Röviden csak ennyi a bajunk, hogy nem lehet mutogatni senkire. Pontosabban sok mindenkire lehet, és egyik sem lőne mellé, úgyhogy igazából csak saját magunknak köszönhetjük, hogy ez így sikerült. A kupára nagyjából húsz percig volt esélyünk, aztán inkább eltemettünk magunkat meg a teljes idényünket. Újratervezés? Continue reading
Az azért már látszik, hogy ezt ilyen formájában nem fogjuk bírni: van nyolc darab mérkőzés, ahol minél jobban függetlenítenünk kell magunkat a tabellától, és futballoznunk kell egy jót. Continue reading
Urak, kikaptunk az Allianz Arénában 3-1-re, és nem a Bayern Münchentől. Azt azért lehetett tudni, hogy ki fogunk kapni. Azt is lehetett tudni, hogy a Juve a lehető legócskább módon szeretné majd lehozni a meccset – ehhez képest még túl is erőltették magukat. Azt is lehetett tudni, hogy most jók vagyunk (a sokéves átlaghoz képest) – ehhez mérhetően sikerült is egy jó meccset játszani velük. Utoljára vagy 7-8 éve nyertünk náluk, pont Gatta volt a gólszerző. Ezzel akkor még ráérünk. Még azt se tudom mondani, hogy kár érte, mert nem az. Megpróbáltuk, ráncigáltuk az öregasszonybajuszt rendesen, aztán adott ponton azt mondták, hogy OK, akkor most ők jönnek. Csalódás emiatt ne legyen, ebben több nem volt. A kimondott cél a Bajnokok Ligája – indulás. Esélyünk van rá, nem sok, de van némi. Ezzel a játékkal, ezzel a sorsolással még jók lehetünk egy erős hajrára – a púposokkal már „csak” a kupadöntőben találkozunk, az összes többi csapat pedig verhető.
Urak, ez sem volt egy sima menet, de a lényeg, hogy meglett. A srácok addig próbálkoztak, amíg jó nem lett. A fáradság alaposan kiütközött a csapaton, az első félidőbe sikerült a vezető gól után bealudni, 1-2 után meg beletelt egy kis időbe, mire megjöttünk a pislogásból. Fordulás után újult erővel rohamoztunk, ez előbb egyenlítést, a hajrában vezető gólt ért. Mivel a vendégek kapura sem lőttek a második játékrészben, csak attól a fránya „egy gól nem gól” szabálytól tarthattunk. Mivel azonban a Csacsik már minden makkot megettek addigra, sikerült behúznunk a meccset, még ha jóval szorosabban is, mint ami a játék képéből következett volna. Ezt most magunknak tettük nehézzé, szerencsére pont csak annyira, hogy még pont beleférjen. Az ATOMVONAT nem kérdez, csak zúz. Hajtás után rövid örömködés.
Urak, ez 93:48-ig elég harmatos volt, akkor viszont hirtelen elkaptuk a fonalat, és már nem volt megállás. Ha ilyen meccseket is be tudunk húzni, akkor azért már csak tudunk valamit. Tavaly ezt simán bukjuk, és nem csak azért, mert akkor még nem volt VAR_ánusz. Én nem tudom, mikor volt utoljára, de újabban elkezdték fütyülni a mieinket idegenben. Rómában is. És itt is a 93. perctől, 0-0-nál, mert a hazaiaknak jó lett volna nagyon a 0-0. De nem lett meg, mert a jó öreg A-terv csak góllá érett a végére 🙂 Gattával már nem először nyerünk 1-0-ra. Egy 1-0-ás győzelmet kifőzni nehéz, mert egyik recept sem úgy kezdődik, hogy lőjj egy gólt a 23. percben, aztán számolgasd visszafelé a perceket, ugye, kedves Vince, a kis stréber, gyűjtögeti szorgosan az ötösöket spanyolból 🙂 Gatta szerint egyébként van 30% esélyünk az Arsenal ellen. Hajtás után rövid sommázat.
Kedves Olvasók, bejutottunk a Coppa Italia döntőjébe, sorozatban a második szezonban. A Lazio elleni szerdai elődöntőben taktikus játékkal, nagyot küzdve, a megfelelő pillanatban szerencsével is megáldva végül is csak túl tudtunk jutni ezen az akadályon is. Talán a koncentráció volt az a faktor, amivel az ellenfél felé tudtunk nőni, játékban inkább a kékek mutattak többet. Persze nem lehet ok nélküli, hogy két meccsen is lenulláztuk a támadógépezetüket. Egy kifejezetten gólerős bandáról van szó, valamit tudnunk kellett. Ezzel kvalifikáltuk is magunkat az Európa Liga 2018/19-es kiírására, ollé. A döntőt meg majd meglátjuk, a BL-ből idejekorán kiesett, ezüstérmes Juventus biztosan vért fog inni. Vagy totális apátiába süllyed 🙂 Hajtás után szűk szavú értékelő szavak.
Kezd szürreálisan idillivé válni a helyzet Gattuso alatt, ezúttal egy magabiztos 2-0 Rómában, ahol nem sűrűn szoktunk nyerni. Ehhez jön, hogy továbbra is összeszedettek vagyunk, működött a letámadás, működött a védekezés, zsinórban ötödik meccsen nullázzuk az ellent és két fiatal saját nevelés lőtte a góljainkat.
Továbbra is az a különös helyzet áll elő, hogy bár hozzuk a „papírformát”, de azért mégis elégedetten dőlünk hátra. Idegenben nyerni, mit nyerni, eldönteni egy párharcot nem kis dolog, legyen szó bármely ellenfélről bármely szakaszban. Continue reading
Oké, hogy SPAL, de akkor is egyre szigorúbb az átalakulás, amit Rino véghez visz. Jó formában, esélyesként vártuk a meccset, amiből az utóbbi időben elég sokszor jött ki egy lefagyásos pontvesztés. Ehhez képest most sima győzelem, Cutrone dupla és még Borini is gólt lőtt.
Majd abban a korban, amikor nem a hatodik helyért kaparunk, akkor nem lesz kérdés, hogy behúzunk-e egy ilyen meccset. Continue reading