Jön az év utolsó meccse a könnyed karácsonyi hangulatban, megfogyatkozott csapattal vesszük fel a harcot a Coccolino ellen. Akármilyen rosszak az előjelek, ezt most tök nyugodtan lehet várni, legrosszabb esetben is másodikként vonulunk a szünetre, 4 pont előnnyel a harmadikhoz képest, azt hiszem bármikor aláírtuk volna ezt a forgatókönyvet. Ha meg már a Sassuolo ellen meg tudott lepni minket (ismét) a csapat, ki tudja, mi lesz még ma este…
Pajtások, ha volt egy lehetetlen helyzetből behúzott meccs, akkor ez az volt. Full kivéreztetve a csúnya kis mumusok ellen. Erre fel nemcsak, hogy nyertünk, de újra megdöntöttünk egy történelmi rekordot Rafaelló 6 másodperces villámcsapásával, mindezt Morse úr tiszteletére — az egymás utáni két hosszú síp pont az M betű. Meg a Milan is, nyilván. Ha a hazaiak be akartak takarni minket, nos, belőlük lett mém. Ha nekem azt mondják, hogy integető kis zöld emberek, akkor innentől biztosan a lest reklamáló sassolosok jutnak eszembe, nem pedig a természetvédők. Hajtás után rövid dicsőítés a hősöknek.
Hát Hölgyek-Urak, a lehető legrosszabb módon érkezünk meg a rangadó szériába, kisebb hullámvölgyben vagyunk, jönnek fel a riválisok, növelve a nyomást, kidőlt a fél csapat, és a még ép arcok között is vannak, akik a fáradtság és egyéb okok miatt borzasztó formában játszanak, szóval talán most van az, hogy tényleg félthetjük kicsit a fiúkat. Innen szép nyerni?
Nincs mit ragozni: ez a genovai teljesítmény bizony szar volt, méghozzá nagyon, és nem lehet szerencsétlenségre sem fogni, mint mondjuk a Parma ellen. El kell fogadni, hogy most ennek az 1 pontnak is örülni lehet, mert még ezt sem érdemeltük meg annyira valójában. A tovább után azért inkább pozitív hangvételű értékelés következik.
Pajtások, ellátogatunk a Griffek földjére. Hétközi ez a landolás, ezek a párosítások bizony könnyen gellert tudnak kapni. Óva intek mindenkit attól, hogy készpénznek vegye a vendéget, hiába zacskózták be az uccsó 5 meccsüket otthon ezek a jószágok, ez nem így megy. Láthattuk ezt a hétvégén. Pluszban, ellenünk mintha minden szar csapat felszívná magát. És december 16 — dübörög az Advent még ebben a bizarr koronás korszakban is. Azért persze toronymagas esélyesek vagyunk, de ha egy dolgot nem tudok elégszer elmondani, akkor az az, hogy még mindig nincs olyan, hogy kötelező. Hajtás után várjuk a becses kummantokat, gyertek, minden!
Continue reading
Pajtások, tegnap este az ikszért is össze kellett tennünk a kezünk a végén. Jó volt a Parma? Nem mondanám. Nem is lett volna muszáj 2 gombócot is beszedni tőlük. Összejött, van ilyen. Eközben pedig elöl semmi és semmi sem, centiken múló, bebukott lesgól, és a keresztléc szétforgácsolása — és mégis kibirkóztuk az egyik pontot. Egy elátkozott este, melynek végére kimondhatjuk, hogy immár minden csapatrészből kiesett a legjobbunk. Mekkora meccs volt ez is, te jó ég!!! Hajtás után rövid összefoglalás.
Papíron könnyűnek ígérkező meccs következik ma este, kötelező lenne tehát megőrizni az előnyt az élen, egyrészt mivel az Inter megnyerte az aktuális bajnokiját, nekik ráadásul már másra nem is kell majd koncentrálniuk ugye, így tartani kell előttük ezt az 5 pontot, amíg csak lehet. Másrészt meg azért, mert pont ezután következik majd egy nehezebb sorozat, több (egész pontosan 4, ha ideveszem a Sassuolot is) rangadónk is hátravan még a szezon első felében.
Minimális téttel bíró csütörtök esti lötyögés, gyakorlatilag ennyivel lehet jellemezni az amúgy is kissé érdektelen EL csoportkör utolsó meccsét. Tegnap röhögtünk egyet az Interen, ma elég azon izgulni, hogy ne legyen sérülés, holnaptól meg 2 hónapig lehet kizárólag arra fókuszálni, hogy jövőre már kedd és szerda esténként szurkolhassunk európai meccseken a csapatnak.
….and another one. Így gyűjtjük a győzelmeket mostanában, szépen rutinból. Hiányzik a csapat 5 legfontosabb játékosából 3? Nem baj, akkor is behúzzuk valahogy, ennek köszönhetően pedig túl a szezon negyedén is még mindig magabiztos előnnyel tartjuk az első helyet. Kis izzadás a meccs végén, rekordöntés, fiatal csillagok, újabb 3 pont.
Pajtások, anno nagyon komoly párosítás volt ez a ma esti. ’94 augusztus 24-én sorozatban a harmadik Supercoppa trófeáját vette célba a Capello-legénység a genoaiak ellen, egy a mai későőszi hunyorgós napsütéses méla délelőttöt kinevető késő nyári washingtoni éjszaka. Nyilván mindenki nagyon izgul, úgyhogy elárulom: meglett, még ha nem is volt egyszerű, ugyanis Szinyó bácsi szabijával az ellen szerzett vezetést. Nem búslakodhattunk sokáig azért, Gullit fejese utat talált Zenga kapujába még a szünet előtt. Mivel több gól már nem is született, jöhettek a tizik. És mivel a korábbi milanista Evani kihagyta, illetve Szinyónak közelebbről már csak a keresztléc jött össze, lehetett is ünnepelni. Ha akkorát nem is, azért jó lenne ma este is megelégedéssel zárni majd a patakokat. Hajtás után rövid felvezetés.