Dermesztő. Egy átlagos kifejezés, ami van, akinek a jövő heti időjárás zordra fordulását jelöli, másnak a Dragon Ball egyik lilafejű, liberálisan nemtelen (they) főgonosza jut eszébe, míg számunkra, egyszerű Milan szurkolóknak a csapat tegnap bemutatott idegenbeli játéka dereng fel a szárd homályból. A három pont viszont három pont, azt nem kell magyarázni.

Boldog karit utólag is minden kedves szurkolótársamnak! Remélem kellemesen teltek az ünnepek, mindenkinél szépen fogyott a bejgli halászlével, sehol se dobta be senki a meghitt vacsora közben a „politika” feliratú atomtöltetet és a gyerek is meg volt elégedve a Jézuskával. Még szinte vissza se kecmeregtem rokonlátogatásból a fővárosba, máris ülhettem be meccset nézni egy szégyellnivalóan nagy mennyiségű almáspite társaságában vasárnap délben, hogy aztán a kajakómából háromszor is visszarántsanak a valóságba a góllövőink. Ünnepek közti, félgőzös értékelés következik, de ami sokkal fontosabb: k mesterék megszakértették a Fekete Kontinens és Kedvenc Csapatunk korrelációját. ITT lehet hallgatni, AMOTT pedig a vizuális inger található.

Előrehozott mikulás bácsi első helyezést intézett a csapatnak a hétvégi bajnoki után. Érdekes, de egyben unalmas találkozó nagyszerű s nyugodt sörözési lehetőséget hozott a szurkoló elvtársaknak, kivéve a ráadást, ahol az addig elfogyasztott lőre kicsordulhatott a pohárból az erős szorítás súlya alatt. Ezt vesézzük ki.

Kedves Egybegyűltek! Hazudhatnánk magunknak és mindenki másnak is, hogy ezen a meccsen mi játszottuk a futball nevű játékot, de nem így volt. Ámbár az ellen sem volt istenigazából lehengerlő. Mondhatnánk azt is, hogy nem érdemeltük meg a győzelmet, de a kuzinok akkor még annyira sem. Regélhetnénk arról, hogy felborult a pálya, olyan nyomás alatt tartottak bennünket, de igazából ez sem lenne igaz, mert csalóka volt ez a tegnapi kis fockázás. Az eredményt nem kell magyarázni, mégis megtesszük a hajtás után.

Legyünk őszinték, ez cefetszar volt. Hogy annak köszönhető-e, hogy akkora mellénnyel sajnáltam le a beharangozóban a Parmat, mint amekkorával a fiaink kergették a pettyest a legveszélyesebb eredmény beállta után, azt nem tudom, de gyanítom, hogy nem, ezzel maximum magamat hoztam újfent kellemetlen helyzetbe. A döntetlen persze nem a világvége, ismételtük ezt már unásig, de így, ebben a formában, ez érzetre egy vereséggel ért fel, nem véletlen, hogy flagstaff is meghozta a csajt a végére a buliba.

Nincs kifogás, itt nyerni kellett. Ez hat pontot ért a negyedik helyért folytatott harcban, ami – ne legyünk naívak – továbbra is a fő célunk erre az idényre. Az Allegriball ismét nagyot csillant, volt anyázás, mennybemenetel, és nagyon sok pozitív momentum – ezekről emlékezünk meg a hajtás után.

Hatalmas mérkőzésen hatalmas győzelem. Ez így nem igaz, de igazi profikként hoztunk le egy nagyon kellemetlen szituban egy nagyon kellemetlen meccset. Szép volt srácok. Alábbiakban ezt énekeljük meg.

Tegye fel a kezét, aki nem örül a megszerzett három pontnak! Lehetett volna ez 3:0, vagy 4:1 is, de a lényegen nem változtat – gyakorlatilag nem volt itt semmiféle szó vendég pontszerzésről az első perctől kezdve a lefújásig. Még csak a halovány szagáról sem. A kanyar mögött sem. Allegri ráncainak a mélyén sem. Az pedig, hogy nem engedett a védelem kapura tartó lövést, az valami félelmetesen gyönyörű! A hajtás után megünnepeljük a megünnepelhetőt, és nem károgunk sokat a többin, csak amennyit muszáj.

Nem kaptunk gólt, lőttünk kettőt. Kell ennél több? Szép játék, jó kombinációk, működő meccsterv? Persze pityu, meg még mi kéne a betonbiztos 9. helyhez?