Úgy tűnik Pippónak sikerült elérnie, hogy kellőképpen mozgalmas meccseket játsszunk, mondjuk az is igaz, hogy ezt nem feltétlen ilyen formán képzeltük el. 35 perc katasztrófafilm után 35 perc akciófilm, majd 20 perc művészinek szánt, de lapos lezárás. Pippo munkája azért beérni látszik, a lesrefutás egyre jobban megy.
acmilan.com – az élet apró örömei
Arról volt szó, hogy 78000 néző előtt megpróbálkozunk valami naggyal, de minimum szépen halunk meg, erre fel se a hangulat nem volt igazi, nem is tűztünk ki magunk elé nemesebb célt a 0-0-nál, és elég otromba módon járultunk hozzá saját kivéreztetésünkhöz. Persze utólag mindenki ért hozzá, és az az igazság, amit leírok, a semmilyen befolyással nem rendelkezők okoskodása lesz, és hát majd meglátjuk, hogy mit ír erről a Gazzetta, lehet, hogy egész mást. Mindegy, nem lehet egyszerre mindent megcsinálni, ne legyünk telhetetlenek, vagy ha annak születtünk, akkor legalább disztingváljunk egy cseppet, és elégedjünk meg a Lazio-Parma-Juventus hármas ellen szerzett 6 ponttal. (Tavaly összesen lett 2 a ritornóval együtt, csak azt nem tudom, hogy az az év mióta viszonyítási pont.) Mondjuk ki, most rábasztunk, hát istenem, volt már így, lesz is még így, túléljük. Hajtás után egy picit elemezgetünk, de nem sokat, mert 72 órán belül már jön is a következő meccs.
Pipponak olyan sikerült, ami 2006 óta egyetlen edzőnek sem a Milan kispadján, az első két fordulót hat ponttal zárja. Ráadásul a sorsolást se lehet a legkedvezőbbnek nevezni, mert sem a Lazio, sem a Parma nem tartozik azon olasz csapatok közé akiket általában simán verünk. Tavaly e két csapat ellen a lehetséges 12 pontból csináltunk kettőt, amiből a Parma ellen zérót. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, a csapat jó úton halad Inzaghival, van még amin javítani, de a hibák mellett sok-sok olyan dolgot látni a csapaton, amit jó pár éve nem, és ez ha nem is teljesen Pippo munkájának eredménye, de kurva sok szerepe van benne. Continue reading
Az előzetes várakozásokhoz képest sokkal erősebben nyitott a csapat, a Lazio elleni 3-1-es sikernek mindig örülni kell, pláne akkor, amikor egy történelmi mélységekbe zuhant Milant kell kiskanállal összekaparnia egy újonc edzőnek, úgy, hogy nettó forráskivonást eredményezett a mercato. Persze minden pozitívum mellett ott ágaskodnak a kérdőjelek, amelyek nem engedik, hogy önfeledten átadjuk magunkat a siker örömének. Hogy tényleg vagyunk-e ilyen jók? Hogy csak mák volt-e Honda gólja? Hogy Abatének lesz-e még ilyen beadása? Hogy miért tudták ránkborítani a pályát a Sasok? A kérdések teljesen jogosak, de nem szabad, hogy fájjanak. Jómagam egy szolid 2-1-et tippeltem a meccs előtt, de a két gárda potenciálja alapján a 3-1-től az 1-3-ig bármilyen előrejelzés hihető lett volna. Hogy miért lett mégis 3-1? Mert mi csak azoktól a csapatoktól fogunk kikapni, amelyek jobb képességűek nálunk – mondta Pippo, és ha Pippo mondta, akkor az úgy is lesz.
