A héten Mihajlovics gondjai gombamód elkezdtek szaporodni, amire össze is rántotta a csapatot, sőt, a komplett stábot egy közös vacsorára – ilyenre mondjuk nagyon rég nem emlékszem már, persze kapott jócskán publicitást is az esemény. Viszont tartományi derbi lészen’ szombat este, jónehán’ kérdéssel. Continue reading
Én nem tudom mi történt a srácokkal, de kajakra megfordítottak egy olyan meccset, amelyen simán ki kellett volna kapnunk. És ezzel véget is ért a szezon, ollé, vivát, ámen! Összekapartunk kemény 52 pontot, amivel sikeresen alulmúltuk tavalyi önmagunkat is, de Galliani mester majd elmagyarázza mindenkinek, hogy míg tavaly 45 ponttal maradtunk le a Juventusról, most csak 35-re, és ez mi, ha nem előrelépés?! Pippó apánknál egy kicsit beakadt a lemez, de legalább már a mai naptól elkezd a következő szezonon dolgozni, Isten áldása legyen a munkáján, tényleg. Na de basszameg, csak megvertük az Atalantát, úgyhogy hajtás után hozsannaáradat!
Hol van már az az idő, amikor Brienza küldte a mélybe a Milant a legutóbbi bergamói meccsen – mindenesetre Franco gólja tényleg baromi nagy ütés volt, mert azóta sem sikerült padlóra állni, mondjuk a leginkább azt kellene tudni, hogy pontosan melyik státuszában tartunk ennek a folyamatnak. Emlékezetes szezonzáró következik, szerencsére nem borítékolható végkimenetellel. Continue reading
Nem tudjuk elfelejteni mindazt, ami a Sassuolo elleni bajnokin, valamint Torinóban történt, pontosabban nem tudta feledtetni velünk a Sassuolo elleni kupameccs. Az Atalanta nincs is messze tőlünk (mármint földrajzi távolságban), kék-fekete is, meg a legutóbbi két évben egyszer-egyszer oda is vertek nekünk, szóval valamit várnánk vasárnap délután.