Hölgyek-Urak, végre lesújtott a magyarok istene: megalázó vereséget mértünk az undok Sassuolóra, a tetves Makita Parkban, csak, hogy érezzék, miről van szó. Kellett és régóta kijárt ez már nagyon. Annyiszor beledöngölték már az orrunkat a szarba, hogy ideje volt jól meggyomrozni és a saját hányadékukban megforgatni őket. A 4-1 egy teljesen korrekt eredmény! A Juvét kéne így legközelebb. Váratlanul jött ez a nagy kiütés, cserébe annál jobban esik. Nekik is 🙂 Valóban, először arról volt szó, hogy tartalékosak leszünk, és eddig sem gyűltek a pontok mostanság, aztán egyszer csak bekurblizták a srácok az úthengert. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogunk innentől sem 4-1-re nyeregetni vendégként, viszont nagyon jó helyre tették a srácok az ikszet. Hajtás után rövidre szabott örömködés, hisz hétfő reggel mindenki megváltja a világot melókában, isikében, ugye.
összefoglaló kategóriaarchívum
°5 Giornata: Milan-Atalanta 2-2 – Így megy ez
Egy újabb döntetlennel és némi hiányérzettel folytattuk kalandozásunkat a Serie A-ban. Izgalom volt, gólok voltak, az eredmény azonban hibádzik. Egy hozható meccset adtunk ki a kezünkből, így megy ez.
°4 Giornata: Cagliari-Milan 1-1 – Egyezzünk ki döntetlenben
A válogatott szünet után a Cagliari ellen tértünk vissza, hogy megkezdődjön a szezon heti két meccsből álló része. Ennek többek között megvan az az előnye, hogy gyorsabban túl tudunk lépni egy-egy közepesebb teljesítmény után, hiszen 3-4 napon belül újabb megmérettetés következik. Most például a Dudelange.
Most már jöhet a pengecsere
Vagy eszközt is cserélhetünk, nekem full mindegy, de bármivel is faragta ki Gattuso ezt a Milant, alapvetően nem néz ki rosszul. Nyilván mint egy kezdő borbély, ejtünk még sebeket a nem kocka arcokon, de hát ez már csak ilyen – két rangadón, 180 perc alatt volt több mint 90 percnyi jó focink, és baromira fájt volna, ha ebből nulla pontot hozunk. Continue reading
Majd legközelebb, Ildikó # Napoli 3-2 Milan
Hölgyek-Urak, nehéz erre 3 nap után is mit mondani. Utálom azokat a helyzeteket, amiket nem lehet egyértelműen ide vagy oda besorolni. Lehet, hogy valaki tud, de én sok okosságot nem tudok leszűrni ebből a meccsből, következtetéseket levonni meg főleg nem. Hacsak azt nem, hogy nem látom sarkaiból kifordulni a világot, összességében maradt, ami volt. Valamiből több lett, valamiből kevesebb, de a vége ugyanaz. Az viszont biztos, hogy munkával telt a nyár, ennyire összeszedett és éles csapatot rég küldött fel szezonnyitóra az aktuális Mister. (Az egy dolog, hogy szépen szét is esett.) Hajtás után következik egy-két kósza gondolatfoszlány.
Gála # Milan 5-1 Fio
Urak, akkor vége, egy laza 5-1-gyel átléptünk a Dózsán. Majális-hangulat uralkodott a San Siróban, Gatta fel tudta tüzelni a srácokat annyira, hogy itt kérdés ne lehessen. Sokan látogattak ki, megérdemelték a sok gólt. Az elején picit ránk ijesztett Simone, aztán viszont jött Csalha, Cutrone kétszer, Kalinka, és még Jack is betalált. Kimaxoltuk a minimumot, nagyon tuning lett ez a Dácsia. Sok sportértéke mondjuk nem volt ennek az egésznek, a Viola köszönte szépen, nekik már csak nyűg volt ez az egész. Viszont a mieink képesek voltak egy szép teljesítménnyel búcsúzni, ha már ilyen ócska évünk volt, legalább a zárás legyen szép. Most lehetne mondani, hogy erre akkor lehet majd építeni a jövőben, de hát ne nézzük már hülyének egymást, ebben élünk már hanyadik éve. Hajtás után nagyon rövid, lényegretörő és utolsó összefoglaló.
Nincs is mire fogni // Juventus-Milan 4-0
Röviden csak ennyi a bajunk, hogy nem lehet mutogatni senkire. Pontosabban sok mindenkire lehet, és egyik sem lőne mellé, úgyhogy igazából csak saját magunknak köszönhetjük, hogy ez így sikerült. A kupára nagyjából húsz percig volt esélyünk, aztán inkább eltemettünk magunkat meg a teljes idényünket. Újratervezés? Continue reading
Alacsony töltöttségű mód // Milan-Inter 0-0
Az azért már látszik, hogy ezt ilyen formájában nem fogjuk bírni: van nyolc darab mérkőzés, ahol minél jobban függetlenítenünk kell magunkat a tabellától, és futballoznunk kell egy jót. Continue reading
Mindig ők nevetnek a végén # Juve 3-1 Milan
Urak, kikaptunk az Allianz Arénában 3-1-re, és nem a Bayern Münchentől. Azt azért lehetett tudni, hogy ki fogunk kapni. Azt is lehetett tudni, hogy a Juve a lehető legócskább módon szeretné majd lehozni a meccset – ehhez képest még túl is erőltették magukat. Azt is lehetett tudni, hogy most jók vagyunk (a sokéves átlaghoz képest) – ehhez mérhetően sikerült is egy jó meccset játszani velük. Utoljára vagy 7-8 éve nyertünk náluk, pont Gatta volt a gólszerző. Ezzel akkor még ráérünk. Még azt se tudom mondani, hogy kár érte, mert nem az. Megpróbáltuk, ráncigáltuk az öregasszonybajuszt rendesen, aztán adott ponton azt mondták, hogy OK, akkor most ők jönnek. Csalódás emiatt ne legyen, ebben több nem volt. A kimondott cél a Bajnokok Ligája – indulás. Esélyünk van rá, nem sok, de van némi. Ezzel a játékkal, ezzel a sorsolással még jók lehetünk egy erős hajrára – a púposokkal már „csak” a kupadöntőben találkozunk, az összes többi csapat pedig verhető.
Ütöttük őket is, magunkat is # Milan 3-2 Chievo
Urak, ez sem volt egy sima menet, de a lényeg, hogy meglett. A srácok addig próbálkoztak, amíg jó nem lett. A fáradság alaposan kiütközött a csapaton, az első félidőbe sikerült a vezető gól után bealudni, 1-2 után meg beletelt egy kis időbe, mire megjöttünk a pislogásból. Fordulás után újult erővel rohamoztunk, ez előbb egyenlítést, a hajrában vezető gólt ért. Mivel a vendégek kapura sem lőttek a második játékrészben, csak attól a fránya „egy gól nem gól” szabálytól tarthattunk. Mivel azonban a Csacsik már minden makkot megettek addigra, sikerült behúznunk a meccset, még ha jóval szorosabban is, mint ami a játék képéből következett volna. Ezt most magunknak tettük nehézzé, szerencsére pont csak annyira, hogy még pont beleférjen. Az ATOMVONAT nem kérdez, csak zúz. Hajtás után rövid örömködés.