Királyaim, egy csodálatos este elé nézünk, amikor is újra megmutatja a Csapat, hogy akkor harap, amikor igazán kell. Ha tét csekély, a kedvem setét, mondta a Rózsaszín Párduc, vagyis Foximaxi, azaz Terence Hill ― Johnny― az „És megint dühbe jövünk” című kötelező olvasmány örökbecsű diafilmkockáin. És tényleg, ha a kutyaszaros Npoly nem mozgatta meg a srácokat, akkor a bajnokságot utcahosszal behúzó, a BL-ben is komolyan hasító Lomis alakulat már kellő motivációt fog jelenteni az urak részére. Nem is kell olyan messzire menni az időben, mint ahogy az ismeretes, alig egy hete, hogy 4-0-ás kiütéssel sokkoltuk őket a Maradona stadionban. Természetesen ez a ma este most 0-0-ról fog indulni, de hát pont ettől lesz érdekes, egy BL-negyeddöntő van olyan rangos, hogy megérje kiszurkolni a győzelmet. Hajtás után röviden felvezetjük a szénláncokat.

Uracsok, Boldog Nyulat, Boldog Tojásokat, Boldog Sonkákat, Boldog Tormát, Boldog Későnkeléseket, Boldog Héderezéseket! Mindig mondom, hogy van értelme ennek a kereszténységnek, lássátok meg!!! Valahol mondjuk ez kisebb ünnep, az Usánkában, ha jól tudom, nincs munkaszüneti nap ezzel kapcsolatban, mert ott dolgozni kell, meg Hálát adnak, a ruszkiknál meg a május 1-et folyatják össze a május 9-es Győzelmi nappal. Gondolom, erre most mindenki kíváncsi volt. Jó, akkor térjünk tárgyra — ami most nem túl erős — a kék toszkán csapat este a San Siróban. Addigra már látni fogjuk, a kuzinok mit bohóckodtak össze Salernóban, szóval akár a kezdő sípszóra is jó kedvünk lehet, teljesen zéró befektetéssel. Meglátjuk, nálunk hány zsákkal telik, én személy szerint komolyabb épületességet, diadalíveket, zsíros bukszákat nem várok. Hajtás után mérsékelt kongatások.

Ez most egy katartikus vasárnap este lett, teljesen váratlan módon. Rég játszottunk ilyen jól, rég nyertünk ennyire, rég láttuk a tavalyi bajnokcsapatot, a Pioli foci legjavát egy egész meccsen keresztül, most megkaptunk mindent, ráadásul az idei szuperbajnok otthonában. Tovább után – végre – egy őszintén lelkes és dicséretekkel teli összefoglaló, legyen olyan a szezon utolsó két hónapja, mint ez a meccs!

Bár sokkal nagyobbat szólna, ha most megszórnának minket egy hatossal, és így tennénk ki őket a BL-ből. Pajtások, egy meccsen vagyunk olyan jók, mint a kukások, de kettőn is, összesítésben, és ezt meg is fogjuk mutatni, ebben egészen biztos vagyok. Kíméljük megy egymást a kötelező köröktől, ez nem az a blog. Spalletti egyébként csúcszsír cukorpofa, innen is vakszolom a kéményseprőbajszát. Elmondta, hogy szerinte a tabellán kialakult helyzet az ő érdemük. Elismerve, amit el kell, ez az idei Serie A capolista után a legmélyebb mocsár, visszaintegetnek a ‘korai 10-es évek, amikor az Udinese 60+ néhány ponttal be tudott húzni bronzokat. Ez nem egy túl inspiráló közeg, főleg, ha nálunk idén zéró örömfocit látni, ide tényleg kell a tét, különben a srácok kedve setét. Hajtás után röviden felvezetjük a témát.

Urak, Hölgyek, rögtönzött és megkésett, összehányt összefoglaló, úgy, hogy nem is láttam a meccset, csak a kummantokat (tehát igazából láttam). Na jó, most az előbb megtekintettem egy 3:13-as öfit. Most mit mondjak, a saját taknyunkon csúszott vissza a csapatbusz egészen Milánóig. Hajtás után semmi érdekes.

Continue reading →

Pajtások, a hétközi BL-győzelem után ismét a húrok közé csapunk, ezúttal az egyik alsóházi nagy kedvenccel, az egyik S-betűs rémünkkel, a csodálatos Salernitanával találkozunk hétfő este. Már az odavágón rezgett a léc, annak ellenére is, hogy lejátszottuk a pályáról a valahogy mindig bentmaradó bordókakat. Most sem lesz könnyű, a londoni kiruccanás valószínűleg még érezteti magát, Stef pedig nem akar rotálni a jelek szerint, plusz nem mi leszünk a motiváltabb csapat a pályán, ez szinte borítékolható. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →