent a csúcson” címet viseli.

Persze, a döntőkben többször is megfordultunk már. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nyolc elbukott döntő. Közülük több igazán fájdalmas módon. Például, amikor legutóbb a döntőben jártunk, akkor a Juventus egy laza 4:0-val intézett el bennünket. Itt alább a videó, csak hogy lehessen min szörnyülködni.

Szóval nyugodtan kijelenthető, hogy ez eddig nem éppen a mi kedvenc kupaporondunk volt. Na de itt lesz bizony egy ellenfél is, mégpedig újfent a Bologna. És hiába simáztuk le őket hétvégén, ez ne tévesszen meg senkit. Ha ránk igaz, hogy a szezon legfontosabb meccse jön szerdán este, akkor ez a Bolognára hatványozottan igaz. Ráadásul nekik még lesz is miért visszavágni, biztos, hogy oda fogják tenni magukat. Emellett még igazi Coppa-specialistának is számítanak, az ugyan igaz, hogy csak kétszer döntőztek ebben a sorozatban, viszont mind a két alkalommal meg is nyerték, ha már odakerültek. Persze egyik győzelmük sem mostanában volt, a legutóbbi az 1973/74-es szezonban esett meg velük. Így vizsgálva pedig már nem is volt olyan rég a mi utolsó győzelmünk.

Ami a csapatot illeti, komoly változtatásoktól nem kell tartani. Minden bizonnyal maradunk a jól bevált 3-4-3 felállásnál. Egyedül csatárposzton van kérdőjel a kezdőket tippelgető oldalaknál. Van, ahol továbbra is Jovicot írják. Viszont egyre több helyen, a hétvégén duplázó Gimenezt várják a kezdőbe. Jó lenne, ha magára találna a jó Santiago, és nem csak egyszeri fellángolás lett volna az a dupla. Nagyon rég várunk már egy minőségi kilencesre. Ami a középpályát illeti, Fofana játéka erősen kérdéses, éppen ezért itt most nagy valószínűséggel megint a Reijnders-Loftus párosnak kell majd bizonyítania. Ami pedig a győztest illeti, az a kupa mellé kapni fog egy Európa Liga főtáblát is. Ez pedig a mi esetünkben egy ilyen szezon után talán még magánál a kupánál is többet számít majd. Tehát szerdán este, ki a BB által szervezett meccsnézős helyen, ki pedig itt a kummant szekcióban, valahogy próbáljuk meg kiszurkolni ezt a csicskaduplát!!!

Valami hasonlót szeretnék megint látni.