Szeles időben és széles vállakkal és Milan-szívvel
Pajtások, életem ötvenhetedik beharangja ezen párosítással, annyi tésztát még a ’86-os vébé előtt sem ettek meg, ahány poént elsütöttem már velük kapcsolatban. Sokkal izgalmasabb, hogy valami teljesen váratlan módon sikerült a mai nap beleszaladni egy óriási fiesztába, Visegrádon méghozzá, igen, ebben a kurva szélben, történetesen bizonyos helyi civil szervezetek — feltételezem hathatós tanácsi támogatással — levágtak egy disznót — de lehet, hogy többet is — a városközpontban, és megfőzték, megsütötték a népnek. Valami olyasmi volt a képlet, hogy nevetséges ötszáz forintos áron vehettél műanyag tányért evőeszközzel, és onnantól kezdve a véreshurkától az abált szalonnán át az orjalevesig fogyaszthattál, amennyi csak beléd fért, és ha ez nem lenne elég, akkor szintén ötszáz forintjával mérték a forralt bort, 3 decijét, és ha már kezd unalmas lenni ez a mágikus szám, nos, akkor szintén bajszos Rákóczi fejedelemmel ihattál rendes tisztességes ötcentes felest, pálinka nyílván. Ja, és volt ott egy jóféle zenekar is, frankó retró rázós számokat előadva, olyan közbeékelésekkel, mint hogy egyszer belefagyott a nyál a szólista szaxofonjába ilyen körülmények között, és hajszárítóval sem jött ki. A helyi dalárda produkciója szintén emelte a hangulatot, több volt a piros orr ilyen körülmények között, mint a Bohócdoktoroknál. Ez valami akkora fantasztikum, hogy egy pár éve engem egy M41-es dízelmozdonnyal nem lehetett volna elvontatni a rendezvényről, most hiszitek vagy nem, de ha lett volna beharang, akkor az csak egy bevetődő Superman kolléga jóvoltából történt volna meg. Mivel azonban megöregedtem, unalmas lettem és tartózkodó, beharang az van, bár Ti ezzel sokkal beljebb most nem vagytok, de részemről ez is teljesen rendben van. Viszont, ha csak tizedakkora buli lenne ez a mostani, mint amit most hirtelen felskicceltem, akkor azzal sokan kiegyeznének, én is. Hajtás után repkednek az XG-k.
Continue reading →
