Bár hétfőn már debütált Mihajlovic Milanja, azonban az első igazi nemiszerv-méregetésre vasárnapig kell várni. Firenzében egyébként sem lenne könnyű, és veszettül sajnáljuk a sportfogadókat, mert ha van meccs, amire halvány tippünk sincs, akkor az a mienk. Azért írunk elé néhány mondatot, de ha nem így lesz – hát, az időjósok is tévednek. Continue reading
Cimborák, IN-DUL-A-SZE-ZON!!! A nyári szünet kellett, nagyon kellett, a poszt-nem-írás nemkülönben, de most vége a lazsálásnak, és begyújtjuk a rakétákat. Igaz, egyelőre csak egy olasz kupa selejtező van a menüben, a vészterhes Pippo-éra hagyatékaként, az is csak két nap múlva, de hát nem lehet mindig BL-döntőket beharangozni! (Egyet szeretnék, csak egyet, a kutya úristenit.) Most más lesz, nagyon más, alaposan fel lett forgatva a moslékos dézsa az Atalanta felszeletelése óta, nyilván erről is szólni fog a poszt, de csak egy kicsit, ugyanis jövő héten szerkesztőségi körben fogjuk megnyitni ezt a felettébb furának ígérkező szezont.
Hol van már az az idő, amikor Brienza küldte a mélybe a Milant a legutóbbi bergamói meccsen – mindenesetre Franco gólja tényleg baromi nagy ütés volt, mert azóta sem sikerült padlóra állni, mondjuk a leginkább azt kellene tudni, hogy pontosan melyik státuszában tartunk ennek a folyamatnak. Emlékezetes szezonzáró következik, szerencsére nem borítékolható végkimenetellel. Continue reading
Az utolsó hazai meccsre készülünk, de nagy ünneplés biztos nem lesz. Ha csak az nem, hogy Bonera ismét kapitányként vezetheti ki a srácokat méltóképpen szimbolizálva az egész szezont. Most jöhetne valami bíztató, de azon túl, hogy egy ideig nyugi lesz a San Siróban és szépen süt a nap, túl sok jó nem jut eszembe.
Azon kívül, hogy az ég egy adta világon semmi tétje nincs a hátralévő bajnokinak (ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint a Juventus, hé!) azért még egy-egy apró momentum meg tudja melengetni az ember szívét. Bármennyire is hihetetlen, de volt ilyen az elmúlt héten is, még ha ez a győzelemmel kicsit érthetőbbé is vált.
Continue reading
Folytatódik a szopómenet kegyetlenül, nincsen megállás. Minden tiszteletem azoké, akiket le tud még kötni ez a borzalom, én viszont úgy vagyok vele, hogy az obligát posztot megírom, azt’ meglátjuk. Sok időm mondjuk nincsen rá, mert egy órán belül indulhatok a közösségi kutyaoltásra, egy roti meg egy németjuhász kannal megyek, biztos jót fog tenni az idegeimnek. Bevallom, korán kelő keményen dolgozó magyar ember vagy mi a lófasz lévén pont nem azzal akarom tölteni a szombat estémet, hogy nézem, ahogyan Pippo búval baszott pofával totyog az oldalvonal mellett, miközben lődörögnek a nagy-nagy bajnokok a pályán. Fityfenét, azt. Sz’al elmehet a picsába az egész bolhacirkusz, ahogy van. Hajtás után rövidre fogjuk.
Már csak 5 meccs van ebből a minősíthetetlen szezonból, így nagyjából 10 óra teljesen értelmetlen időtöltés vár ránk egészen a következő, szeptemberi szezonkezdetig. Viszont ha már a boldogságot ilyen meglepő helyen keressük, jöjjön pár érv amellett, hogy miért is válhat maradandó élménnyé a vasárnapi parádé, persze csak és kizárólag Pippo szellemes húzásai, Fester mosolygós ábrázata és Cerci intelligens tekintete után. Minden valószínűség szerint, ha nem is a nagyon közeli jövőben, de pár éven belül újra lesz értelmes csapat, szellemes játék, akkor pedig a mostani szezon (meg az előző, meg a következő) csak egy rossz álomnak fog tűnni. Valami olyasmi, mint, amit az ezredforduló tájékán éltünk át, csak még hárommal kilátástalanabb. Mindenesetre van-e trúbb módja a nosztalgiázásnak, mint feleleveníteni az időket, amikor Helveg jobbvédőként segítette a támadásokat, Roque Junior kiváló ütemű belőpőkkel akadályozta meg az ellent és Guglielminpietro trükkös szólókkal babonázta meg rajongóit?
Az idei, teljesen korrekten lehozott szezont nem sok minden mentette eddig, de az különösen tetszett azért, hogy vagy baromi jól összezárt a fal, vagy ténylegesen elenyésző számban voltak konfliktusok a csapaton belül. Hétvégén viszont rés mutatkozott a védelmi egységeken. Continue reading
Ma este végre nem kell tovább várnunk, és újra megkapjuk, amire egész héten vártunk, amiről még majd szerdán is beszélni fogunk a haverokkal, kollégákkal és méltán nagy örömöt, vagy legalább szenvedélyt vált ki bennünk. Ugye Ti is remegve várjátok az Udinese elleni csörtét? Continue reading
Mindig az, amelyikre éppen gondolok. De most komolyan, hogy lehetne ezt eldönteni? Ez olyan, mintha azt kérdeznék, hogy barna vagy fekete színű cipőpasztával szeretnél-e fogat mosni. Vagy hogy tüdőrákban vagy torokrákban haljál-e meg. Vagy hogy Mészöly Kálmán vagy Pintér Attila legyen-e a gyereked magyartanára. Aki aztán a szörnyű élmények hatására az ISIS-be vagy az Al Kaidába lépjen-e be? Jajj, nem tudok dönteni, inkább megyek vissza cserepet pakolni! Node. „A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket.”- írotta vala Dante Allegri, a rasztahajú sufnipoéta. Úgyhogy ezt el kell dönteni, elvtársak! Hajtás után forró zsírba lógatjuk a pélót.
